Hiradó, 1950. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

1950-04-20 / 16. szám

Még a legnagyobb önmegtartóztatás mellett is nehéz a hideg háborút sokáig kibírni

A nyugati demokráciák, de főkép az Egyesült Államok és Oroszország közötti túlságos gyakori incidensek között a legújabb április 8-án történt. Egy amerikai 4 motoros tengerészeti repülőgépnek, mely reggel fél 12-kor indult el a németországi Wiesbadenből, hogy a dániai Kopenhágába repüljön, 10 főnyi személyzetével együtt nyoma veszett. A repülőgép délután 2 órakor repült el az amerikai megszák ló zónában lévő kikötőváros, Bremerhafen felett és azután további hir a repülőgép és személyzete sorsáról napokig nem érkezett. Kétségtelennek látszott, hogy ismét katasztrófa ért egy amerikai repülőgépet, de arra senki sem gondolt, hogy a velünk “papíron” barátságos, de valójában ellenséges indulatu Oroszország katonai repülői lőjj ék le a mi repülőgépünket.

Ennek az eshetőségnek valószinüsé.gét április 11-én Vishinszky orosz külügyminiszternek Kirk amerikai nagykövethez intézett j egyzéke nyújtotta, melybe az oroszok tiltakoztak az ellen, hogy amerikai repülőgépek orosz területek felett repüljenek el, miként azt eg yamerikai B-29 tette, mely 13 mérföldnyire hatolt be az Oroszországhoz csatolt Latviába. Az amerikai repülők ahelyett, hogy engedelmeskedtek volna az orosz vadász repülők kényszer leszállást jelző utasításainak, — rálőttek ez utóbbiakra. A jegyzék szerint az orosz repülők viszonozták a tüzet, mire az amerikai repülőgép visszafordult a tenger felé és rövidesen eltűnt a láthatárról.

Az orosz hivatalos újság, a Pravda, már színesebb formában és propaganda céloknak megfelelő nagy hangon hirdette, hogy az orosz repülők j ó leckét adtak a világuralomra törekvő amerikai imperialistáknak. A négy orosz repülőtiszt magas kitüntetést kapott hősies tettükért, amivel megvédték az orosz határokat a betörő ellenség ellen.

A tény ezzel szemben áz, hogy az amerikai repülőgép nem egy “B-29” volt, hanem egy felnem fegyverzett “Privateer” csoportba tartozó repülőgép és eddigelé be nem bizonyított, tehát kétséges tény az, hogy vájjon tényleg Latvia felett lőtték-e le az oroszok az amerikai repülőgépet, melynek 300 mérföldnyire északkeletre kellet^ volna kitérni útirányából, hogy valójában Latvia felett repülhessen el. Igen valószinütlennek látszik, hogy az amerikaiak készakarva repüljenek katonailag anynyira védett terület felett, mint amilyen a latviai partvidék. Az nem valószínű, hogy az amerikai repülők nem tudták, hogy merre járnak és csak véletlenül kerültek Latvia felé. Ugyanis ha az irányjelző készülékeik útközben elromlottak volna és ezért repültek el orosz terület felett, akkor minden súlyosabb következményekre való tekintettel engedelmeskedhettek volna az orosz repülők utasításainak. Ez sokkal kevesebb kockázattal járt volna, s valószínűtlenebbnek is látszik, mint az, amit az orosz jelentés tartalmaz, hogy engedelmesség helyett az amerikaiak rálőttek az orosz vadász repülőgépekre.

A fenti valószínűségeken kívül az oroszok állításával szemben az amerikaiaknak semmi konkrét bizonyítékaik nincsenek. Azonban sem a valószínűség, sem pedig a bizonyíték nem változtat azon a szomorú tényen, hogy 10 fiatal ártatlan amerikai repülő áldozata lett az oroszok erőszakos hideg háborújának.

Ez a hideg háború, aminek ezt a jelenlegi haldokló békét nevezzük, — ebbe na formájában sokáig nem maradhat meg. Az oroszok tette egy olyan súlyos nemzetközi incidens volt, mi normális világhelyzetben égő kanóc lett volna egy puskaporos hordóban, mális világban sem lehet a hideg háborút a végtelenségig Azonban még ebben az abnorviselni és bármennyire irtózunk is az eddigi háborúknál hihetetlenül véresebb és pusztitóbb harmadik világháború gondolatától is, mégis egyre kevesebbet bízunk abban, hogy a nyugati demokráciák és Oroszország közötti mindinkább szélesülő ellentéteket valaha is sikerüljön békés uton kiegyenlíteni. A sötét és fenyegető jövő elodázására mutat rá az a tény, hogy úgy az Egyesült Államok kormánya, mint a ze tekintetben osztatlanul egységes amerikai közvélemény meglepő nyugodtsággal szemléli a legújabb “orosz incidentst,” azonban a 150 milliónyi amerikai lelkében mindinkább erősebben érlelődik meg az az elhatározás, hogy a legvégsőbb erőfeszitéssel fognak küzdeni a mindenkinek egyforma szabadságot és egyenlőséget biztosító demokratikus amerikai élet fenntartásáért.

