Hiradó, 1950. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

1950-03-23 / 12. szám

VOL. XXIX. ÉVFOLYAM — NO. 12. SZÁM. Ara 10 cent. PERTH AMBOY, NEW JERSEY 20 THURSDAY 1950. MÁRCIUS 23. Józan nyugodtság helyett hisztérikus kitörésekkel csak ártunk magunknak Mennél tárgyilagosakban próbálja manapság valaki a világ eseményeit analizálni, annál erősebben érlelődik meg benne az a gondolat, hogy a világ folyásának mai elvadult stádiumában az emberiség lé­tét befolyásoló problémákat nem lehet már tárgyilagosan vizsgáltatni. A két részre sza­kadt világban az emberek in­kább az indulatokra, mint a józan észre hallgatva formál­ják meg véleményüket. Az emberek inkább az indulatok­ra, mint a józan észre hallgat­va formálják meg vélemé­nyüket. Az emberiség szem­pontjából ez egy igen nagy szerencsétlenség, mert nagy nyugodtságra lenne most szükség, hogy az indulatokat féken tarthassuk. Az emberi társadalom, mint egy materiálisán elképzelhető fogalom, tulajdonképen nem egyéb, mint egy állandó erje­dési állapotban lévő folyamat, melyben bizonyos célokat szol­gáló erők folytonos harcban állanak egymással. Ha bizo­nyos geográfiai területen az addig féken tartott erők felül­kerekednek, azon a területen a társadalmi berendezésben változás áll be. A változás o­­kát bizonyos körülmények fennforgásában lehet találni és nem tekinthető általános szabálynak, hogy mivel a föld­gömb bizonyos részén válto­zás történt, azért más része­ken is szükségszerűen válto­zásnak kell beállnia. Vagyis mert Oroszországban és az orosz hadsereg árnyékában meghúzódó kommunista ki­sebbségi erők képesek voltak a hatalmat magukhoz ragad­ni az Oroszországgal szomszé­dos államokban is, beleértve a balkezes politikát folytató na­cionalista Kínát is, azért nincs szükség arra, hogy az Egyesült Államokban elve­szítsük a józan nyugodtsá­gunkat és hisztérikus kitörés­sel kiáltsuk a világba, hogy k ü 1 ti gyminisztériumunkban valósággal hemzsegnek a kommunisták. A mai világban már nincs szükség sárkány ölő lovagokra Joseph McCarthy, Wiscon­sin állam republikánus szená­tora csapott fel legújabban a sárkányölő lovag rég idejét múlt szerepére és addig kia­bálta, hogy megcáfolhatatlan bizonyítékai vannak, hogy a State Departmentben lega­lább 57 kommunista párt tag­sági kártyával rendelkező megbízhatatlan elem tölt be fontos állást, hogy a Kon­gresszus végül is kénytelen volt vizsgálatot indítani. Az első “gyanúsított” Dorothy Kenyon, jelenleg magán ügy­védi gyakorlatot folytató idő­sebb nő volt, ki egy időben New Yorkban biró is volt, majd a Nemzetek Szövetségé­nek amerikai osztályában vi­selt elég magas pozíciót. Miss Kenyon ellen a kongresszusi bizottság semmi térhető ada­tot nem talált igazoltnak és a wisconsini szenátor ur már meg sem jelent a kongresszusi bizottságnak azon az ülésén, melyen Miss Kenyont minden gyanún felül álló személynek nyilvánítottak. Miss Kenyon régi előkelő amerikai család­ból számazik és egyik őse fon­tos szerepet töltött be már a Revolutionary War-ban is és pedig — mint ő mondotta, — a jó oldalon. Ez a harcos elődi vér kitört belőle amikor minő­síthetetlen hazugnak nevezte a szenátor urat, ki hivatalával járó jog alapján büntetlenül emelhet bárki ellen vádat, ha azt az ország biztonsága ér­dekében teszi. Ne ingassuk meg a bizalmát azoknak, kik a vasfüggöny mögött élve tőlünk várnak segitséget Szenátor McCarthy alapos takarítást akar az amerikai külképviseletben rendezni és nem kisebb személyt, mint Philip Jessupot is, ki az E- gyesiilt Államokat az United Nations-ben képviselte és a­­kit j elenleg mint az országnak utazó nagykövetét Acheson külügyminiszter után a leg­fontosabb diplomatánknak kell tartani, kommunista ba­rátsággal gyanúsította meg. Ha szenátor McCarthynak igaza lenne, s már Philip Jes­sup sem volna megbízható, akkor igen szomorúan nézne ki ez az ország. Azért, mert akadtak árulók magasabb ál­lásokban lévő személyek kö­zött, különösen