Hiradó, 1950. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

1950-02-02 / 5. szám

VOL. XXIX. ÉVFOLYAM — NO. 5. SZÁM.

Kiszámíthatatlan az orosz taktika Berlinben

Berlinben az oroszok ismét a blokáddal kísérleteznek. A teherautó forgalmat a nyugati demokráciák által megszállt zónákba egyik óráról a másikra úgy korlátozzák, majd ismét gyorsat«) tempóba engedik be, hogy tiszta képet a helyzetről alig lehet nyerni. Még a rádió híradások sem képesek az orosz takiikát követni. így például vasárnap egy rádió bemondó bejelentette, hogy az oroszok nagyobb engedékenységet mu tatnak a nyugati demokráciákkal szemben, mert az eddidigi óránkénti 5 teherautó helyett megengedték, hogy 10 teherautó mehessen keresztül az orosz ellenőrző állomáson. Alig fejezte be a bemondó ezt a hirt, amikor egy újabb jelentést nyújtottak át neki felolvasás végett. E hir szerint az oroszok ismét csak 5 teherautót engednek be óránként Berlin nyugati zónáiba.

Nem lehet csodálkozni azon

hogy az U. S. hidrogén bombát készít

Az oroszoknak a taktikáját enyhe szóval kifejezve, — piszkálgatásnak lehetne nevezni. Nem jó dolog ez, mert minden türelemnek va határa és a sok apró piskálgatás végül is az idegekre megy. Nem lehet tehát csodálni, hogy az Egyesült Államok illetékes tényezői végül mégis csak kénytelenek lesznek belegyezni abba, hogy az amerikai tudósok megszerkeszthessék a minden idők legborzalmasabb fegyverét — a hidrogén bombát. Már többször irtunk a hidrogén bombának a hírek szerinti rettenetes hatásáról és kétségtelen, hogy óriási “haladást” jelent az embertpusztitó találmányok terén. Ha ezen az utón ebben az arányban fogunk haladni, hisz alig öt-hat éve, hogy az atombombát feltalálták, — úgy a világ végének bekövetkezése nem lesz egészen alapnélküli jóslás, — hacsak az emberiség időközben ráeszmél arra, hogy túl okos lett, hogy túl sokat tud, — s ha nem vigyáz, — tényleg épit magának egy robotot, amit nem lesz képes megállítani, ha az egyszer megindul mindent lei'omboló útjára.

A legnagyobb utópia ma — a béke

Pedig milyen szépen lehetne élni ebben a modern világban, ha az emberek a gyűlölet helyett csak egy kicsit szeretnék egymást. A tudomány és technika tökéletesedésével ma úgy élhetnénk, ahogy azt a régi időkben csak mint egy utópisztikus álmot képzelték el. Utópia? Még 50 évvel ezelőtt is tuópiának látszott, vagyis egy megvalósíthatatlan képzelet-szárnyalatnak, hogy a levegőnél nehezebb tárgy a földről felemelkedhessék és a levegőben repülhessen. Rádió, vagy különösen televízió tényleg csak egy lázálomnak volt tekinthető e század első tiz évében. Ma már semmi sem lehetetlen, ami nem is olyan régen utópia volt. De mégis van az embereknek egy újabb utópiájuk, a mai modern világnak “lázálma”; az emberek — országok közötti béke.

Uátonyra futott az Egyesült Államok legnagyobb hajója

Az Egyesült Államok legnagyobb hadihajója, a Missouri, vagy tiz nappal ezelőtt a Chesapeake öbölben homokzátonyra futott és minden eddigi erőlködés dacára a hatalmas hajót mindezideig nem sikerült homok- és iszap börtönéből kiszabadítani. Nem- • régiben igen éles harc dúlt a tengeri és szárazföldi erők egységes vezetésének kérdésében. Különösen a Navy admirálisai kardoskodtak a közös kommandó alá hozás ellen. Azonban minden tiltakozás hiábavalónak bizonyult, s Louis Denfeld admirálist, a hadi tengerészet parancsnokát nyugdíjba küldték és helyébe egy megértőbb parancsnok, Sherman admirális került.

A Navl leghatalmasabb hajójának és a haditengerészet volt parancsnokának karrierje közötf egy közös vonást lehet találni: mindketten zátonyra futottak.