A szabadság és egyenlőség értelmezése az orosz vasfüggöny mögött

Az amerikai demokráciával szemben milyen megcsúfolása a szabadságnak és egyenlőségnek az az értelmezése, amit a vasfüggöny mögötti népi-demokráciák vallanak. A szabadsság alatt ott azt értik, hogy akinek hosszú élet munkája révén egy kis vagyonkája vagy üzlete volt, attól a törvény szerint szabad mindent elvenni. Az egyenlőséget pedig úgy valósítják meg, hogy mindenkinek egyenlően semmije, kivéve az él-munkásokat, akik az egyenlően rossz élet helyett valamivel jobban élnek, de viszont ezért a legdrágább emberi értéket, — az egészségüket áldozzák fel. Mert az él-munkás az előirottnál 3-szor, vagy 5-ször is anynyit dolgozik, mint az átlag munkás teszi, s azért a kis előnyért, amihez hozzá jut, — aránytalanul nagy árat fizet. De még ebből a negativ értékű egyenlőségből sem veszi ki (Folyt, a 4-ik oldalon)

A második világháború ismeretlen katonája

A második világháború “Ismeretlen Katonáját” fogják kiválasztani a philadelphiai Independence Hallban 1951 május 26-án. A tengerentúli katonai temetőkben nyugvó amerikai hősi halottak közül keresik ki azt, akinek teteme majd az arlingtoni nemzeti temetőben fog díszsírhelyet kapni. Nyolcezer névtelen amerikai hős földi maradványai vannak eltemetve a tengerentúli “névtelen katona” sírokban. Lehet, mondottak illetékes helyen, hogy az Ismeretlen Katona fehér, vagy néger lesz, protéstáns, katolikus, vagy zsidó. Közelebbi adatokat senki sem tud róla, csak annyit, hogy Amerikáért áldozta életét.

(Az is megtörténhet, hogy ez magyar-származású elesett hősünk lesz az “Ismeretlen Katona,” de persze ezt soha senki nem fogja megtudni...)

Oroszországba vitték Mindszentyt

Az Ari nevű olasz római hírügynökség jelenti, megbízható forrásból, hogy Mindszenty József hercegprímás halálhíre valótlannak bizonyult. Ezzel szemben az történt, hogy a nagybeteg főpapot titokban Oroszországba' szállították.

A Vatikánban úgy nyilatkoztak, hogy nincs biztos értesülésük a hercegprímás sorsa felől. Halálhírét sem cáfolták, de nem is erősítették meg.

“Magyarországról ma majdnem lehetetlen megbízható információkat szerezni” mondották a Vatikánban. Mindszentyt 1949 február 8-án ítélték el, azóta szigorú őrizetbe nvolt és senkit sem engedtek a közelébe.

Az utolsó jelentések arról szóltak, hogy orosz professzorokat hívtak hozzá, mert golyvája kiújult és állapota aggodalomra adott okot.

Sok a titkos

*1« 1 t" "

palmkaiozo

A pénzügyminiszter jelentése szerint nagyon elszaporodtak a titkos pálinkafőzők, a “rnoonshiner”-ek, s ma már multimillió dolláros ipart képez megint a titkos pálinkafőzés.

Az italellenőrző detektívek az elmúlt évben 3,649 pálinka-főző készüléket koboztak el és 9498 egygént tartóztattak le.

A pálinkafőzőssel kapcsolatban elkoboztak 2,359,798 dollár értékű vagyontárgyat a letartóztatott egyénektől, beleszámítva az autókat és teherszállító kocsikat, melyeken a tiltott pálinkát azok szállították.

400 “bujkáló kommunista”

Louis Budenz volt kommunista vezér és lapszerkesztő, aki Joseph McCarthy republikánus szenátor “titokzatos koronatanúja” az Owen Lattimore elleni feljelentésben, azt állítja, hogy “400 titkos kommunista bujkál Amerikában, akik a háttérből szólnak bele a közügyekbe.”