abban az idők­ben, amikor még aránylag e­­lég sokan hittek az orosz szö­vetség őszinteségében, nem kell mindjárt annyira kongat­ni a vészharangot, mint azt McCarthy szenátor teszi. Az nem vitás, hogy a kommuniz­mus a szabad demokrácia el­vein álló rendszerekre nagy veszedelmet jelent és ellene mindenkinek védekeznie kell, aki szabad ember gyanánt a­­karja éltét leélni. De gyanúsí­tás megfelelő alapos bizonyí­ték nélkül hatásos védekezés­nek még akkor sem tekinthe­tő, ha ezt egy törvényhozó is teszi. Sőt ellenkezőleg; men­nél magasabb helyről jön az az ilyen balkezes lépés, annál nagyobb károkat okozhat ez a demokrácia ügyének. Ugyanis a vasfüggöny mö­götti országokban 10 és 10 milliókra rugó szerencsétlen emberek néznek reménykedve az Egyesült Államok felé, mert csakis ettől az országtól remélhetnek segitséget, mely őket a kommunista uralomtól felszabadíthatja. Mit várhat­nak tőlünk, ha egyik szenáto­runk állítása szerint a mi leg­fontosabb hivatalunkban, a külügyminisztériumban hem­­(Folyt. a 6-ik oldalon.) Á U. S, visszahívta Magyarországról a katonai attashéit Az Egyesült Államok kormá­nya három katonai megbízott­ját rendelte vissza Budapestről. Mind a három a követség kereté­ben teljesített szolgálatot. Újabb atomrobba­nások Kenneth de Courcy, a londoni Intelligence Digest szerkesztője, aki elsőnek jelentette az első orosz atombomba robbanását, most egész robbanás sorozatok­ról ad számot lapjában. Március 5 és 10 között 11 robbanás tör­tént Kazakhistan köztársaság határán, Sinkiang kínai tarto­mány közelében. Egyre nő a terror Magyarországon A bostoni The Christian Sci­ence Monitor az elmúlt héten cikksorozatban foglalkozott a jelenlegi magyarországi álla­potokkal. A cikkeket egy ma­gyar menekült irta, ki a napok­ban szökött keresztül a szigo­rúan őrzött osztrák határon és akinek a nevét nem közli az újság, nehogy a cikkíró Ma­gyarországon maradt hozzá­tartozói bajba kerüljenek. Le­írja az újság azt a szinte hihe­tetlen terrort, mely abban a szerencsétlen országban ural­kodik s amelytől nemcsak azok remegnek, akik a mostani re­zsim ellenségei, hanem maguk a kommunisták is, akik Rajk László példáján okulva attól félnek, hogy ma vagy holnap reájuk kerül a sor. Rajknak a sorsa egyébként nem érdekelt Magyarországon senkit. A re­zsim ellenségei a zsarnoki rendőrhatalom megtestesítőjé­nek tekintették, aki ártatlan emberek ezreit tette tönkre — a kommunisták pedig árulónak tartották. A gazdasági helyzet a cikk szerint napról-napra rosszabb lesz, minden propaganda elle­nére, senki sem dolgozik. A munkásság nem dolgozik, mert nem látja értelmét a munkájá­nak, a parasztság kétségbe van esve s nem dolgozik, mert úgy­is elvesznek tőle mindent. A minisztériumokat hét lakattal őrzik. Csak külön engedéllyel lehet a hivatalos épületekbe belépni s az épület elhagyása­kor az engedélyt le kell adni; azonfelül fel kell a cédulán tüntetni, hogy a látogató meny­nyi időt töltött az épületben és kivel beszélt. A választásokon 4,500,000 ember szavazott le, de csak 150,000 ember szavazott a kor­mány ellen, mert a kormány­­párti jelölteknek nem lévén el­lenjelöltje, nem volt értelme a kormány ellen' való szavazás­nak. Ellenben mikor a kormány népszavazás alá bocsátotta a kérdést, hogy legyen-e hitok­tatás az iskolákban, a lakosság 90 százaléka szavazott a hit­oktatás mellett — ily módon tüntetve a vallás ellenes kor­mányzat ellen. Uram előtted térdelek PÁRTOLJA lapunk hirdetőit, mert akik a Híj adóban hirdet­nek, őszinte nagyrabecsülői a magyarságnak 1 Ha lefekszem, vagy felkelek, ha virrasztók, vagy ébredek, ha örülök, vagy szenvedek, Uram előtted térdelek. Ha üz a hétköznapi gond, vagy világkid rám szárnyat bont és látom magam törten, szürkén, a sorstestvérem szemetiikrén s arcukon közös kin remeg, Uram előtted térdelek, mert téged hirdet minden porszem, mely hamvadó szivekből nő és Téged hirdet mozdulatlan az évmilliós sziklakő és minden, mi, a földön örök, vagy megújuló, mi a teremtéshszent lázában megszületett, mint örök jó s minden dómban látnak Téged, I kik Benned bízva, hittel hisznek és sebzett szikiikben Téged visznek. Te, aki Téged szóval hirdet s minden tettével megtagad. Kinek kezébemcél és eszköz a bűn, melyre ráirtaJt: Ember nem szabad! | Ne lopj! Ne ölj! Ne koholj hamis vádat !