Szenzációs ékszerrablások

Itt Amerikában minden hétnek megvan a maga szenzációja, ami a hetet egy bizonyós fokig jellegzetessé teszi. A múlt hét az ékszer rablások hete volt. Természetesen New Yorkban mesterkedtek nagy eredménnyel az ékszer rablók. Az Egyik áldozat Billy Ross, a Broadway egyik ismert művész mulatójának a tulajdonosa, akinek lakásáról mintegy száz ezer dollár értékű ékszert emeltek el. Stanton D. Sanson milliomos harisnyagyáros lakásáról több mint négyszázezer dollárnyi ékszert loptak el a tolvajok, akiket a rendőrség egy nemzetközi banda “szakértőinek” tart.

Közérdeklődós szempontjából nem valami nagy esemény, hogy valakitől százezrekre rugó ékszereket lopnak' el. Azonban érdemes egy kicsit elgondolkozni azon, hogy milyen rengeteg összeg lehet lekötve ékszerekben, ha magán lakásokból aránylag könnyű szerrel százezrekre rugó ékszereket lehet ellopni. Mi mindent lehetne teremteni abból a valószínűleg sok száz millióra rugó, vagy talán egy milliárd dollárnyi holt tőkéből, ami egyedül csak New (Folytatás a 3-ik oldalon)

Ára 10 cent. PERTH AMBOY, NEW JERSEY

THURSDAY 1950. FEBRUÁR 2.

“Magyar Envangéliumi Világszolgálat”

Szigethy Béla volt erdélyi református lelkész nyilatkozik lapunk szerkesztőjének a világban szétszóródott menekült református magyarság lelki-gondozásának szervezett munkájáról

Méltatlan, durva támadás

r '

lapunk és szerkesztője ellen

Nt. Szigethy Béla székelyudvarhelyi származású, volt erdélyi református lelkész, aki 4 és fél évig maga is “displaced person” volt, ahol a menekült reformátusság körében végzett lelkigondozói szolgálatokat, a közelmúltban Amerikába érkezett a már szervezetté tömörült Magyar Evangyéliomi Világszolgálatnak k ü 1 önböző egyházi csoportok képviselőiből álló Központi Bizottsága meghívására, illetve a megkezdett munka innen való folytatására. A Bizottság hétfőn, január 30- án a Perth Amboy-i Független Egyház lelkészi irodájában tartotta meg első gyűlését s azon jelen volt Nt. Szigethy Béla is, mint a tárgyak ismertetője és előadója. Nt. Dr. Vincze Károly, főesperes a Független Magyar Református Egyház és a Református Egyesület képviseletében, Nt. Rácz Győző elnök a Magyar Egyházkerület képviseletében, Nt. Czirányi Miklós, a Presbyteriánus Egyház képviseletében, Nt. Kosa András a Holland E- redetü Egyház és a Református Lelkészegyesület képviseletében, Nt. Babos Sándor az alapitó társaság képviseletében, Nt. Tóth Sándor pedig a Reformátusok Lapja képviseletében volt jelen ezen a gyűlésen s képezték e-18,000 kommunista ellen indít pert a kormány

Az Amerika-ellenes tevékenységük miatt elitéit 11 főkommunista fellebbezett a Legfelső Bírósághoz. Ha a fellebbezést a Supreme Court elutasítja illetve a new yorki bíróság Ítéletét helybenhagyja, tizennyolcezer amerikai kommunista ellen indít a kormány azonnal hütlenségi pert. Ezt követőleg azután sorra kerülnek az összes Amerika-ellenes magatartásu, hazafiatlan komik és társutasok, Szovj et-menyországot dicsőítők és Sztalin-imádók. A honosodott vörösektől esküszegés elmén megvonják a polgárjogot is és deportálják őket. (Egyelőre az a helyzet azonban, hogy a már deportálásra Ellis Islandra vitt nemkivánatosokat se tudják eltávolítani, mert egyik ország se akarja befogadni őket, még maga a Szovjet se.)

Papokat visznek börtönbe

A csehszlovák római katholikus papság újabb üldözésre készült fel. Nem múlik el nap, hogy néhány papot ne hurcoljanak el hazulról a kommunisták, mert ezek a papok nem írták alá a “hűségnyilatkozatot,” amit a kormány követel tőlük.

