A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIX. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2022. július 6-8.)
3. szekció - Települési vízgazdálkodás - 17. Varga Laura - Ács Tamás - Dr. Buzás Kálmán - Decsi Bence - Dr. Honti Márk - Dr. Knolmár Marcell - Dr. Kozma Zsolt - Strausz Tímea (BME): A LIFE – VÁROSI ESŐ projekt bemutatása: lépések az éghajlatváltozáshoz alkalmazkodó városi csapadékvíz-gazdálkodási rendszerek irányába
nagy időbeli felbontásban. Utóbbiból a tartály geometriája alapján a mindenkori tárolt készlet számítható és a rögzített vízkivételek ismeretében a tartály vízmérlege felírható, amiből a vízvisszatartás származtatható. Ennek a méretezési módszer verifikálásán túl egyéb gyakorlati haszna is van: kvantitatív információt nyújt a tartály tulajdonosának, ami hozzájárulhat a lokális vagy egyéni beavatkozások megítélésének javításához és ezen keresztül a szemléletváltásához. TETŐVÍZGYŰJTŐ TÁROZÓK MÉRETEZÉSE A tározáson alapuló megoldások (ideértve a kék-zöld infrastruktúra elemek nagy részét, például az esőkerteket is) tervezése és méretezése alapvetően eltér a hagyományos csapadékvíz-elvezető rendszerekétől. Egyrészt az alkalmazható és hatékony megoldások típusait és kialakításukat nagymértékben befolyásolják a tervezési terület jellemzői, miközben a rugalmas bővíthetőség és a decentralizáltság nagy előnyük a szürke infrastruktúrával (hagyományos csatornázással) szemben. Másrészt, a csapadékvíz-elvezető rendszerektől eltérően a tározásos megoldások esetében általában nem definiálható egzakt módon mértékadónak tekinthető csapadékesemény és ebből származó hidraulikai terhelés, mert az a tározótér mindenkori telítettségének függvényében folyamatosan változik, és sokkal inkább a terhelés dinamikája (árhullám) és a lefolyt víz térfogata a meghatározó, mint a csúcshozam. Ezért az elvezető rendszereknél alkalmazott csapadékesemény-alapú méretezés nem vagy csak erős megkötésekkel (például a tározó térfogatát felülről korlátozó maximális leürülési időnek előírásával) alkalmas a tározó szükséges vagy optimális térfogatának meghatározására. Ehelyett folyamatalapon, csapadék idősorokkal meghajtott dinamikus vízmérleg számításokkal érdemes a tározóterek vízforgalmát és töltöttségi állapotát vizsgálni. Különböző tározóméretekre és vízkivételekre (hasznosításokra) elvégezve a vízforgalmi számításokat kiválasztható az a tározó térfogat, ami a vízhasznosítás, a tározó kihasználtsága és költség megtérülés szempontjából optimális. A VII. kerületbe tervezett tetővízgyűjtő tározók méretezésére dinamikus vízmérleg modellt használunk. A számításokhoz a múltra vonatkozóan az Országos Meteorológiai Szolgálat budapesti állomásainak órás csapadék idősorait, a klímaváltozás hatásainak értékelésére leskálázott klímamodellekkel számított csapadék idősorokat használjuk. A zárt tartályokból szivárgási és párolgási veszteséggel nem kell számolni, ezért a vízmérleg a következőképpen írható fel: 77 = iF(t) - VH[t) ahol AV: a tartályban tárolt vízkészlet megváltozása [m3] Aí: a számítás időlépése [óra] LF: tetőről történő lefolyás [m3/óra] VH: vízhasználat [m3/óra] A tetőről történő lefolyás számítását tekintve a helyszínek között érdemi különbség nincs, az egyedüli eltérést a tető hajlásától és a héjazat típusától függő kezdeti veszteség (az a csapadékmagasság, aminél még nem keletkezik lefolyás), mint paraméter jelenti. Egészen más a helyzet a kiadási oldallal. A vízhasználat ütemezése, annak függése külső körülményektől vagy éppen a tározó töltöttségi állapotától eltérő komplexitású számításokhoz vezet. Például a locsolóautók töltése szabályos időközönként történik, ezzel szemben az óvoda udvari