-\ *■ Ne hősködj gyáván a védtelen felett! Ne kívánd azt, miért felebarátod küzködve verejtékezett!” Ki térdig gázol minden jogban s álszent erkölcsöt emleget s ravasz álarc alatt megbújva hirdet hazug becsületet, sötét hidegvérrel agyai ki kegyetlen, véres terveket, kinél a dzsungel szörnyű vadja nem vérszomjasabb, kegyetle­nebb, ki minden szépet, jót és tisztát, minden isteni törvényt megta­gad, annak Uram, mondd, hogy “Elég volt!” Annak Uram, mutasd már meg magad! Uram! Előtted térdelek . . . GÁCS TERI Látták a “repülő csészealjakat” Dr. Craig Hunter 47 éves, St. Marys, Pa.-i mérnök látta, le­írást is tudott adni a repülő csé­szealjakról. A különös szerkezet, Hunter szerint, köralaku, köze­pén kidomborodik, nyilvánvaló­an három köralaku részből van összeállítva. 150 láb az átmérő­je, vastagsága 30 láb. Lassan re­pült és fütyülő hangot adott ki, amikor elzugott Hunter feje fö­lött. A new mexicoi ötezer lakosú városka, Farmington fölött szá­zával repdesnek a csészealjhoz hasonló, különös, kerek holmik. Több mint ötven szemtanú látta elzugni a feje fölött a rendkívül gyors “tárgyakat.” Fehérvérűség az utókövetkezménye az atómsugár­­zásnak Az atomerő bizottság jelenti, hogy hosszas kutatások és vizs­gálatok eredményeképen megál­lapították : az atombombatáma­dás túlélői, akik nem sebesültek meg, csupán atomsugár éi'te ő­­ket, normális életet folytathat­nak. Kivéve egyes eseteket, ami­kor az atomsugárzás áldozatai fehérvérűséget és trachomát kaptak. Hiroshima és Nagasaki élet­ben maradt lakóit, akik égési sebesüléseket szenvedtek, éve­ken át tanulmányozták az ame­rikai orvosok. Lehetségesnek tartják, hogy a sugárzást szenvedő egyének le­származottai nem lesznek nor­mális testiiek. Állatokkal folyta­tott kísérletek során bebizo­nyult, hogy az atomsugárzásnak kitett állatok utódai torz testiiek voltak. Némelyiknek a feje volt szokatlanul nagy, másoknak a lábuk dagadt meg, vagy a sze­mük, szőrük színe változott. LEVÉL A SZERKESZTŐHÖZ Szovjet támadás Acheson dkn A szovjet sajtó a szokott mo­dorában válaszolt Acheson kül­ügyminiszter minapi beszédére, amelyben lefektette a szovjettel való békés együttműködés felté­teleit. Moszkvai lapok a “hazug, fascista-gondolkodásu, háborús uszító” és hasonló jelzőkkel ille­tik a külügyminisztert. A vezető cikket Anatoly Surov színműíró irta. A cikk szerint Acheson kí­sérlete arra szolgál, hogy “az a­­merikai közvéleményt, amely háború ellenes, meggyőzze békés szándékairól.” Nyugati diplomaták szerint a szovjet sajtó szokatlanul epés hangja azt bizonyítja, hogy Acheson beszéde célba talált, különösen a csatlós országokban. Acheson hét feltételt állított fel a szovjettel való együttműködés­re. Egyebek között követte, hogy a szovjet vonja vissza csapatait a csatlós országokból vagy azok környékéről, engedje meg a hí­rek szabad körforgását és ne torzítsa el azokat az eseménye­ket, amelyek a nyugati demo­kráciák területén zajlanak le. A Chrysler sztrájki béketárgyalások A CIO kebelébe tartozó autó­­unió és a Chrysler autógyár ve­zetősége között uj béketárgyalá­sok kezdődtek. Alapját a Ford­­íéle nyugdíj-egyezmény képezi ennek a tárgyalásnak. 