Hiradó, 1950. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

1950-05-18 / 20. szám

A világ közel jövőbeli kialaku­lására vonatkozólag igen fon­tos tanácskozások voltak a múlt héten A nyugati demokráciák há­rom legfontosabb országának, Az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország külügymi­nisztereinek múlt heti tanács­kozásai fordulópontot j Mente­nek az emberiség közel jövő­beli sorsának kialakulásában. E tanácskozások bizonyos a­­lapelvek lefektetését eredmé­nyezték, amiknek egyik leg­sarkalatosabb pontja az volt, hogy az összes intézkedések, amik az* Atlanti Szövetség megerősödését célozzák, nem agresszív háború kezdésére, hanem csakis háborús védeke­zésre használhatók. Vagyis ez azt jelenti, hogy a nyugati de­mokráciák nem fognak hábo­rút kezdeni, de ha megtámad­ják őket, akkor minden ere­jükkel közösen fognak véde­kezni. Ez a védekező szövetség pe­dig számottevő erőt jelent, mert hozzá 19 ország tartozik mintegy 420 millió főnyi la­kossággal. E 19 ország közül egyesek csak a Marshall Terv alapján tartoznak be a nyu­gati demokráciák csoportjá­ba, viszont 12 ország tagja az Atlanti Szövetségnek. Ez u­­tóbbiak között vannak a világ legmagasabb életszínvonalán lévő nemzetek, mik ezt a szín­vonalat a gazdasági élet sza­badsága és az egyéni tulajdon szentségének elve alapján ér­ték el. Velük szemben állanak az oroszok és csatlós államaik, miknek gazdasági berendezé­se az egyéni tulajdonnal szem­ben az államnak ad tulajdon­jogot nemcsak majdnem min­den termelési lehetőséghez, de a kész javak közvetítése, a Pel- és külkereskedelem is az állam hatáskörébe tartozik. Az egyéni szabadság jogokra veszedelmet jelent ha a töke kizárólagosan az állam hatal­mába kerül Mig a szabad országokban állandó harc folyik a monopó­liumok ellen, a tőkének minél kevesebb kézbe való összpon­tosítása ellen, addig a népbol­­dogitó Oroszországban és a kényszerhelyzetben lévő csat­lósországokban az egyetlen tulajdonos, — az állam, — a világ legnagyobb monopolistá­ja. A gyakorlati életben be nem vált ellenérvet nyújt ez ellen a monopólium ellen az a tény, amit szülőhazánkban most szólásmód gyanánt hasz­nálnak, — hogy Tied az or­szág, Magadnak dolgozol, — mert a munkásnak ma keve­sebb egyéni szabadsága van a helyváltoztatást, vagy munka cserélést illetőleg, mint ahol szabadon mehet egyik helyről a másikra, ha nincs megelé­gedve a munka viszonyokkal a jelenlegi helyén. Ugyanis kétségtelen, hogy ahol nincs más gazda, mint az állam, ott a politikai összeköt­tetések, a párthoz való tarto­zás és ennek következtében a nagyhangú emberek előnye a tudással és szorgalommal szemben mindig kézenfekvő. A vasfegyelem, amivel az e­­gyéni jogaiktól megfosztott emberek társadalmát vezetik, lidércnyomás gyanánt neheze­dik az egyéni szabadság után szomjazok lelkére. Ha ez tény­leg igy van, akkor azt kérdez­hetné valaki, hogy mikép ke­rülhettek hatalomra a kom­munisták Oroszországban és az úgynevezett csatlós orszá­gokban, ha a nép többségének nem tetszene a kommuniz­mus? 'Erre igen egyszerű a válasz, mert minden diktatú­ra a nép többségének akarata ellenére kerül uralomra. Néz­zük mindjárt Oroszország e­­setét. A cári uralom bizonyos mértékig ép- úgy diktatúra volt, bár nem ment olyan messzire mint a jelenlegi rendszer, melyben az egyéni kezdeményezési és szabadság jogoktól talán még jobban meg van fosztva a nagy több­ség, mint a cári Oroszország­­bap volt, s amelyet a vasfüg­göny megközelítőleg sem zárt el annyira a világtól, mint a mai Oroszországot. A bolse­visták a cári diktatúra meg­semmisítését