FURCSA...

FURCSA, hogy a bevándorlási és polgárosodási törvény módosítására benyújtott S. 1832 sz. javaslat tárgyában a washingtoni Szenátus albizottsága által megejtett kihallgatások könyvalakban is megjelent teljes jegyzőkönyvéről sem napilapjaink, sem hetilapjaink eleddig még egy szót sem Írtak, holott ebben a két-kötetes, 1000 oldalas hivatalos '‘dokumentum-gyűjteményben” ;az amerikai magyarságot érintő olyan fontos információk tömkelegé van, hogy abból külön egy “magyar” könyvet lehetne Írni... A kihallgatásokról szóló két kötet cime: “Communist Activities Among Aliens and National Groups” (Kommunisták Ténykedései Idegenek és Nemzetiségi Csoportok Között.) Az amerikai magyarság között mesterkedő vörösek és társutasok hatalmas névsora állítható i össze e kék könyvből, nem is beszélve arról, hogy a jóérzésü, Amerikához hü, loyális és feltétlenül megbízható magyarok tájékoztatására e miiből oly bőséges adatgyűjtemény áll rendelkezésre, aminek felhasználása épen ezekben az időkben igazán tanácsos volna. Ha nagy lapjaink nem érzik magukat hivatottaknak erre, az Amerikai Magyar Szövetség kellene könyvalakban kiadja az idevonatkozó részt! Valami ilyesféle cimet lehetne adnj neki: “Ismerd meg ellenségeinket!” vagy: “Hogyan mesterkednek a vörösek közöttünk” (Az eredeti könyvek egyébként beszerezhetők ezen a címen: “Superintendent of Documents, United States Government Printing Office, Washington 25, D. C.)

* * *

FURCSA, hogy a Magyar Nemzeti Bizottmány név alatt szereplő menekült magyar politikus-csoport egészen intim, belső ügyeiről a bridgeporti “minta-lap” egyik rovatirója annyi mindent szokott össze-vissza fecsegni,/— a Magyar Egyházban Dr. Vincze Károly főesperes tollából megjelent hatalmas cikkel kapcsolatban azonban, — ami pedig elég érzékenyen éppen a Nemzeti Bizottmány dolgát és álláspontját firtatja, — a cikkíró ur mélyen hallgat . . .

A két balkézzel és egy j ó adag együgyüséggel országos nagy “református lapnak” sutyt y o m b a n áttervezett brigegeporti hirharsona úgy látszik ezúttal “törököt fogott,” válaszúihoz érkezett s a valóságos belső titkos kormányfőtanácsos ur most nem tudja, mi tévő legyen... Rovatosa pedig, — aki legutóbb nem csekélyebb szerepet töltött be, mint a magyar Református Egyházkerület vészbíróságának jegyzői tisztét, — alighanem sietve odavágja most az egész ujságos-biznict, mielőtt jobban megégetné a körmét . . . Furcsa, nagyon furcsa lesz, ha tovább hallgatnak a bridgeporti újságíró urak erről a dologról azok után, hogy a Nemzeti Bizottmány “félhivatalosának” adták ki magukat, illetve a lapot és olyan nagy igyekezettel szerettek volna mindentudók lenni Magyar-Amerikában... Tovább nem lehet fortélyoskodni, a játszma elérkezett a nagy ászhoz... veszélyben a szubvenció-féle támogatás mindkét oldalról!

Előfizetési nyugtával a lapot! Nyugtával dicsérd a napot,

MÁSOK ÍRJÁK

Dr. Takarót “átmenetileg” felfüggesztették állásából

A Magyar Egyházkerület “bírósága,” mint megírtuk, múlt hét szerdáján a perth amboyi Kálvin János egyház templomában tárgyalta Dr. Takaró Géza, a new yorki 69-ik utcai ref. egyház lelkészének fegyelmi ügyét. A vád- és védbeszédek, valamint a tanuk vallomásainak elhangzása után a “bíróság” tanácskozásra vonult vissza s este 9 óra tájban kihirdette az “ideiglenes” döntést, amely szerint Dr. Takaró Gézát a májusi kerületi közgyűlésig felfüggeszti állásából, elrendelve több okiratszerü bizonyíték beter j esztését azzal, hogy majd a kerületi gyűlés fogja a végső.döntést kimondani.

