A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIX. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2022. július 6-8.)
6. szekció - Vízügytörténet - 9. Dr. Konecsny Károly (nyugdíjas): Pillanatképek egy igazgatóság életéből - a Nyíregyházi Vízügyi Igazgatóság 1956-ban
összteljesítménye 6,42 m3/s volt (Vázsonyi 1959). A beregi belvízborítás az 1956 évben maximum 12 200 kh volt, melyből 7 napig tartott 4 000 kh-on. A települések belvízviszonyai nem voltak megfelelőek, az útárkok rosszul kiképezettek, elhanyagoltak voltak. A Szamos-Krasznaközi belvízvédelmi rendszer területén két helyszínen négy szivattyútelep működött. Olcsván (Olcsva I.) a két gépegységes összesen 3,00 m3/s-os telepnél az Északi főcsatornából a Szamosba szivattyúztak. Itt volt még egy gázolaj meghajtású kisebb, 0,050 m3/sos esésnövelő berendezés (Olcsva II.). Nagyecseden ugyancsak két gépegységes (Nagyecsedi I.) összesen 8,30 m3/s a régi gőzüzemű telep a Krasznába szivattyúzott a Lápi főcsatorna mellékágából, továbbá a hat gépegységes, összesen 5,4 m3/s teljesítményű elektromos meghajtású gépek is üzemeltek (Vázsonyi 1959). Itt a belvízborítás 1956-ban maximum 12 200 kh volt, melyből 7 napig tartott 4 000 kh-on. A Felsőszabolcsi Belvízvédelmi Rendszer területén összesen 13 szivattyútelep működött, 14,15 m3/s átemelő képességgel. 1956-1957. években a Dombrád-Szöveteni csatorna felújítását végezték. A csatornafelújítás során nehézséget okozott a munkatereken a II. világháborúból viszszamaradt nagymennyiségű robbanóanyag eltávolítása. Az 1944-ben háborús károk következtében üzemképtelenné vált Dombrádi szivattyútelepnél új gázolajüzemű erőgépeket szereltek be, a telep teljesítményét 2,0 m3/s-ra növelve. (FTH 1973/4, Vázsonyi 1959). A tiszalöki duzzasztás 1954. évi megkezdése után, a régi Tiszaberceli zsilipet véglegesen lezárták, mivel a befogadóba a Tisza vízszintjének megemelkedésével, a belvizek gravitációs bevezetésének lehetősége megszűnt. így a Belfő csatornán érkező és felgyülemlő belvizeket a gőzüzemű szivattyútelep 3-4 naponkénti felfűtésével és leállításával lehetett a Tiszába átemelni, ami gazdaságtalan volt. Ezért az igazgatóság megbízta a MÉLYÉPTERV-et, a régi gőzüzemű szivattyútelep (Tiszabercel I.) mellett létesítendő kisegítő szivattyútelep (Tiszaberceli II.) terveinek elkészítésével. A terv igazgatósági tervbírálatára 1956. március 23-án került sor. A Nyíri Belvízrendszer területén a Mágai szivattyútelepen az eredetileg gőzgép meghajtású centrifugál szivattyúkat 1956-ban cserélték le benzin-petróleum üzemű motorral hajtott szivattyúra. Egy 0,50 m3/s teljesítményű és egy 0,35 m3/s teljesítményű szivattyút építettek be. A Nyíri öblözetben 1956. évben a maximális belvízi elöntés 4 300 kh volt, 2 héten át 3 000 kh, 4 héten át 1 000 kh (Vázsonyi 1959). A kormányzat által meghirdetett nagyarányú program nyomán az igazgatóságon 1954-ben elkészült az „Öntözési és halastó építési szakágazat" mezőgazdasági vízhasznosítási távlati terv (Nyíri 1963). 1956. év végéig 3 512 kh öntözőtelep épült ki (1. táblázat), de ebből csupán 1620 kh üzemelt, a megépített 46%-a (Vázsonyi 1959). 1. táblázat A Szabolcs-Szatmár megyében épített öntözőtelepek kultúránkénti megoszlása 1956-ban (Vázsonyi 1959) Összesen Rizs Szántó Kert Rét, legelő Egyéb Megépített öntözőtelep 3512 826 356 1147 910 273 1956 évben üzemelt 1620 598 15 560 400 47 1956 évben nem üzemelt 1134 110 240 225 345 184 Kikapcsolt öntöző telep 758 118 101 332 165 42 Az igazgatóság működési területén, 1956-ig nagy öntözőrendszerek nem létesültek. A telepek közül a legnagyobb területtel a Legeltetési Bizottság 400 kh-as Rakamazi legelője és a Tiszavasvári Állami Gazdaság Dankópuszta 300 kh-as rizstelepe rendelkezett (Vázsonyi 1959).