Történt valami családjában?

aminek hírét nyilvánosságra szeretné hozni ? Ha igen, közölje velünk a hirt és mi szívesen közreadj uk lapunkban.

gyütt a központi bizottságot. (Úgyszintén jelen volt Nt. Böszörményi István bridgeporti lelkész is, mint megfigyelő, valamint rövid ideig lapunk szerkesztője is.)

A Magyar Evangyéliomi Világszolgálat munkáj ának és célkitűzésének isme rtetésére kérdést intéztünk Nt. Szigethy Bélához, aki felvilágosításul a következőket mondotta el:

A második világháború következtében a világ minden részébe szétszóródott, hozzávetőlegesen mintegy 30,000 magyar protestáns menekült lelkigondozására jött létre a Magyar Evangyéliomi Világszolgálat, aminek gondolatát csakhamar magukévá tették az amerikai magyar protestáns egyházak s megalakult ez a Központi Bizottság. Lelkipásztor nélkül maradt sok-sok ezer magyar reformátust rendszeresített levelezéssel, vallásos iratok küldésével, lelkipásztori tanácsokkal, személyes levelekkel és a már hivatalos lappá fogadott Reformátusok Lapjával kíván elérni a világon mindenütt ez a szolgálat, amelyet a nagy amerikai egyházak is támogatnak. A munka sikeres végzéséhez a teformátus magyarság legmesszebbmenő támogatására is természetesen igen nagy szükség van. Úgyszintén a már Amerikába kivándorolt és jobb sorsba jutott volt DP-k segítségét is kérni fogják a kevésbé szerencsés menekültek érdekében.

A Magyar Evangyéliomi Világszolgálat gondolata és munkája, a fentiekből Ítélve igen szép, dicséretes feladat s református magyar testvéreinknek, illetve egyházaik vezetőinek, akik ezt az ügyet felkarolták, csak elismeréssel adózhatunk.

* * *

Csúnya dolog, ha valaki a maga szennyesét az utcán teregeti. Különösen szokatlan az ilyesmi papi embertől.

Kecskeméthy László megtette. Azzal sem törődve, hogy csak ellenségeinknek, a kommunistáknak okoz ezzel örömet...

De hadd Ítéljenek olvasóink.

A, * *

Kecskeméti László jelenleg woodbridgei református lelkész a Bridgeport, Conn.-ban megjelenő “Amerikai Magyarság” c. hetilap egyik legutóbbi számában “Privát vélemény” cim alatt “cikket” irt ellenünk. Csúfolja, gyalázza, hazugnak mondja lapunk szerkesztőjét s a 29-ik évfolyamában járó Híradónkat s durva, felelőtlen módon, a lehető leghamisabb beállításban ir rólunk egy harmadik államban megjelenő lapban azzal a bárgyú, de nyilvánvaló célzattal, hogy minket “elpusztítson,” a bridgeporti lapot pedig e vidéken jó pénzért terjessze.

Kecskeméti cikkíró űré az a kétes dicsőség, hogy 13 évi amerikai magyar újságírói működésűnk alatt, a kommunistákon és velük gazsirozókon kívül ő volt az ^első és egyetlen, aki egy ilyen minősíthetetlen hangú, valótlan állításokban bővelkedő durva cikkel rohant nekünk. A békét, szeretetet, egymást megértést, krisztusi tanokat hirdetni hivatott papi ember, akinek amerikai magyar életünkben is jó példával kellene előljárni s közöttünk az egységre törekvés, magyar testvéri összefogás útját kellene egyengetni, elvakult dühében odáig ment, hogy néhány hónapi sötétben bujkáló ellenünk izgatás és kampányolás után most nyílt cikkben, a fékeveszett gyűlölködés hangján ront nekünk.

A katolikusoknak, a zsidóságnak, minden más felekezetnek is. vannak ilyen, vagy hasonló lelkigondozó, egyházi jellegű jótékony intézményeik. A menekült, üldözött, otthont, hazát elhagyni kényszerült és uj hazát keresni ment, uj életet kezdeni akaró hitestvéreket mindegyik egyház a maga módja és lehetőségei szerint igyekszik elérni; a lelki édesanya ölelő karját nyújtja feléjük s ismerős szavával szól hozzájuk, bármerre járjanak a világban...

