Hiradó, 1950. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

1950-05-25 / 21. szám

VOL. XXIX. ÉVFOLYAM — NO. 21. SZÁM. Ára 10 cent. PERTH AMBOYÍNEW JERSEY THURSDAY 1950. MÁJUS 25. A South Amboyi Robbanás---------------------------—1—-----------------------------KEDDEN, MÁJUS 30-ÁN » Memorial Day hősökről, halottainkról megemlékezés napja Mindszenty ünnep Staten Islandon Nagy mennyiségű hadianyag robbant fel South Amboy, New Jersey-i városban A 8000 lakosú South Am­boy, New Jersey-i városka la­kossága keserű ízelítőt kapott a múlt pénteken este abból a szomorú tapasztaltabból, amin alig néhány évvel ezelőtt any­­nyi sok európai város lakossá­ga ment keresztül, nem hagy­va ki ebből a szomorú lisztá­­ból a japán Hiroshima és Na­gasaki városok lakóit sem. Mig az európai városok csak a ma már elavultnak tekint­hető, bár időre nézve nem is olyan régóta használt bombák céltáblái voltak, addig a két japán város az atombomba gyakorlati használatának e­­redményére vonat kozólag szolgált kísérleti nyúl gya­nánt. Az amerikai népnek a Gondviselés különös kegye folytán a múlt háborúban nem kellett e szomorú tapasz­talatokon keresztül menni. Azonban a feszült külpoliti­kai viszonyok következtében a köztudatba annyira átment egyg közeli háború lehetősége, hogy amikor a south amboyi kikötőben hadi robbanószere­ket berakodó három haj ócska az eddig még ki nem derített okból történt robbanás követ­keztében a levegőbe repült, a városka lakói közül igen sok­nak a zvolt az első gondolata, hogy kitört a háború és South Amboyra egy atombombát dobtak. Ami az anyagi káro­kat illeti, a south amboyi rob­banás nem maradt túlságosan hátra attól a pusztítástól, a­­mit egy kisebb fajta atom­bomba okozna. Ugyanis 20 millió dollárra becsülik a rob­banás okozta károkat, de sze­rencsére emberéletben arány­lag kevesebb áldozata va na robbanásnak, mert olyan idő­ben történt, amikor a közel­ben már nem sok ember tar­tózkodott. Azonban a szeren­csétlen 27 berakodó munkás közül- csak négynek találták meg a maradványait, mert a többi ynomtalanul eltűnt. A város lakosai közül több mint 300-an. sebesültek meg, nagy­részt a detonáció következté­ben betört ablakok szilánkjai­tól. Mi van a robbanás hát­terében? Sok különféle kérdés merül­het fel e robbanással kapcso­latban, de valószínűleg kielé­gítő választ a nagyközönség aligha fog kapni. Az első fon­tosabb kérdés az, hogy miért van szüksége Pakisztán ál­lamnak, ahová a hadiszerek állítólag irányítva voltak, — ily nagy mennyiségű és ki­mondottan háború viselés cél­jából szükséges robbanó a­­nyagra? Pakisztán uj állam, mely Indiától elszakadt, ami­kor ez utóbbi az angol biroda­lomtól függetlenítette magát. Mindazonáltal az indiai veze­tő politikusok nem nézték jó szemmel, hogy Pakisztán is független akart lenni és igy a két uj független ország között a súrlódások annyira napiren­den vannak, hogy egy esetle­ges háború kitörésétől lehet tartani. Erre talán sokan azt mondják, hogy mit érdekel minket az India és Pakisztán közötti viszálkodás? Ezek té­vednek, mert igenis érdekel minket minden, ami ma ezen a földkerekségen történik. U- gyanis abban a puskaporos hangulatban, amilyenben je­lenleg az egész világ van, csak egy szikrára van szükség, hogy egész világban felrob­banjon a puskapor. Ezért fon­tos politikai háttere lehet an­nak, hogy a State Department engedélyt adott 600 tonna sú­lyú hadiszer kiszállítására. Valószínűnek látszik, hogy a State Department a jelenleg ez országban tartózkodó Pa­kisztán miniszterelnök, Lia­­quat Ali Khan kívánságának akart eleget tenni az engedély megadásával, mert