Hiradó, 1950. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1950-11-23 / 47. szám
A kínai katonából hiányzik a harci szellem Amint hivatalosan megállapították, hogy a koreai harctéren kínai katonai osztagok is harcolnak, a hadügyminisztérium Washingtonba!! komoly tanulmányozás tárgyává tette a kínai katonának harci készségét és egyéni tulajdonságait. A kínai sohasem volt jó katona, mert a kínai nép a harci szellemet nem tartotta erénynek. Az első világháború előtt a kínai hadsereg esőben nem harcolt és ha az esernyő kimondottan nem is tartozott a katonai felszerelés közé, a kínai katona esőben nem ment ki a szabadba esernyő nélkül. Természetesen ma már más a kínai hadsereg, mint harminc-negyven évvel ezelőtt volt. Azonban a múlt hetek tapasztalatai alapj án azt lehetne hinni, hogy a kínai katonák még ma sem sokkal jobbak, mint amilyenek régebben voltak, mert például a múlt hetekben amikor a mi csapataink komolyabb ellenállást fejtettek ki a meglepetésszerűen egyszerre csak feltűnt kínai csapatokkal szemben ez utóbbiak úgy elinaltak a harctérről, hogy a mieink még követni se mtudták őket. A kínaiak hadüzenet nélkül harcolnak ellenünk a harmadik világháború elkezdésének időpontja ijesztő gyorsasággal közeledik. Országunk vezetői ilyen csodára nem számítanak és a háborús előkészülődésünk szintén rohamos tempóban fokozódik. Ez távolról sem jelenti azt, mintha mi háborút akarnánk. De viszont megbocsáthatatlan bűn lenne tétlenül ülni és nézni, hogy az orosz miként nyeli el egyik országot a másik után és végül természetesen az Egyesült Államokat is, az oroszon kívül a világ legnagyobb katonai hatalmát. De habár mi a második helyet foglaljuk el katonai erő szempontjából az orosz után, mégis igen messze vagyunk mögötte, mert ha a nyilvánosságra jutott adatok hitelességét megbizható alapnak fogadjuk el, akkor ez adatok szerint Oroszországnak 175 divíziója áll állandó hadi készenlétben. Ha talán nem is egy embertől, de feltétlenül egy igen csekély számú* ember akaratától függ, hogy ez a rettenetes erő lávaként ömöljön egész Európára. Az orosz hadsereggel szemben az európai demokráciák napokig sem lennének képesek ellenállni és igy természetes, hogy az Egyesült Államoknak önvédelem szempontjából feltétlenül szüksége van a lázas fegyverkezésre. Azonban a kínaiak beleavatkozását a koreai harcokba nem szabad könnyen venni. A tömeg mindig erőt jelent, különösen ha modern katonai felszereléssel látják eí azt. Ilyenkor a természeténél fogva gyáva egyén is átváltozik és ha hős nem is lesz belőle, az önbizalom tűrhető katonává gyúrja át. Katonai repülőink megfigyelései szerint a mandzsuriai határ felé éjjelnappal állandóan sürü teherautó forgalom van. Minden valószínűség szerint hadi felszerelést visznek ezek a teherautók és mégis a mi repülőink semmit sem tehetnek ellenük, mivel mi nyíltan nem vagyunk hadi állapotban a vörös Kínával. Pedig igen jól tudjuk, hogy kínai divíziók harcolnak ellenük a koreai hadszintéren és mégis tétlenül kell néznünk, hogy miként hirdják össze ellenünk a mundzsuriai határra a kétségenkivül orosz. gyártmányú hadi felszerelést. Ha ezen a fonák helyzeten változtatni akarnánk, akkor nyíltan és visszavonhatatlanul belekeverednénk a .jiarmadik világháborúba. . Fegyverkezés — önvédelemből Mivel azonban a végtelenségig ezt a helyzetet tűrni nem lehet, azért hacsak valamilyen csoda ne mtörténik, — Az