53 napja sztrájkolnak a Chrysler gyár munkásai. Öreg magyar költő halála Dr. Pólya László, a kiváló a­­merikai magyar költő és újság­író, akinek több verseskötete je­lent meg itt Amerikában, 82 é­­ves korában Clevelandban meg­halt. Egy autó elütötte az agg­­menházban lakó öregurat haza­felé menet, bevitték a kórházba s március 15-én meghalt. A Sza­badság és a Népszava napilapok­nak volt egykor munkatársa. Temetése nagy részvét mellett ment végbe Clevelandban. Nt. Csutoros István presb. lelkész végezte a szertartást. Ravatalá­nál a város és környék magyar politikai és társadalmi kiválósá­gai, barátok és tisztelők soka­sága jeicht meg végtisztességet adni ennek a közel félévszázadon át amerikai magyar életünkben közismert férfiúnak, akinek tra­gikus elmúlásával egy szenvedé­sekkel teli élet utolsó fejezete zárult le... Kedves Szerkesztő ur, mostanában a napjaim és sokszor az estéim is azzal telnek--el, hogy a “wholesale”-ben építkezés előtt álló házak tervezetét készí­tem azonkívül, hogy a magas kormányunknak azt a szándékát vég­rehajtsam, hogy a csákányra régen megérett öreg, dülledező házaktól megtisztítsuk a mi máskülönben kedves és virulni óhajtó városunkat. . . Amellett 258 család otthoni kényelméről is gondos­kodnom kell. Ezekhez azután tessék hozzáadni, hogy 12 éve kisza­kadtam a mindig zajló magyar életből. így aztán meg lehet érteni, hogy az ilyen magamfajta öregember nehezen fekszik neki a ma­gyar írásnak, akire a trentoni magyarok úgyis csak mint egy fakó fényképre emlékeznek, aki álmokban és reményekben multimillio­mosán, de dollárokban annál szegényebben, harminchat év előtt a Függetlenséget napvilágra hozta... A volt gyermekem mostani, nem is tudom hányadik gazdája most arra kér, hogy mutassam őt be a trentoni magyaroknak, akik még megvannak és akik bizonyára örülnek velem együtt annak, hogy a Fíiggelenség még él s ha egy kicsit kopottabban, ha egy kicsit tompított hangon is, mégis minden igyekezetével azon van, hogy a trentoni magyar életet úgy regisztrálja, hogy ezzel az egyre pusztuló fajtánk értékét és megbecsülését becsülettel szolgálja. A “másik gyermekem,” a perth amboyi Híradó közel tizenkét éve Diénes László szerkesztő ur tulajdonában van. így ez az egy pont az, amely számomra megkönnyíti az uj szerkesztő bemutatá­sát, aki — eltekintve világnézeti harcaitól (minden lap azt hiszi, hogy ő az igazi és egyedüli doktora a világ ezer bajának a meggyó­­gyitására) — minden porcikájában magyar ember, vérbeli újság­író, aki páratlan szorgalommal és munkakészséggel szolgálja a magyar ügyet. A?tán itt van még valami, ami a toliamra kérezkedik: Diénes László három nagyszerűen sikerült drága gyermek papája, akinek lehetetlent nem ismerő ambíciója az, hogy minden egyes Diénes­­fióka egy-egy lapot kapjon örökségül... Ahogy én ismerem Diénes László fiatalságtól duzzadó akaratát, nemsokára egy negyedik •xrntmm ■ « i-— Trentoni régi harcos magyár barátaimat arra kérem r akiket e helyről is szeretettel üdvözlök — hogy honorálják a Függetlenség uj tulajdonosának azt a szerény kérelmét, amelyben előleges bizal­mukat kéri! , Perth Amboy, N. J., 1950. Sándorok napján. ZÁMBORY SÁNDOR * * * A SZERKESZTŐ MEGJEGYZÉSE: Hálás köszönettel vettük a Függetlenség alapítójának kedves sorait, aki közel 40 évi ujságiráskodás után abban a megkülönböz­tetett kitüntetésben részesült, hogy először a Perth Amboy Housing Authority commissioner je lett, majd az Authority végre­hajtó igazgatója. Mint ilyen, a kormány által finanszírozott más­­félmillió dolláros házak után most a két és fél millió dollárba kerülő uj 250 ház építkezését igazgatja olyan eredménnyel, hogy a kor­mány a perth amboyi úgynevezett1 “slum clearence” végrehajtását is reá bízta, amire hat millió dollár lett előirányozva. Még csak annyit, hogy Zámbory Sándor ebben a magas és mindenki által nagyrabecsült tisztségben is olyan magyar ma is, mint aki mindig volt! Végezetül pedig még azt jegyzi meg a szerkesztő, hogy a ne­gyedik lap megvételével — éppen a családi béke érdekében — várni kell . . . Egyre népszerűbb a mű-vaj A földmivelésügyi minisztéri­um szerint jelentős mértékben megnőtt az országban a marga­rin fogyasztás. Hamarosan több növényi zsírt fognak enni az a­­merikaiak, mint vajat, igy szól a jóslat. Az “oleo” olcsó, tiszta és tápláló.

Next

/
Thumbnails
Contents