ebből az aránylag nem olyan nagy ex­port üzletből származható e­­setleges haszon aligha befo­­(Folyt. a 4-ik oldalon) Bankett Mihalkó Pé­ter István városi ta­nácsosunk tiszte­letére Első eset Perth Amboy törté­netében, hogy a Városi Tanács­ba egy magyar ember került be, még pedig választás utján. Perth Amboy magyarsága tehát méltó módon kívánja kifejezésre juttatni ebbeli örömét, a Szent Mihály görög katolikus egyház és a Szent György Görög Kato­likus Szövetség központi vezető­sége pedig az összmagyarság kí­vánalmának tesz eleget, amikor junius 3-án, szombaton este tisz­teletadó bankettet rendez Mihal­kó Péter István uj városi com­­missionerünknek! Mihalkó P. István hosszú éve­ken át tisztviselője volt a Szt. Mihály egyháznak, tevékeny munkát fejtett ki az egyház é­­pitkezése idején is, a Szent György Görög Katolikus Ma­gyar szövetségnek pedig a legu­tóbbi konvenció óta központi pénztárnoka. Természetes tehát, hogy egyháza és egylete elsőnek fogott hozzá egy ilyen örömün­­nep-bankett megrendezéséhez. A rendezőség élén az egyház lelki­­pásztora, Ft. Gajdos Albert, va­lamint főgondnokai: Leskó András és Fodor Ferenc, a Szent György Szövetség központja ré­széről pedig Kovács György el­nök és neje, Szilágyi József tit­kár és neje, Szabó Lajos,, az “anyaosztály” elnöke és Kole­­szár Bertalanná állanak. A bankettre meghívták váro­sunk és a megye vezető politiku­sait, egyházi és világi vezetőem­bereit. A banketten és az azt kö­vető táncmulatságon a Kára Testvérek hires rádió-zenekara fog muzsikálni, Kovács József hegedűművész szereplésével. Je­gyek $2.50-ért beszerezhetők a Rendező Bizottság tagjainál. Bizonyosra vesszük, hogy szombaton, junius 3-án este az Amboy és Hall Ave. sarkánál le­vő gör. kát. terem nem lesz e­­lég nagy a vendégek befogadásá­ra, akik Mihalkó Péter István, Perth Amboy első magyar váro­si tanácsosa tiszteletére összese­­reglenek és akiknek majd két­szer kell teríteni... Mire e sorok nyomtatásban megjelennek, csaknem egy teljes hét telt el a múlt péntek esti south-amboyi robbanás óta s a világ minden részében tudnak róla, írtak róla s beszéltek róla eleget... Újat most már aligha írhatnánk erről, ha csak arra nem szorítkozunk, hogy a lapok­ban megjelent, vagy rádión kö­zölt híradásokat javítgatjuk, ki­­bővitjük, vagy “lesüritjük.” — íme: * ❖ * A robbanásnak négy olyan közvetlen halottja van, akiknek holttestét megtalálták, 27 sze­mély pedig “hiányzik.” Vagyis: a robbanás közvetlen közelében tartózkodó hajósok, őrök és ra­kodó munkások közül 27 eltűnt, porcikává tépte őket egy pilla­nat alatt a mintegy 500 tonna mennyiségű robbanóanyag “fel­­szabadulása.” A megsebesültek száma 150-300 között van, mint­egy 30-40 súlyosabb sebesülttel. * * * “Még Perth Amboy üzletei is kárt szenvedtek” — irta egyik napilapunk, amihez nyugodtan hozzátehetj ük, hogy: csekély egymillió dollárra becsülik hiva­talosan a perth amboyi károkat! A két város alig egy mérföld­­nyire van egymástól, a Raritan folyó öblének déli, illetve északi partján. A robbanás az öbölben történt, négy robbanó-anyagot tárolt uszályon. A robbanás o­­kozta légnyomás és rázkódtatás Perth Amboyt csaknem olyan közvetlen erővel érte, mint ma­gát South Amboyt. Különösen a város déli, vizparti oldalán szen­vedtek az épületek nagyobb ká­rokat, de Perth Amboy főutcá­jának és üzlet negyedének csak­nem minden nagyobb kirakatab­laka is pozdorjává ment. Péntek esténként az üzletek itt 9-ig van-Rabszolgák nem hó­díthatják meg a világot Ernest Bevin, Anglia külügy­minisztere beszélt a külügymi­niszterek konferenciáján, annak a nézetének adva