“A FOGOLY BÍBOROS ÜZENETE”

c. költeménnyel kapcsolatban, amit multheti lapszámunk első oldalán közöltünk, többen felhívták figyelmünket arra, hogy azt nem Mécs László, a kiváló költő-pap irta, aki állítólag maga is a kommunisták börtönében ül, hanem valaki más. Mi a költeményt, a szerzőj éré vonatkozó megjegyzéssel együtt valamelyik középnyugati magyar hetilapból vettük át s legnagyobb sajnálatunkra nekünk nem áll módunkban a szerző kilétének hiteles megállapítása. Egyelőre be kell tehát érnünk azzal, lám mit mond erre vonatkozólag az a lap, amelyikből átvettük. Hamarjában azt se tudnánk megmondani, melyik lapból vágtuk ki.—Szerk.

(Nem célunk e helyen azzal foglalkozni, hogy mennyire nem kollegiális, menyire nem “fair” a bridgeporti lap szerkesztőjétől és mostani kiadójától az ilyen “Írásművek” leközlése, vagy az ilyen ravaszkodó, alattomos, minden jóérzésü emberből csak megvetést és undort kiváltó “terjeszkedési” kísérlet. Lelke száradjon rajta! Amióta a bridgeporti papság kiadta kezéből évek során át egyetértéssel, közös magyar érdekeink mindenekfölötti szem előtt tartásával szerkesztett lapját, ez az újság különben is rossz utón jár. Megy, mint a szemellenzős konflisló. Már zászlóbontása is a túlságosan durva jobbra-balra csapkodás jegyében történt s amilyen lendülettel indult el uj utján, úgy kezd pártoskodó, sarokbaszorult lapocskává zsugorodni. Utóbb már a római és görög katolikus papság is hátat fordított neki, mióta a volt református havilappal összeolvadt s ha a Nemzeti Bizottmány is szakit vele — ami a történtek után joggal várható —• egészen “visszafejlődött” lap lesz. Felesleges hát e helyen több szót szaporítani e lapra és szerkesztőjére, vagy munkatársaira.)

Kecskeméti László úrról azonban van még egy-két mondanivalónk.

Ez "az ember már hónapok óta valósággal “kampányol” ellenünk, mert képtelen volt

megérteiiei ázt, hogy egy amerikai lapnak a legteljesebb joga van véleményt nyilvánítani bármiről, egy amerikai magyar lapnak pedig egyenesen kötelessége érdekelt olvasóinak figyelmét felhívni minden olyan dologra és körülményre, * ami őket közelebbről érintheti, — fenntartva magának a kommentálás, szabad véleménynyilvánítás, sőt, még a jóslás jogát is! A Magyar Egyházkerület megszüntetését kilátásba heelyező, immár nagyon is ismeretes Takaró-vallomás nyomán egy figyelmet felhívó, jóakaratu, őszinte, szókimondó cikket irtunk. Kecskeméti ur ezt féremagyarázva, nemcsak saját egyháza tagjait, de másokat is igyekezett ellenünk uszítani. Nem érte be azzal, hogy mi az Egyházkerület elnökével ezt az egész ügyet telefonon, személyesen, mindenképen letárgyaltuk- és végül is napirendre tértünk felette, ő, Kecskeméti László felcsapott amolyan fogadatlan prókátornak, egyházi közössége hívatlan védőjének és nem nyílt, férfias módon, hanem hátunkmegetti mesterkedésekkel, csúnya uszítással kezdett ellenünk “dolgozni.”

(És ha már erről van szó megint, meg kell itt jegyeznünk, hogy ama cikkünkkel végeredményben szolgálatot tettünk az érdekelt egyházaknak is, mert ha netán .volt is olyan terv, hogy a Magyar Egyházkerületet megszüntetik, az az esetleges terv megsemmisült az Evangelical and Reformed Church vezetőinek lapjainkban is leközölt nyilatkozó levelei alapján.)