erők egyensúlya a béke biztosítéka Ugyanis nagyobb lehetőség van a háború kitörésére, ha valamelyik ország katonailag erősebb a szomszédjánál, vagy az összes szomszédos országoknál mik sehonnét sem kaphatnak védelmet a túl hatalmas ország aggresszivitása ellen. Ha azonban a szemben álló erők egyensúlyozzák egymást, akkor igen kétséges, hogy fegyveres összetűzés esetén az aggressziv ország tud-e győzni? A “Balance of Power” elve a békének a legnagyobb biztosítéka. Ennek az elvnek alapján volt képes Európa 1872-től, a francianémet háború befejezésől kezdve egész 1914-ig, az első világháború b e f e jezésétől kezdje egész 1914-ig, az első világháború megkezdéséig békében élni. A franciák az oroszokkal szövetkeztek, hogy a német esetleges további támadásai ellen sikeresen védekezhessenek. Viszont ezzel a szövetkezéssel a franciák túlsúlyba kerültek a némettel szemben, amiért ez utóbbi hármas szövetségre lépett az Osztrák-Magyar Monarchiával és Olaszországgal. Európa aranykorszaka volt ez a 42 év s nagyon valószínűnek látszik, hogy legalább 42 év fog eltelni addig, mig a felizgatott emberi indulatok lecsillapodnak és ismét egy nyugodtabb, boldogabb korszakban lesznek képesek élni az emberek. Bizonyára sokan beleegyeznének már abba, hogy csak 42 évig tartson, — de ne tovább, — ez a mostani cudar korszak. New Jerseyben újabb tömeggyilkosság történt Alig egy évvel ezelőtt tör(Folyt, a 4-ik oldalon) Beszámoló a Független Református Egy ház templomszenteléséról és évi nagy vacsorájáról LEVELEK AMERIKÁBÓL HÁLAADÁS NAPJA A perth amboyi Független Magyar Református Egyház szokásos évi nagy vacsoráját ezidén a 25 éves templom újrafestése, illetve annak ujraszentelési ünnepsége előzte meg. A templomi ünnepség az elmúlt vasárnap délután 4 órai kezdettel volt a Kirkland Place-n. A templomnyitó szertartást Nt. Béky Zoltán esperes vezette, majd bent a templomban, népes gyülekezet és vendégsereg részvételével templom-szentelő istentisztelet volt, amelyen Nt. Dr. Harsányi András Európából csak nemrég érkezett lelkész mondott felemelő prédikációt. Az istentisztelet szépségéhez az ifjak angol-nyelvü és az idősebbek magyar-nyelvű énekkara is hozzájárult, magának az ujrafestett, megtisztított templomnak a szépsége pedig Juharos István menekült magyar festőművész munkáját dicséri... Este fél 7 tájban megkezdődött a szokásos évi nagy bankett a nagyteremben, ahol a szépen terített asztalok körül minden hely el volt foglalva. Cigányzenés hangulatban, mosolygó arcok fegodták az est szónokait és díszvendégeit, majd az egyház lelkésze, Nt. Dr. Vincze Károly főesperes beköszöntő szavai és Rév. Kosa Ernő asztali áldása után felszolgálták az ízletes pulyka-vacsorát. Az alkalom áldomásmestere Séllyei F. Lajos városi rendőr-magisztrátus volt, aki a tőle megszokott jó humorral és rátermettséggel töltötte be ezt a tisztséget. Kedves megemlékezés volt részéről, hogy — Erzsébet nap lévén — felköszöntötte a jelenlevő Erzsébeteket, de még ennél is hatásosabb volt bevezető beszéde, amelyben megemlékezett az éppen ravatalán nyugvó John A. Delaney polgármesterről, aki ezeknek a banketteknek évről-évre szeretett díszvendége és szónoka volt, első polgára, valóban atyja ennek a városnak az elmúlt 10 éven át, akit mindenki szeretett és nagyrabecsült... A vendégsereg egy perces néma felállással, kegyelettel adózott Perth Amboy város elhunyt polgármestere