kifejezést, hogy a szabad népeket a rabszol­gák sohasem fogják tudni le­győzni. “A nyugati népek rend­szere a mi legnagyobb remé­nyünk a győzelemre” — mon­dotta Bevin. “A borúlátók a de­mokráciák végét jósolják, mert nincs bátorságuk harcolni és nem tudnak hatékonyan verse­nyezni a totalitáriánus uralom­mal. A mi rendszerünk szabad választás eredménye. A terrori­zált, megrémített népek, túl a vasfüggönyön, boldogtalanok.” VÁSÁROLJON azokban az üz­letekben, amelyek lapunkban hirdetnek. Ez önmagának, hirdetőinknek és nekünk is javunkra lesz! nak nyitva és este fél 8 óra táj­ban, amikor a robbanás történt, meglehetősen forgalmasak az utcák és az üzletek. Csodálatos szerencse, hogy, súlyosabb sérü­lés is aránylagi oly kevés tör­tént. A Reynolds áruház hatal­mas emeleti ablaktáblái és más nagyobb, emeleti ablakok is va­lóságos üvegcserép-záport zúdí­tottak alá, de csodák-csodájára élőlények nagyobb sérülést nem szenvedtek. Annál több volt a­­zonban az anyagi kár, főleg a ki­rakati árukban, ezek legtöbbje viszont megtérül, mert nagyré­szét biztosítás fedezte. Több tem­plomnak, köztük a Függ. Ref. templomnak ablakai betörtek. Magánházak nagyobb ablakai is betörtek, sőt, alváros déli olda­lán levő házak belső berendezé­sében is kárt tett a hatalmas e­­rejü lökés. South Amboyban nem maradt egyetlen ház betört ablak nélkül. A lakóházakban e­­sett károk, hivatalos becslés sze­rint meghaladják a 7 és fél mil­lió dollárt. A Pennsylvania vas­úttársaság a maga kárait 5 mil­lió dollárra becsüli, a robbanás színhelyéhez közel eső gyárak és ipartelepek kára pedig minegy 2 millió dollár. Hozzávéve mind­ehhez a robbahóanyag szállító társaság kárát,la halottak hoz­zátartozóinak él a sebesülteknek a kárát, az ös^es anyagi kár, amit ez a muL{ yéntek esti ször­nyű “tűzijáték” okozott: mint­egy 20 millió dollár. Magyar szempontból különö­sen szerencsésnek mondható ez a szerencsétlenség,, amennyiben károsultja ha van is, de sebesült­ről nem tudunk. South Amboy­ban alig néhány magyar család lakik, a perth amboyi magyar “negyedek” pedig a város északi és észak-nyugati részében van­nak. * * * Érdekes, hogy a robbanást kö­vető első órákban a legtöbb em­ber nem tudta, hogy mi történt. Az első percekben igen sokan ar­ra gondoltak, hogy atom-bomba robbant valahol. Lehet, hogy a háború alatti polgári védelmi szervezkedésnek kösz önhető, hogy nagyobb pánik nem volt se­hol, habár a félelemnek sokféle megnyilatkozása mutatkozott... Az első órában már csaknem mindenki tudta, hogy valami na­gyobb robbanás történt, aminek a fészke valahol a Ráritan-öböl­­ben van. Körülbelül ekkor jött aztán a rádión az első híradás arról, hogy mi történt. Magában South Amboyban a zűrzavar oly nagy volt, hogy a szerencsétlen­ség méreteit még hivatalos em­berek sem tudták órákon át. A városházát tábori kórházzá, kö­tözőhellyé, első-segély állomássá alakították át percek alatt s az egyik rendőrségi hangszórós au­tón maga a polgármester járta körül az tivegszilánk-halmazos várost, figyelmeztetve a lakókat a gázcsapok elzárására, stb. A villany- és telefon-szolgálat megszakadt, ami csak fokozta a south-amboyiak tájékozatlansá­gát. Másegyebiitt pedig a tele­font egyszerre oly sokan próbál­ták igénybe venni, hogy a robba­nás után néhány perccel már minden vonal “foglalt” volt, ké­sőbb pedig már csak “sürgős” hívásokat fogadtak el a környék telefon-központjai. '1* •** -!