A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIX. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2022. július 6-8.)
2. szekció - Területi vízgazdálkodás - 19. Murányi Gábor - Koncsos László (BME): tározási alkalmasságok az Alföldön. Vízátvezetés, vízvisszatartás, vízpótlás
TÁROZÁSI ALKALMASSÁGOK AZ ALFÖLDÖN. VÍZÁTVEZETÉS, VÍZVISSZATARTÁS, VÍZPÓTLÁS Murányi Gábor és Koncsos László Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Vízi Közmű és Környezetmérnöki Tanszék KIVONAT A klímaváltozás egyre nagyobb kihívás elé állítja Magyarország vízgazdálkodását és annak infrastruktúráját. A dolgozatban ismertetésre kerül egy új, átfogó vízgazdálkodási terv koncepciója, mely a várakozások szerint alkalmas lehet az aszály- és a belvíz kockázata mellett az árvíz kockázatának csökkentésére is. A vizsgálatok mintaterülete az Alföld, ahol az említett problémák halmozottan jelen vannak. Korábbi kutatások igazolták, hogy a Tisza mentén több, mint 2 km3 víz tározására van lehetőség mélyártéri területeken. A tározók üzemeltetése több szempontból optimalizálandó a komplex célkitűzés miatt. A megfelelő' helyzeti energiával rendelkező' vízkészlet alkalmassá válik gravitációs úton történő' átvezetésre is a folyótól távolabb fekvő', víz visszatartására alkalmas területek felé. Ez esetben a célfüggvény a vízkivétel maximalizálása kell, hogy legyen. Ezen területek kijelölésének fontos szempontja, hogy korábban vízjárta vagy vizes területek legyen, illetve a meglévő' domborzati adottságok önmagukban, vagy kisebb műszaki beavatkozások révén biztosítsák a tározási célnak való megfelelést. Jelen dolgozat bemutatja a feltárt, lehetséges távoli tározási területeket. KULCSSZAVAK: Mélyártér, vízvisszatartás, vízpótlás, célzott felszín alatti vízpótlás, természet-alapú megoldás BEVEZETÉS Régóta ismert probléma, hogy az Alföldön sok területen jelentkezik az árvíz, a belvíz és az aszály kockázata. Ezek a jelenségek térben azonos helyen, de időben többnyire elkülönülve jelentkeznek (Somlyódy 2011, Nováky et al. 2011). A szélsőséges meteorológiai állapotok egyre gyakoribbá válnak. Ennek egyik jeleként értelmezhető, hogy már 2020 és 2022 kora tavaszán is tartósan vízhiányos időszak került kihirdetésre (MK2020, 2022). Jelen cikk egy nagyobb kutatás részét képezi. A kutatás célja, olyan vízpótlási lehetőségek meghatározása mind a mennyiség és a minőség jellemzésével, melyek az Alföldön egyre gyakoribbá váló vízhiányokat, vízszintsüllyedéséket kompenzálni képes. A hazai vízgazdálkodási gyakorlatra jellemző a folyószabályozások korában kialakult szemlélet. Az árvíz kockázatának csökkentése elsősorban a víz gyors levezetésével valósul meg. A belvíz elsődlegesen elvezetésre kerül, csak vészhelyzeti jellegű tározás történik Az aszály kockázatának mérséklésére az öntözőrendszerek működésének feltételei kerülnek biztosításra az egyes öntözőcsatornák, szivornyák, szivattyútelepek és duzzasztóművek által. A működés így inkább a katasztrófahelyzetek kezelésére összpontosít, nem azok megelőzésére (OVF 2017). Ezek a szinte párhuzamosan történő beavatkozások a ténylegesen integrált vízgazdálkodás hiányának hatását keltik. A vizek mihamarabb történő elvezetése pedig lineáris szemléletnek tekinthető, mely nem a vízkészletek megőrzését, megújítását célozza (Murányi 2021). A 2000-es évek elején a Tiszán levonuló árhullámok rávilágítottak, hogy a hazai árvízvédelmi rendszer tartalékai kimerültek. Már ekkor felmerült a Tisza-völgyében található mélyártéri területek komplex hasznosítási célú tározóként történő alkalmazása. Végül ez nem valósult meg, helyette megszületett a Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése (a továbbiakban: VTT). Ez az árvízi vésztározó hálózat töltések építésével és nagyműtárgyak alkalmazásával operál, de felmerült a tározóterek tájgazdálkodási célú hasznosítása is, mely végül nem történt meg. Ugyan a VTT tározórendszer kiépítése részben már megvalósult, egyes elemei még nem készültek el. A tá