emlékének... Az est szónokai voltak: Mihalkó P. István városi tanácsos, aki a maga és a teljes városi tanács nevében köszöntötte az ünneplő gyülekezetei, August F. Greiner, Woodbridge township polgármestere, Juharos István festőművész, Nt. Béky Zoltán esperes, aki szép alkalmi beszéde végeztével a jelenlevő lelkészeket és lelkésznéket mutatta be, és pedig Nt. Kosa Andrást és feleségét, Nt. Bertalan Imrét és feleségét, Nt. Kosa Ernőt, Nt. Ábrahám Dezsőt, Nt. Marosit, és Mrs. Békyt. As alkalom főszónoka Nt. Dr. Harsányi Zsolt, a világhírű magyar iró fia, az ausztriai protestáns lelkigondozói szolgálat volt vezető-lelkésze volt, ki nemrég jött Amerikába. Előbb magyarul, majd szép angolsággal mondott felemelő beszédet arról, hogyan őrzi féltett s egyetlen megmaradt kincsét: a hitét a nyugatra menekült magyar szerte Európában a szegényes táborokban... Elmondotta, hogy milyen más szemmel nézik ma már ezek a földönfutóvá lett magyarok az életet és a világ dolgait, amelyben — megtanulták — a pénz, a földi kincs még nem minden... nem boldogság... Beszédével közelebb hozta a hallgatóságot annak megértéséhez, hogy milyen helyzetben volt és van még ma is odaát sok-sok menekült magyar. A nagy magyar iró méltó fia mutatkozott be nekünk szép beszédével ezen az estén... A két főasztalnál ülő vendégek bemutatása következett ezután. A következők neveit jegyeztük fel: Bernard Vogel állami szenátor, Edward Tarloski városi tanácsos, Dr. Erőss János volt miniszter és családja, Dr. Pfeiffer Zoltán, Zámbory Sándor Housing igazgató és neje, Dr. Lang József orvos és neje, Dr. Frederick Frigyes György orvos, Tury József porcellángyáros és neje, Erdélyi G. és Ifj. Eger Sándor ügyvéd a Népszava képviseletében, Diénes László szerkesztő, Samuel Kanai Kain megyei coroner és neje, Mitruska János és neje, Mrs. Rose Zylka és családja, Szentmiklóssy Pál, a Református Egyesület szervezője, Dr. Gonda Jenő Svájcból, most érkezett újságíró és családja, Török László, Ifj. Papp János! ügyvéd, a Szt. György Szövetség kp. elnöke, Juharos Istvih<V SamusL Convery városi demokrata chairman, Sélleyi F. Lajosné Vincze Károlyné és édesanyja özv. Éliásné és családja. Az est műsorán szerepeltek: a “Turáni Regősök,” Teghze Gerber Miklós, Lantos Ferenc, Máté Jenő, Tana Lenn, valamint Kapin Aranka magyar táncával és Nt. Bertalan Imre régi egyházi énekével. Hangulatos, szép művészi számokat hallottunk és láttunk tőlük. Nt. Dr. Vincze Károly felolvasta a beérkezett adományokat, illetve az adományozók neveit: $250-t adott a templomfestésre (a már adott $500-on felül) a Women’s Club, 250-et pedig (a már adott $500-on felül) a Women’s Guild, $100-t adományozott a Young Men’s Club, $20-t pedig a gyermek énekkar. $25-t adtak: Greiner polgármester, Edward J. Patten megyei főjegyző, Samuel Kanai Kain megyei coroner, Mitruska János temetésrendező, a Matisz család és John Yellen és családja. $20-t adományozott a trentoni testvéregyház. $15-t adott Mrs. Rose Zylka és családja. $10-t adott: Senator Vogel, Samuel Convery, Commissioner Tarloski, Frank Petro, Tury József és neje, Dr. Frederick György és neje, és a new prunswicki, Division St.