> Úgy a szövetségi, mint az álla­mi kongresszusban felszólalás történt a robbanás ügyében. William Kurtz south amboyi ál­lami képviselő kérte, hogy tilt­sák be robbanóanyagok szállítá­sát az állam területén (ami elég naiv kérés volt, hiszen eltekintve jónéhány magánkézben levő robbanóanyaggal dolgozó ipar­teleptől, államunkban van Ame­rika egyik legnagyobb katonai arzenálja is.) Kérte ezenkívül a károsultak valamilyen formá­­bani állami kártalnitását is. Wa­shingtoni képviselőink felszóla­lása óvatosabb: az irányban kí­vánnak lépéseket tenni, hogy ne szabadjon robbanóanyagot sű­rűbb népességű területeken át szállítani, vagy behajózni. * * * Driscoll kormányzó ostromál­lapotot hirdetett ki, ami elejét vette az esetleges rablásoknak és fosztogatásoknak. A kivezényelt katonaság példás rendben végez­te feladatát: nagyszerű forgal­mi rendőröknek és a rend igazi őreinek bizonyultak ezek a ro­hamsisakos derék fiuk! Önkény­telenül is a biztonság jó érzését keltették a szemlőlőben... H« ❖ * A felrobbant muníciónak egy része, pontosan 467 tonna Pakis­tan, Indiába volt irányítva. Megállapítást nyert azonban, hogy bizonyos vaggon-rakomá­­nyok tévesen kerültek South Amboyba. Szabotázs esete alig­­ha/forog fenn, elővigyázatlanság és hiba azonban történt. Az elő­írás szerint 8 óra alatt kellett volna a rakományt a vaggonok­­ból a bárkákra átrakni, ez pedig nem történt meg. Egyes ládák­ban gyuj tóanyag volt, amit nem szabadott volna a robbanóanya­gokkal együtt szállítani, A még be nem hajózott muní­ció egy részét a robbanás ereje szétszórta az egész környéken és még most is lehetnek itt-ott fel nem robbant lövegek. Az első ó­­rákban, amikor még nem lehe­tett tudni pontosan a robbanás méreteit, hivatalos figyelmezte­tést adtak le a rádión, hogy egy újabb nagyobb robbanás várha­tó. Ez persze csak fokozta a kör­nyék lakóinak ijedelmét, de az óvatosság mindig hasznos. ❖ * Hs A south-amboyi robbanással kapcsolatos fényképfelvételek közül talán legmegkapóbb az volt, amelyik a St. Mary’s római katolikus egyház vasárnapi “szabadtéri” szentmiséjéről ké­szült... A hívők a templom előtt, az utcán térdelnek a szentmise alatt, mert a templomot erősen megrongálta a robbanás. South Amboy és a környező városok népe egyébként hálaadó isten­­tiszteletre ment a templomokba, köszönetét mondani az Egek U- rának, hogy megkímélte őket a nagyobb bajtól... Május 30-án, Decoration Day napján (Hősök ünnepén) nagy ünnepségre gyűlnek össze a New York, New Jersey, Penn­sylvania-! és Connecticut-i ma­gyar katolikusok. Az ünnepség színtere az Iste­ni Szeretet Leányai, magyar a­­pácák anyaházának parkj a, Arrochar-ban, Staten Islandon. Reggel 10 órakor ünnepi tábori misét szolgál a New Yorki püs­pök Nagyméltóságu Griff its James. A magyar nyelvű ünnepi beszédet Msgr. Varga Béla mondja. Mise alatt magyar ének száll az ég Urához, Magyaror­szág felszabadításáért. D. u. 2:30-kor ünnepi körme­net, imával és énekléssel, 3-kor ünnepi beszédet tart Hon. Wil­liam Smith Federal Judge (szö­vetségi biró) angol nyelven és Dr. Eckhardt Tibor magyar nyelven. Az ünnepély egyik érdekessé­ge lesz Juharos István menekült magyar festőművész Mind­szenty képének átadása Spell­man bíboros helyettesének. Egy másik nevezetessége a “Mindszenty Nap”-nak az lesz, hogy azon jelen lesz Msgr. Mi­­hajlovics Zsigmond is, az Actio Catholica volt magyarországi igazgatója, aki most érkezett Amerikába és aki Mindszenty bíboros legszűkebb köreihez tar­tozott. Ez az ünnepi megmozdulása a magyar katolikusoknak, csendes tiltakozás a zsarnokság és elnyo­más ellen. Tiltakozás a nagy vi­lág előtt a magyar földön végbe­menő szörnyűségek ellen. Önma­gunknak, a magyarság ügyének teszünk szolgálatot akkor, ami­kor erre a zimádságos, csendes, de elmélyedő ünnepségre elme­gyünk. Minden áldozatunkat megérdemli