Magának az “irásmünek,” amit Kecskeméti cikkíró ur ellenünk megeresztett, az egyik főmotivuma, nyilvánvaló célja az, hogy minket kimondottan református-ellenesnek állítson be. A cikkiró ur tollát a lehető legbutább elgondolás vezette: e reformátusság egyik részét, azt a részét, akik nem látnak a dolgok mögé, ellenünk uszítani. Ellenünk, holott lapjaink olvasói nagyon jól tudják, hogy nem vagyunk semmiféle egyház-ellenesek, sőt! Istenfélő — templomot, vallást megbecsülő — becsületes magyar lapokat írunk, lapokat, melyek minden érdemes magyar ügynek önzetlenül, készséggel állanak szolgálatában. Magyar és magyar testvér között felekezti különbséget nem ismerünk. És nézzük csak: a Perth Amboyi Kálvin János református egyház jubileumi bankettjének, 1949 júniusában és a Perth Amboyi Független Református Egyház évi hálaadó bankettjének, 1949 novemberében, Uram csodá ... az áldomásmestere nem Kecskeméti László woodbridgei református lelkész, hanem “ikafalvi” Diénes László lapszerkesztő volt . . . E vidék legnagyobb magyar református egyházának, a perth amboyi Független Magyar Református Egyháznak pedig a mi jó öreg Híradónk immár évtizedek óta helyi hivatalos lapja, amire szintén méltán lehetünk büszkék. Mi vagyunk református-ellenesek ?

Valótlant állít Kecskeméti ür, amikor azt Írja, hogy a Híradó hazugságokat ir, hiszen az igazság éppen az, hogy az igazságot szokta írni még akkor is, ha utána ilyen komisz hangú cikkekkel öklendezik egy, az igazságot lenyelni nem tudó emberke. A Híradóra éppen az jellemző, hogy fenállása óta harcos, az igazságot minden körülmények között bátran megíró lap volt. Az amerikai és magyar érdekek szolgálatában nem ismerjük a tréfát s ehhez az elvünkhöz ragaszkodunk, ha kell anyagi áldozatok árán is. (Ez utóbbit talán nehezen fogja megérteni Kecskeméti cikkiró ur.)

Kecskeméti lelkész úrról és egyházáról éveken át cikkeztünk udvarias, messziremenő előzékenységgel. Az egyház közleményeinek, amiket beküldött hozzánk, mindig készséggel adtunk helyet lapunkban. Nagynéha kaptunk egy-egy 3 dolláros fizetett hirdetést is, de egyébként díjtalanul közöltük a “híreket” még akkor is, amikor Kecskeméti lelkész ur az egyházi híreket beküldte ugyan hozzánk, de a fizetett hirdetést már egy másik lapban helyezte el... Évek során át soha egyetlen hirdetést sem szerzett lapunknak, hálából azért, hogy őt segítettük. Most karácsony előtt viszont, maga mellé véve egy állítólagos ujságiró-lelkészt, végigjárta a mi hirdetőinket s megtévesztő, félrevezető állításokkal hirdetéseket vett fel a bidrgeporti lap számára. Ezt csak egy módon tehette: azt állította, vagy azt állíttatta azzal az emberrel, hogy a bridgeporti lapnak itt tetemes olvasótábora van. Pedig nincs. Tényleges előfizetője pedig igazán minimális. (Vidékünk magyarjai járatják a Híradót, a Népszavát, a Jó Pásztort, a Katolikus Magyarok Vasárnapját és a Szabadságot. Kinek kellene itt még egy lap? Nem elég enynyi?) És a végén még Kecskeméti ur az, aki csudálkozik, hogy nem tetszik nekünk manipulációja...

Nagyfokú együgyüség kell ahhoz, hogy valaki egy amerikai újság vélemény-nyilvánitási jogát, vagy éppen “jóslási” jogát kétségbe merje venni. Az olyan ember pedig, aki egy amerikai magyar lapnak a magyar ügyekbe való beleszólási jogát és illetékességét — ez esetben történetesen egy református kérdésben való beleszólási jogát — az illető lap szerkesztőjének vallása szerint határolja meg, az ilyen ember vagy egészen korlátolt, vagy Hitler tanítványa! (Mióta bírálunk Amerikában egy újságot aszerint, hogy szerkesztője milyen hitet vall? A Híradó szerkesztője, például, a lehető legélesebb ellentétben áll a kommunistákkal, de soha egyetlen újságjuk cikkét, vagy irányelvét nem biráltuk azon az alapon, hogy a szerkesztő milyen vallásu, vagy milyen vallásu volt azelőtt. Ez kinekkinek a legbelsőbb magánügye.) De hiszen Kecskeméti tiszteletes ur magas theologiai tudománya még a görögkeleti és a görög katolikus egyházak között sem tud különbséget tenni.

Tudatosan valótlant állít (Folyt, a 2-ik oldalon)

1