tartották az első nagy sikerüknek. De hogy ke­rült a cári diktatúra uralom­ra, ha anép többsége a cárok ellen volt? Ép úgy, mint aho­gyan minden diktatúrát u­­gyanaz az eszköz juttat hata­lomra ; ez az eszköz — az erő­szak. Súlyos gazdasági zavarok elő­futárai a nagyobb ka­tasztrófáknak Csak különleges zavarokra van szükség, hogy egy kis de jól fegyelmezett csoport kezé­be kaparithasa a hatalmat. Az első világháborubah ször­nyen vérző Oroszország 1918- ban megérett erre az alkalom­ra. Németország és a központi hatalmak örültek a változás­nak, mert ez Oroszországnak a háborúból való kiválását je­lentette, viszont a nyugati ha­talmak el voltak foglalva a központi hatalmak elleni há­borúval. így Oroszországban sikerült a bolsevistáknak megerősödniük, mihez a világ többi államainak elfoglaltsá­gán kívül hozzájárult a hatal­mas területi kiterjedtség, mit külső hatalom teljesen meg­szállni valószínűleg sohasem lesz képes. Aziftán jöttek a né­metországi zavarok, Hitler u­­ralomra jutása, mit szintén egy fegyelmezett kis csoport segített erőszakkal elő. Hitler­nek diktatóriális világuralmi törekvése a nyugati demokrá­ciákat szövetségbe hozta az oroszokkal, kiknek vezetői u­­gyanolyan világuralomra tö­rekednek, mint amik végered­ményben Hitlernek bukását okozták. Oroszország a második vi­lágháborúból a kezdeti siker­telenségek dacára is megerő­södve került ki és óriási had­seregére támaszkodva erősza­kos nyomást volt képes gyako­rolni a szomszédos kis orszá­gokra, mik mint érett gyü­mölcs hullottak egymásután a Kremlin urainak hatalma alá. E kisebb csatlós államokba is bevezették fokozatosan az o­­rosz rendszert, aminek fenn­tartására az erőszaknak jól bevált eszközeit használják. (Folyt, a 4-ik oldalon) A Magyar Nemzeti Bizottmány a “ke­resztkérdések pergőtüzében” A Magyar Nemzeti Bizott­mány néven szereplő menekült magyar politikus-gárda nagy és megfontolt elhatározás előtt áll: döntenie kell egy kinyilatkozta­tás felett, ami azután döntő lesz abban a tekintetben, hogy az a­­merikai magyarsággal lehetnek­­e és maradnak-e kapcsolatai, vagy sem. A Magyar Nemzeti Bizottmány egy nyilatkozatot és félremagyarázhatatlanul hatá­rozott kijelentést kell tegyen programjának, célkitűzéseinek, terveinek, irányelveinek leszöge­­zésére, mert eddigi nyilatkozatai és ténykedései nem kielégitőek s főleg: nem megnyugtatóak, leg­alább is az amerikai magyarság felé. Nt. Dr. Vincze Károly, a Füg­getlen Magyar Református Egy­ház főesperese az egyház hivata­los lapjában hatalmas cikket irt a Nemzeti Bizottmányról. Ez in­dította el a “keresztkérdések pergőtüzét.” A Református E- gyesület vezértestületi gyűlése, majd a Református Lelkésze­gyesület középnyugáti körzete, legutóbb pedig maga az Ameri­kai Magyar Szövetség foglalko­zott a Bizottmány ügyével s ál­lást foglalt a kívánt nyilatkozat elodázhatatlan kieszközlése tár­gyában. Közben amerikai ma­gyar lapjainkban is élénk vissz­hangja támadt e kérdésnek és — ami várható volt — vörösek és társutasok is cikkeznek a dolog­ról, persze a maguk módján és természetes rosszindulatával. Legfeltűnőbb és legérdeke­sebb mindezek között a Nagy Ferenc bizottmányi tag főszer­kesztésében megjelenő Paraszt­­szövetségi Értesítő májusi szá­mában megjelent cikk, amely­ben többek között ez áll: “. . . a Nemzeti Bizotmány az általános jellegű deklarációján kívül mindezideig nem adott olyan programot, amelyik megnyug­tatná az emigrációt és reményt, örömöt keltene az otthoniak­ban” . . . “Nem elégedhetünk meg az olyan egységre törekvés­sel, amely csak frázisokban nyil­vánul meg, de