A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIX. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2022. július 6-8.)
6. szekció - Vízügytörténet - 18. Tömöri Fanni (TIVIZIG): A Keleti-főcsatorna múltja, jelene és jövője
szolgáló intézkedéseket foglalta magába. Ezen törvény elrendelte a Magyar Királyi Öntözésügyi Hivatal felállítását, elnöke pedig Kállay Miklós lett. Kállayt követően Lampl Hugó vette át az elnöki pozíciót egészen a Hivatal megszűnéséig. A tervek által a Tiszántúlon körülbelül 150 ezer hektáron valósulhatott meg az öntözés. Az öntözővíz igény biztosítására 220 millió m3-es tározó kiépítésével is számoltak részben a Tiszalöki duzzasztó feletti mederben és hullámtérben, valamint Tiszavasvári, Nagyiván és Balmazújváros területén. TERVEK Az „A" terv alapján Szabolcsveresmart felett létesült volna duzzasztómű, a hajózásra és öntözésre alkalmas 160 km hosszú csatorna Veresmart, Demecser, Kótaj, Büdszentmihály (Tiszavasvári), Hajdúnánás, Balmazújváros, Hajdúszoboszló, Hajdúszovát és Földes határában Berettújfalu mentén érte volna el a Berettyó folyót. A „B" változat lett a Tiszalöki öntözőrendszer (TÖR) alapja, Tiszalök felett terveztek duzzasztóművet és hajózsilipet, innen ágazott volna ki a Tiszából az I. sz. főcsatorna. A nyomvonal Büdszentmihály, Hajdúnánás, Balmazújváros, Hajdúszoboszló, Hajdúszovát és Földes határa mentén lett kijelölve, amely majdnem megegyezik a Keleti-főcsatorna (KFCS) nyomvonalával. A terv szerint négy tározót építettek volna az öntözőrendszer területén összesen 220 millió m3 térfogattal. A főcsatorna hossza 102 km, vízszállító képessége 60 m3/s. A „C" terv szerint 87 km lett volna a főcsatorna, amit a Hortobágy völgyében vezettek volna, és a kiágazás szintén Tiszalök felett lett volna. A három terv hasonlósága abban rejlik, hogy a Tiszát a Körösök vízrendszerével úgy kell összekötni, hogy a hajózás is kivitelezhető legyen az öntözés mellett. Egyik tervet sem fogadták el változtatás nélkül. A részlettervek elkészültét követően 1941. augusztus 8-án megkezdték a főcsatorna 21,1-44,9 km közötti szelvényeinek építését. Fél szelvénnyel elkészült 1944. október elején a 20,3-44,9 km közötti szakasz. 1943-ban csak fél szelvénnyel valósult meg a 21-45 km közötti szakasz a Brassó-éri és Vidi-éri bujtatóval, azonban a háború miatt csak 1951-ben tudták tovább folytatni. A Keleti-főcsatorna 98 km hosszú szakasza 1956. július 14-én lett teljes egészében üzembe helyezve Bakonszegen. A Tiszalökön megépült duzzasztó 3 darab billenőtáblás vízvisszatartással 93,83 m.B.f. duzzasztási szint előállítását teszik lehetővé, a Kaplan turbinák pedig 12 MW energia termelésére képesek óránként. Ezen a hajózsilipen lehetőség van 1700 tonnás uszályok átzsilipelésére is. 1954-ben üzemelték be a duzzasztót. A Keleti-főcsatorna 1956-os üzembe helyezésével teremtődtek meg az alapfeltételek, melyek a Tiszalöki Vízlépcső és Tiszalöki Öntözőrendszer (TÖR) kiépített létesítményeinek köszönhetően az 1970-es években kiteljesedtek, mint például a 60 m3/s-os vízhozam kivétel a Tiszából, a TIVIZIG működési területén 34,1 m3/s vízhozam hasznosíthatósága, a Körös-völgyhöz történő 15-20 m3/s-os vízátvezetés. A Keleti-főcsatornát később három bögére osztották, hogy a vízellátáshoz szükséges vízszinteket biztosítani tudják.