-i ref. egyház. $5-t adott: a Staten Islandi testvéregyház, a roeblingi testvéregyház és Éliás Györgyné és családja. A kisorsolt pulykát Mrs. Bálint (100 Broad St.) nyerte meg. Csak dicsérettel emlékezhetünk meg mindazokról, akik az est sikere érdekében fáradoztak : a főzőasszonyokról és a szorgos felszolgáló-lányokról és fiukról, akik igyekeztek minél sikeresebbé és a vendégsereg számára kellemesebbé tenni ezt a szépen lefolyt banketet. A Németh Testvérek nagyszerű zenekarának muzsikájára asztalbontás után vidáman táncraperdült a vendégsereg s fiatalok, öregek egyaránt kivették részüket a mulatozásból. Pártoljuk a magyar színtársulatokat! Magyar Amerikának jól megszervezett, tehetséges színtársulatai vannak, amelyek időközönként szivvel-lélekkel, magyar testvérszeretettel megjelennek a városokban és a legjobb előadásokkal szórakoztatják a közönséget. Büszkék lehetünk ezekre a színtársulatokra, mert habár ők a vándor-szinjátszás göröngyös útjait járják, művészetben fővárosi színvonalon állnak, költséges és ízléses ruhákat vásárolnák és a színművészet szárnyán repítenek bennünket egy boldogabb világba. Az amerikai magyar színész nagyon szerény keretek közöttmozog és meg kell küzdenie az időjárás, a szűkös helyi viszonyok és a közlekedés minden nehézségével ebben a nagy országban, ahol nagy a távolság az egyes magyar települések között. De ők nem ismernek akadályt. Thália asszony gyermekei járják a nehéz utat, hogy nekünk, dolgozó magyaroknak, szabad időnket megaranyozzák, bennünket felvidítsanak és különösen a mai súlyos időkben borús életünkbe világosságot árasszanak. Úgy, ahogy a farmer a mezőgazdaságban, ahogy az üzletember a kereskedelemben, a- Jaogy a munkás a gyárban, úgy. szolgálja a magyar közönséget a művész a színjátszásban. Legyünk hálásak a magyar művészeknek, a kultúra napszámosainak és ne sajnáljuk tőlük azt a “Thanksgiving Day” a legjellegzetesebb amerikai ünnepnap. Más nemzetek előszeretettel hőseik születésnapját ünnepük, vagy győzelmeik évfordulóját. Csak Amerika emlékszik vissza megilletődéssel arra korra, amikor legfőbb munkája a vadon meghódításából állott és amikor egyetlen rosszul sikerült termés szerencsétlenséget jelentett volna mindnyájuk részére. Isten segedelmével, meg a maguk erejével és néhány indián segítségével, mégis sikert és biztonságot vívtak ki maguknak. E nap évfordulóján magától kínálkozik az alkalom, hogy a küzdelmes évekre emlékeztető Thanksgiving Day-ről írjunk külföldre szóló leveleinkben. Az ünnepnap eredetére időszerű visszatekinteni. Az a maroknyi ember, akik 1620-ban a new englandi partokon kikötötkis beléptidijat, sem az időnket, amit a szinielőadásokon töltünk. Menjünk el minden magyar szinelőadásra, mert ők fáradságos utat járnak, amig idekerülnek-és elhozzák nekünk a magyar szót, a magyar érzést, a magyar dalt és táncot és itt szeretett amerikai hazánkban is magyaros kedvvel szórakoztatnak bennünket. tek, nem akartak egyebet, mint a legszerényebb életet, de úgy, hogy a maguk módján imádkozhassanak Istenükhöz. Angliában megtiltották nekik, hogy saját, egyszerű szertartásaikat követhessék; Hollandiában pedig, ahol meg lett volna a vallásszabadság, idegenek között érezték magukat s nem akarták, hogy gyermekeik anyanyelvűket mással cseréljék fel. Áthajóztak hát az óceánon és letelepedtek a vadonban. Az első évet befejező Thanksgiving Day elsősorban az anyagiakért való hálaadás volt. A tengeriért, amit betakarítottak, a vád szárnyasokért, amelyeket vadászaik zsákmányoltak. De ugyanakkor hálát adtak az Istennek azért is, hogy "megengedte nekik, hogy szivük sugallatát követve, a maguk