pozitív tartalma nincs...” “...Nyilvánítsa ki a Nemzeti Bizottmány félreérthe­tetlenül a politikáját, tegyen megingathatatlanul hitet a de­mokrácia, a parlamentáris or­szágvezetés, a szabadságj ogok és a szükséges reformok fenn­tartása, illetve befejezése mel­lett...” (Az Amerikai Magyar Szövet­ségnek a kérdéssel kapcsolatos határozatát egyébként lapunk más helyén teljes terjedelmében közöljük.) A háborús veszély ellen A három nagyhatalom külügy­miniszterei elismerték, hogy há­borús veszély fenyegeti a világot és éppen ezért szükséges a nyu­gati demokráciák frontjának erősítése. Az amerikai, angol és francia külügyminiszterek e­­gyetértenek abban, hogy erélyes intézkedésekre van szükség az indokínai és malayi guerillák el­len. Ugyancsak megteszik a szükséges lépéseket az európai hidegháborúval szemben. A PIROS RÓZSA Piros rózsa, piros rózsa, Be másképpen Énekeltem volt én róla, Amikor még kertekben nyűt S gyönge szivekre hajbókolt. Piros rózsa, piros rózsa, Be más lettél, Hunyó Napnak véres csókja, Vad dühöknek vad szerelme. Föld árnyéka fenn az ÉgenK Piros rózsa, piros rózsa, Volt sziveknek Együgyü szép takarója, Hol most-viritsz, ott viríts el, Hol most’ pusztitsz, ott pusztulj [el ADY ENDRE Perth Amboy uj polgármestere JAMES J. FLYNN, JR. Perth Amboy város megválasz­tott uj commisionerje, akit a Commissionerek tanácsa egy­hangúlag a város polgármeste­révé választott. Az uj Városi Ta­nács ünnepélyes eskütétele és beiktatása kedden délben volt a városházán, nagyszámú közön­ség jelenlétében. Mihalkó Péter István, Perth Amboy első magyar városi taná­csosa tiszteletére, — mint lap­zártakor értsülünk — a Szent Mihály Görög Katolikus Egy­ház, melynek tagja és volt pénz­tárnoka, valamint a Szt. György Görög Katolikus Magyar Szö­vetség, melynek központi fő­pénztárosa, junius 3-án, szom­baton este 6 órai kezdettel az amboy-avenuei iskolateremben közös tiszteletadó bankettet ren­deznek. Lapunk jövőheti számá­ban bővebben írunk erről. Adós fizess ! Az amerikai külügyminiszté­rium immár hetedizben szólítja fel a szovjetkormányt, hogy 11 billió dolláros tartozását fizesse meg. A háború alatt kapott lend­­lease hitelt Oroszország, amely azóta mélyen hallgat valahány­szor a tartozás visszatérítésére szólítják fel. Az oroszok még a kölcsönadott hajókat is “elfelej­tették” visszaküldeni. AZ AMERIKAI MAGYAR SZÖVETSÉG NYILATKOZATA Dr. Takarót kizár­ták a Magyar Egy­házkerületből Dr Takaró Gézát, a new yorki 69-ik utcai református egyház lelkészét, a kommunistákkal va­ló barátkozás és hasonló vádak alapján az Evangelical and Re­formed Church Magyar Egyház­­kerületének Ligonier, Pa.-ban megtartott évi közgyűlése hatá­­rozatilag kizárta az egyházkerü­letből s a felettes egyházi ható­ságoktól ennek az Ítéletnek az E & R Church összes egyházke­rületeire való kiterjesztését kérte. A washingtoni szenátus egyik albizottságának jegyzőkönyvé­hez, amelyet kihallgatásokról vettek fel, mellékletként csatol­va van a budapesti “Képes Fi­gyelő” c. kommunista újság 1948 márciusi egyik számának egy oldaláról az a fényképmáso­lat ami egymagában is elég bizo­nyíték arra, hogy Dr. Takaró budapesti tartózkodása alatt o­­lyan kijelentéseket tett, melyek elég alapot szolgálnak a vád jó­hiszeműségére. Az egyházkerü­let Fegyelmi Bizottsága elé ter­jesztett vádakat és bizonyítéko­kat nem ismerjük, a “Takaró ü­­gyet” zárt ülésen tárgyalták e­­lőbb Perth Amboyban és most Ligonierben is, jelentést a saj­tónak ezideig még nem adtak ki, de abból, hogy 46-an a határoza­ti javaslat mellett szavaztak (3 ellene, 2 pedig nem