❖ * *

A Perth Amboyban(?) lefolyt tárgyalásnak több, előttünk érthetetlen furcsasága van. Különös már az is, hogy miért éppen Amboyban volt ez a tárgyalás és nem New Yorkban, vagy Passaicon, az Egyházkerület elnökének “székhelyén” ? A sajtó és igy a nyilvánosság kizárása is furcsán hat azok után, hogy ezt az ügyet éveken át annyit szellőztették “hivatalosan” is az amerikai magyar sajtóban. De különösen szembeötlő az, hogy “bírósági jegyző”, szerepét olyasvalakivel töltötték Be', aki talán csak néhány hónapja tartozik az Egyházkerülethez (?), alig pár éve van Amerikában (tehát az évtizedes “Takaró-ügyet” nem ismerheti eléggé) és aki nagyon is érdekelt ebben a kérdésben, mert “hirlapirói” szerepében élesen Takaró-ellenes cikkeivel is igyekszik magára vonni a figyelmet.

Közeledik a Mars bolygó

A Mars, naprendszerünknek negyedik bolygója, a tavaszi hónapok alatt szabad szemmel is látható lesz a déli égbolton, a kora éjszakai órákban. 1923 óta nem volt ilyen közel hozzánk a Mars. Piros fényű, nagy csillagot fognak látni, akik a Marsot a jelzett időben és helyen “felkeresik.”

‘Amerikai Magyar Útmutató’

A Verhovay Segély Egylet évekkel ezelőtt egy könyvecskét adott ki a fenti címmel “a polgárosodás és a munkásnyugdij általánosságban vett megismertetésére.” . Bár a “Social Security” törvény a munkás-nyugdijra nézve azóta változott, a polgárosodási vizsga kérdései (angolul és magyarul) hasznos ismereteket tartalmaznak, különösen mostanában érkezett bevándorló testvéreink számára.

Ezekből a könyvecskékből még ma is van birtokunkban néhány tucat, amit készséggel és szives szeretettel ajánlunk fel bárkinek, természetesen teljesen díjtalanul. Akit érdekel, írjon, vagy telefonáljon érte hozzánk.

A SZERKESZTŐSÉG

A MEGÉRTÉSBEN AZ ERŐ...

A közelmúltban lapunk hasábjain “Merrfento” cim alatt az amerikai magyar élet egyik legfontosabb tényezőjéről szóltunk: az amerikai magyar egyházak és a sajtó közötti jóviszony fontosságáról. Fejtegetésünkhöz hozzászólt a toledoi Szt. Mihály Görög Katolikus Egyház részéről Ft. Szabó Miklós plébános ur és egyebütt is számos visszhangot keltett. Ez a vezérlő elv — mint annak idején is hang súlyoztuk — nagyon fontos és ezért örömmel köszöntünk minden megnyilatkozást, mely ennek a célnak a figyelembevételével történik.

A Bridgeport, Conn.-ban megjelenő “Amerikai Magyarság” egyik legutóbbi számában olvasatuk az “Amerikai Magyar Református Lelkészegyesület” keleti körzetének nyilatkozatát, melyet Nt. Urbán József elnök és Bertalan Imre jegyző Írták alá. Megállapították, hogy az egyház és a sajtó jóviszonyából kölcsönös nyereség származik mindkét félre. Ezért kívánatos, hogy a köztük lévő együttműködés minél bensőségesebb legyen. Fontos, hogy a lelkipásztorok szívélyes magatartással viseltessenek a vallásos és hazafias magyar sajtóval szemben. Természetesen magától-értetődő, hogy a kölcsönösség alapján a sajtó képviselői hasonló magatartást kell,‘hogy tanúsítsanak az Isten igéjét hirdető lelkipászorokkal szemben.

Az értekezlet elitéit mindennemű torzsalkodást és lehetőséget kivá nnyujtani mindenkinek az esetleges félreértések kiküszöbölésére.

Fontos megállapítások ezek, melyek oly időkben jöttek, amikor nagy szükség van rájuk. A magyar egyházaknak és sajtónak egymás mellett a helyük. Ez az elv olvasható ki ISt.Béky Zoltánnak, az amerikai magyar ref. lelkészi gárda egyik legkiválóbb jának szavaiból is, mely írást lapunk más helyén külön közlünk. Nt. Béky Zoltán lapjának, a Trenton, N. J.-ben megjelenő “Függetlenség”-nek átadása alkalmával kijelenti, hogy az egyházak után a tisztességes amerikai magyar sajtóé az érdem mindazokért az örökértékü alkotásokért, amelyekkel az amerikai magyarság ma dicsekedhet. Érzésünk szerint az összefogásban az erő. Há együtt haladunk, akkor ezeket az alkotásokat csak maradandóbbá tehetjük, sőt, Isten segítségével újakat teremthetünk.