az ügy. A rendezőség olcsó étkezési le­hetőségről gondoskodik. Egyéb­ként minden magyar plébánián felvilágosítást adnak a lelkész 140 millió font ingyen élelmiszer A földmivelésügyi minisztéri­um jelenti, hogy összesen 140 millió font élelmiszert osztottak szét a feleslegből ingyen április 30 óta. Javarészét amerikai jó­tékonysági intézmények kapták. Főleg sok volt a krumpli, szárí­tott tojás és tej. urak. Legyünk ott sokan, lehetőleg pontosan, gazdagodjunk ennek a feledhetetlen napnak lelket e­­melő tanításával. A Rendező Bizottság FURCSA... FURCSA, hogy a Magyar Egyházkerület idei közgyűlésé­ről ami két héttel ezelőtt zajlott le, vagy legalább is a “Takaró ügyről,” ami annyi viharos ta­nácskozásból, cikkezésből, miből tevődik össze, mind a mai napig jelentést még nem adtak ki a sajtónak (mint ahogy a perth amboyi tárgyalásról sem kap­tunk annakidején “jelentést,” dacára az elnök Ígéretének). — A demokrácia és sajtószabadság klasszikus hazájában bizony furcsán hat a nép tájékoztatásá­nak, közelebbről pedig: ameri­kai magyar népünk és közössé­günk táj ékoztatására hivatott magyar sajtónk munkájának ilyenszerü akadályozása, különö­sen azok után, hogy pl. a “Taka­ró ügyben” sok esetben maga az Egyházkerület vette igénybe a sajtó nyilvánosságát. Ha pedig figyelembe vesszük azt, hogy lapjaink olvasóinak egy része, mint a Magyar Egyházkerületbe tartozó egyházak tagjai, közvet­lenül is érdekeltek (vagy: “ér­deklődőek”) ezekben a kérdések­ben, de még hivatalos lapjuk, a “Reformátusok Lapja” utján sem kaptak tájékoztatást a gyű­lésről és ezekről a dolgokról, jog­gal feltehetjük a kérdést: miért van az, hogy a Magyar Egyház­­kerület az utóbbi időben ilyen mereven hivatalos, sőt, titokza­tos lett amerikai magyar nyil­vánosságunk előtt s ha íjiztán egy lapunk mégis megír valamit, a­­mit “nem szabadott volna meg­írni,” azt elhallgattatására és megfélemlítésére irányuló “büntető akciók,” sőt, tettleges­­séggel, mivel való fenyegetések követik...? Bölcsebben, tapinta­tosabban nem lehetne ezeket a dolgokat intézni? — A sajtó a népnek, az olvasóknak tartozik lojalitással és azzal, hogy az ese­ményekről, hírekről, fejlemé­nyekről pontosan, mindenkor az igazságnak megfelelően számol be. Vannak fontosabb dolgok, a­­mikről nem elég, ha a nép, az ol­vasó egy egyszerű helyszíni ri­portot kap, pláne, ha zárt ülése­ken tárgyalnak valahol valamit és ítélkeznek valaki felett . . . “Az amerikai magyarságnak, a nyilvánosságnak semmi köze eh­hez, ez szigorúan belső egyházi ügy” — mondja valaki. Jó, de mi van azokkal, akik tagjai ezeknek az egyházaknak? A hivatalos lap hallgat, a tiszteletes urak pedig aligha fognak az Ítéletről a tem­plomban prédikációt tartani . . . elégedjenek meg hát ők is azzal, amit a zárt ülésről kizárt egyet­len helyszíni tudósitó megírha­tott lapjának? — Azok után, hogy egyik-másik lapban bizo­nyos dolgokat hivatalosan és félhivatalosan szellőztettek, bi­zony furcsa ez a hirtelen nagy csend! “MULATSÁGI NAPTÁR” Újabb szolgálatot kivánunk nyújtani a ma­gyarságnak azzal, hogy bevezetjük lapunkban a “Mulatsági Naptár” rovatot, amely hetekkel és hó­napokkal előre jelezni fogja, hogy vidékünkön milyen magyar mulatságok lesznek. Az egyletek­nek, egyházaknak és más intézményeinknek mu­latságait, minden tisztességes célkitűzésű magyar “rendezést” teljesen díjtalanul sorolunk fel eb­ben a mulatsági naptárban, ha arról a rendezőség idejében értesíti lapunkat. Ezen közhasznú uj rovatunkat, ismételjük, teljesen díjtalanul állítjuk egy az érdekeltek, mint lapunk olvasóinak szolgálatára. i h

Next

/
Thumbnails
Contents