szavazott) következtethető, hogy rendkívül súlyosan estek a latba... H« * * Érdekes mozanata volt az egy­házkerületi közgyűlésnek az, hogy Tóth Bálintnak a perth amboyi tárgyaláson való jegyző­­sége ellen szót emeltek (ezt már akkor megjegyeztük és furcsál­­lottuk mi is). De szót emeltek az ellen is, hogy Tóth Bálint és más lelkészek a papi palástot és ma­gát az egyházat “politikai ugró­deszkának” használhassák fel itt Amerikában. (Sajnos, arról nem történt említés, hogy akad­nak olyanok is, akik lelkészi mi­voltukat hangoztatva világi la­poknál ujságiróskodnak, hirde­téseket revolvereznek ki megté­vesztett üzletemberektől más la­pok rovására s amikor a meg­bántott, a maga és családja ke­nyerét a legkisebb mértékben is veszélyben látó hivatásos ma­gyar lapszerkesztő megmondj a lesújtó véleményét, a fiatal ur elhajítja a pennát, eldugja a hir­detési order-blankettát s magá­ra kapva papi palástját, megbu­­juk a tisztes Lelkészi Kar mö­gött... Szerencsére e lelkészi kar zöme hivatásának élő, papi mél­tóságához híven gondolkozó fér­fiakból áll s igy a “pelyva egy­kettőre kihull a buzaszemek kö­zül” . . .) Tóth Bálint úrról egyébként, az egyházkerületi gyűlésről szó­ló egyik hírlapi tudósításból megtudtuk, hogy nem is tagja az Egyházkerületnek, csak bizo­nyos “privilege of call’ joga volt papi állás megpályázására. Vizs­gára kellett volna a bizottság e­­lőtt jelentkeznie, de nem jelent meg. Állítólag “politikai állás­ba” ment. Amire csak annyit jegyztink meg, hogy Tóth Bálint neve mindössze valami 3-4 éve szere­pel Magyar-Amerikában, de a­­hol eleddig a neve szere­pelt, ott — előtte vagy utána, de — még mindig valami bonyoda­lom történt... Népszava... Vaj­­tha-iigy... bridgeporti lap... Bi-Az Amerikai Magyar Szö­vetség Igazgatósága május 4-én g y ü 1 é sezett Washingtonban. Megtárgyalták az október 7-én New Yorkban tartandó évi köz­gyűlés ügyét, valamint az orszá­gos szervezési munka elindítá­sát. A Magyar Nemzeti Bizott­mánnyal kapcsolatos kérdések­ben az alábbi nyilatkozatot, il­letve átiratot hozta az Igazgató­ság: Az Amerikai Magyar Szövet­ség annak idején örömmel érte­sült a szabad földre menekült ma gyár politikusok szervezkedésé­ről. Megnyugvással vette tudo­másul a Magyar Nemzeti Bizott­mánynak Ft. Varga Béla, az 1945 évi választáson a nemzet szabad akaratából választott képviselő és országgyűlési elnök, mint a hivatalának megfelelő betöltésében idegen erőszak ál­tal akadályozott magyar köztár­sasági elnök helyettesének el­nöklete alatt történt megalaku­lását. A Bizottmány érdemes el­nökét 1948 szeptember hóban Pittsburghban i g a zg atósági gyűlésén nemcsak tisztelettel fo­gadta, de kérésére a Szövetség és a Bizottmány között Borshy- Kerekes György igazgató szemé­lyében összeköttetést létesített. A Bizottmány munkájának er­kölcsi támogatására Ígéretet tett és azt a lehetőség határain belül elő is mozdította. Az azóta eltelt idő alatt a Szö­vetség élénk figyelemben része­sítette a Bizottmány és egyes tagjainak működését, deklaráci­óit és kiadványait. Az igazgató­ság most úgy érzi, hogy bizonyos jelenségek és beadványok követ­keztében kívánatos és szükséges azoknak az elveknek nyilvános megállapítása, melyek alapján a Szövetség a maga erkölcsi támo­gatását a Bizottmánynak a jövő­ben megadhatja. Ennek a célnak a szolgálatá­ban az igazgatóság a maga ré­széről elsősorban hangsúlyozni kívánj a: a. ) azt a természetes érdeklő­dést és aggodalmat, amellyel a magyar származású amerikai polgárok Magyarország jelenle­gi helyzetét figyelik, és b. ) azt a természetes hatást, amelyet a kommunizmus