(“Toledo,” Toledo, O.)

AZ APA KOMMUNISTA— A FIÚ ELVESZTETTE MUNKÁJÁT

Ebben a lapban többször is rámutattunk, hogy milyen veszélyt jelent manapság a kommunista párthoz tartozni. Megírtuk azt is, hogy ez a veszély nemcsak az illetőre szól, hanem még a gyermekeire és más családtagjaira is.

Rámutattunk arra is, hogy, figyelmeztetésünk nyomán a moszkovita Magyar Jövő milyen mocskos, minősíthetetlen lármát csapott, összehordott hetet-havat, — csak épen állításunkat nem tudta cáfolni. Lehetetlen is volt ezt tennie, mert hiszen Moszkva itteni magyar ügynökei épen úgy tudják, mit jelent ma a táborukban lenni, mint mi. Hogy mi nem Írunk a levegőbe, hogy mi alapos információ alapján figyelmeztettük olvasóinkat a veszedelemre, amit mindenkinek vállalnia kell, aki a kommunista párthoz, annak egyletéhez, újságjához, más szervezetéhez tartozik — annak bizonyítására szolgáljon Alfred C. Oyler esete.

Alfred C. Oyler, aki 1350 Beverly Road, McKeesporton lakik, a Pennsylvania State Colleget végezte, utána három évet a haza szolgálatában töltött háború alatt.

Az American Federation of Laborhoz tartozó nyugatpennsylvaniai union localok csúcsszervezetében töltött be fontos állást és munkájában nem is találtak hibát.

A múlt héten Nicholas Stirone, a testület elnöke közölte vele, hogy sajnálatukra kénytelenek a szolgálatból elbocsájtani, mert Matthew Cvetic az édesapját Washingtonban, az Amerika ellenes tevékenységet vizsgáló bizottság előtt, mint a kommunista párt tagját ne-^ vezte meg.

A fiatal Oylert érthetően megdöbbentette a munkából való elbocsáj tás. Kijelentette, hogy ő maga soha se nem volt a kommunista párt tagja. Mr. Svetic őt nem is jelölte annak.

Keserűen jelentette ki:

— Ném értem, miért ítéltek engem munám elvesztésére. Semmi más bűnöm hintsen, mint az, hogy apámnak a fia vagyok.

Az édesapja Alfred L. Oyler, aki East Pittsbufghban, 104 Cable Aven. lakik, a kcjmmunista vezetés alatt álló és emiatt a C.

I. O.-ból kizárt United Electric Workers 601. számú localjának volt egyik fontos tisztviselője, aztán kerületi szervezője is, de egészségi állapota miatt ettől az állástól megvált.

A fiú azt mondja, apja kijelentette előtte, hogy nem tagja a kommunista pártnak.

Viszont, eddig nem jelentkezett a Kongresszus Amerikaellenes cselekedeteket vizsgáló bizottsága előtt, hogy eskü alatt cáfolná Cvetic állítását.

Mi csak a rideg tényeket irtuk le ebben az ügyben és egy szóval sem mondtuk azt, hogy helyesnek találnánk, hogy egy a munkásszervezetek localjaiból álló testület is odáig menjen, hogy egy szorgalmas fiatal embert csak azért bocsásson el a munkából, mert az apja a kommunista párt tagja.

Mi nem tudjuk, hogy az American Federation of Labor Union localjai testületének van-e ezenfelül is valami vádja a fiatal Oyler ellen, vagy nincsen és az ügyet tisztán azért ismertettük olvasóinkkal, hogy lássák, nem üres rémlátás részünkről, amikor olvasóinkat arra figyelmeztetjük, hogy akik nem akarnak a kommunizmus mártírjai lenni, akik nem akarják, hogy gyermekeik, sőt unokáik is kénytelenek legyenek majd viselni annak átkát, hogy ők a haza ellenségeivel, a Moszkva érdekeit szolgáló kommunista párttal haladtak egy utón, azok szabaduljanak közülük. Ne maradjanak egyletükben, ne szerepeljen nevük Moszkva szolgálatában álló újság előfizetési listáján, ne adakozzanak kommunista célra, még bitorolt nevű testüleleik utján sem.

(“Magyar Bányászlap” Pittsburgh, Pa.)

*