módján élhessenek és imádkozhassanak. Ma milliók áhítoznak ugyanerre szerte a világon. Szabadságért, a maguk és gyermekeik számára; együtt dolgozni, békében élni és sikerrel befejezni minden évet. Ahogy az évek, sőt évszázadok múltak, az amerikaiaknak mindig volt okuk, hogy hálateltek^legyenek. Az 1950-es esztendőben íninclen^amerikai polgár, saját leikébe tekintve, megállapíthatja, miért kell hálásnak lennie. Ha ezt meg is Írja külföldre, igazat fog írni, azt az igazságot, amelyet ellenségeink kétségbeesetten igyekeznek elnyomni és eltitkolni. Miért lehet hálás az amerikai? A hazájáért, amelyet a népből választott kormány, a népképviselet irányítása mellett, a nép javára szolgál. A családjáért, amellyel együtt élhet biztonságban, a titkos rendőrség zaklatásától mentesen, remélve, hogy a tartós béke hazáját felvirágoztatja. A társadalomért, templomaival és iskoláival, amelyben igényeit kielégítheti és önmagát tökéletesítheti. A munkájáért, amelyben érdeme szerint előrejuthat, abban a megnyugvásban, hogy öreg korára érdeme szerint előrejuthat, abban a megnyugvásban, hogy öreg korára nem szorul a mások támogatására. Sok minden egyébért is hálásak lehetünk és ha mindezeket megírjuk, üzenetünk biztonságot és reményt sugároz az óceánon át szeretetteinknek. , Washingtonból üzenik: A Displaced Person Act, az úgynevezett “D. P. Törvény” 1951 junius 30-án megszűnik és ezen időpont után már nem lehet hontalan menekülteket kihozatni az Egyesült Államokba. Éppen ezért nagyon fontos, hogy aki segíteni akar menekült családokon, töltse ki a hivatalos papírokat minél előbb, mert hénapokat vesz igénybe, amig az illetékes hatóságok a végleges határozatot meghozzák s a “D. P.” bejöhet ebbe az országba. Bővebb felvilágosításokkal szolgál az Amerikai Magyar Szövetség washingtoni irodája, vagy közvetlenül a Displaced Persons Commission, Washington, D. C. Thanksgiving THERE’S SOMETHING GOOD about knowing when you sit down to your holiday dinner, that you’re taking part in the oldest truly American act of faith — the humble offering of thanks to God for His blessings on us all. And it’s good to think that today, 329 years after the First Thanksgiving, we Amei’icans can still give thanks in a land where our faiths and our freedoms stand as firm as Plymouth Rock! Let’s never lose Thanksgiving! •I' -I* Vannak, kik örökké elégedetlenek, örökké lázadozok, örökké felforgató szándékkal teltek, mivel úgy látják, hogy sokan vannak olyanok, akik náluknál gazdagabbak és életüket gondtalanabbul élhetik. De aki nemcsak ezeket nézi és figyeli, hanem azt is meglátja és beismeri, hogy főleg az európai országokban, a “munkások hazájában” — a szovjet-földön is: ezerszer és ezerszer, összehasonlíthatatlanul rosszabbak az anyagi és politikai állapotok mint itten, az térdére ereszkedik és imádkozva köszöni meg a mindenek Urának, hogy az Egyesült Államok a hazája. A gond és küzdelem kiegészítő része az életnek. Meg vagyon írva az Ember Tragédiájában: “Ember küzdj és bízva bízzál!” Csak az tud sarkalni, csak az adhat ambíciót, ha szorgalmunkkal, becsületünkkel, kitartásunkkal bizalmunkkal ki akarunk emelkedni az átlagsorból és magunknak, szeretteinknek jobbat teremteni igyekszünk. Amink van és amit el tudunk érni a magunk erejéből, azért legyünk hálásak, arra legyünk büszkék. Ebben a szellemben boldog és megelégedett Hálaadási ünnepet kívánunk! <