elől A- merikába menekült magyaror­szági politikai vezetők amerikai magyar közéletünkre gyakorol­nak. NT. KALASSAY SÁNDOR dr. — az amerikai magyar re­formátus lelkészi kar nesztora, 80 éves korában, chicagói ottho­nában örök álomra hunyta sze­meit. A borsod-megyei Ernődön született, 1895-ben jött Ameri­kába, alapítója volt a Reformá­tus Egyesületnek, éveken át igazgatója volt a ligonieri árva­háznak és aggmenhelynek, több református egyháznak volt hosz­­szabb ideig lelkésze és mint új­ságíró is jelentékeny munkát végzett magyar társadalmunk­ban. Nyolc gyermeket nevelt fe­leségével, aki 1942-ben halt meg. 13 unoka és 5 dédunoka, vala­mint kiterjedt rokonság és az zottmány..'. Takaró-iigy... Egy­házkerület... Merő véletlenség vájjon ez? Egy bizonyos: az a­­merikai magyarság, amerikai magyar életünk eddig még nem nyert ővele — semmit! c.) Az AMSZ céljai között el­ső helyen áll az, “hogy minden erejével szolgálja az Amerikai Egyesült Államok érdekeit.” A szabad emberek világának veze­tésére hivatott Amerikának e­­gyik legfontosabb érdeke lévén a teljes világszabadság biztosí­tása és megvédése, — követke­zésképen egy szabad, független, önálló és amerikai értelemben demokratikus Magyarország új­jáépítése is érdeke Amerikának. Szövetségünk ennek az ameri­kai érdeknek nyílt és őszinte szószólója, segítője és képviselő­je az amerikai magyarság előtt. Ezt a célt Szövetségünk főkép azzal szolgába, hogy a “magyar nemzet történelmi igazságainak minden megkísérelt elferdítését vagy meghamisítását ellensú­lyozza.” A cél megvalósítását pedig az AMSZ , azzal kívánja elérni, “hogy összhangba hozza a kü­lönböző magyar testületek közös célú törekvéseit, hogy mindezek a testületek hathatósabban tölt­hessék be hivatásukat amerikai polgári, társadalmi és kulturuá­­lis törekvéseikben s igy összekö­tő kapcsa legyen az amerikai magyar életnek.” Közéletünk és megnyilatkozá­saink irányát kizárólag ameri­kai polgárjogunk és Ameriká­hoz való osztatlan polgári hűsé­günk határozza mefr. Minden o­­lyan intézményt, szervezetet és mozgalmat teljes erejével támo­gat tehát az AMSZ, “amely fo­gadott hazánk hagyományos fel­fogásának megfelel” s amely Amerikában belül és kiviil “megadja mindenkinek a megél­hetésnek és boldogulásnak lehe­tőségeit.” Nyilvánvaló tehát, hogy Szö­vetségünk “az Amerikai Egye­sült Államok alkotmányának és törvényeinek határain belül” minden erejével támogat egy olyan egységes, szervezett Ma­gyar Nemzeti Bizottmányt, a­­mely kizárólag Magyarország függetlenségét, a magyar nép szabadságát és jólétét tartja szem előtt s ezért Amerikában minden lehetőt elkövet arra néz­ve, hogy Magyarország felsza­badulását s a szabaddá tett ma­gyar nép emberi és polgán joga­it biztosíthassa-Az Amerikai Magyár Szövet­ség igazgatósága az idáig kia­­(Folyt. ta 6-ik oldalon) egész amerikai magyarság gyá­szolja az elhunyt neves lelki­­pásztort, akit május 8-án Ligo­nierben helyeztek örök nyuga­lomra. FODOR GYULA, a “Detroiti Újság” kiadó-tulajdonosa és a több középnyugati magyar heti­lapot előállító nyomdavállalat tulajdonosa pénteken, május 12- én szívroham következtében hir­telen meghalt. 65 éves volt, 40 évvel ezelőtt jött Amerikába Debrecenből. Detroitban mega­lapította hetilapján, nyomdáját. Minden magyar ügynek lelkes harcosa volt. Temetése hétfőn délután ment végbe nagy részvét kíséretében Detroitban, a refor­mátus egyház szertartásai sze­rint. Az amerikai magyar köz.­­életet és hirlapirást súlyos csa­pás érte Fodor Gyula váratlan elhunytával. Az amerikai magyarság gyásza ... V

Next

/
Thumbnails
Contents