A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIX. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2022. július 6-8.)

2. szekció - Területi vízgazdálkodás - 13. Dr. Kozák Péter - Priváczkiné Hajdú Zsuzsanna - Tóth Péter (NKE - ATIVIZIG): Belvíz – Volt, van, lesz? Rövid helyzetjelentés, közép- és hosszútávú kilátások az Alsó-Tiszai vízgyűjtőkön

keztében a vizek elvezetésével kapcsolatos igények jelentős mértékben szétaprózódtak, ezál­tal a terhelések hektikusabban jelentkeznek, a rendszerekben korábban meglévő -üzemi te­rületek által reprezentált- kiegyenlítő tározási lehetőségek nem férhetők hozzá. A területhasz­nálati gyakorlat megváltozását bemutató tanulmány [3] eredményei szerint az Alsó-Tisza vi­déki Vízügyi Igazgatóság működési területén az elmúlt 30 évben 1000 ha-t meghaladó terület­tel csökkentek a szárazföldi mocsarak, a rizsföldek, melyek helyileg a belvizek kialakulásának valószínűségét növelik. A melioráció sajnálatosan napjainkra szinte „teljesen kiment a divatból". Habár a rendszervál­tozás előtt elképzelhetetlen volt bármilyen szántóföldi termelés alapos és körültekintő meliráció nélkül, napjaink agrártámogatási rendszerei csak részterületek fejlesztését támogat­ják, és a gazdáknak saját pénzügyi forrásainak terhére kell a szükséges meliorációs beavatko­zások végrehajtaniuk, amelyek a saját pénzügyi források elégtelensége miatt elmaradnak, il­letve a meglévők fenntartásuk elmaradás révén leromlanak. A vízelvezető rendszerek pillanatnyi elvezetési potenciálja komplex hatások következtében áll elő. Jellemzően a rendszerek folyamatos fenntartottsági állapota befolyásolja, illetve azon di­namikus üzemállapotok, amelyek adott esetben a kapacitás jelentős lecsökkenését is eredmé­nyezhetik. Tekintettel a rendszerek fenntartási feladatainak rendelkezésre álló elégtelen for­rásokra - tekintet nélkül a magán-, az önkormányzati vagy az állami művek vonatkozásában - sajnálatosan ezeknek a paramétereknek a szignifikáns romlása tapasztalható évtizedek óta. Földművelés-agrotechnika változása A talajművelés helytelenségéhez kapcsolódóan fellépő negatív következmények az előző feje­zetben említésre kerültek. Az öntözés fejlesztése egyértelmű prioritással rendelkezik, azonban annak fenntarthatóságá­nak biztosításához nélkülözhetetlen meliorációs beavatkozások a pályázatok túlnyomó több­ségében nem támogatottak, így azok elmaradnak. Ezáltal egyrészt gazdaságtalanul működő öntözőrendszerek valósulnak meg, másrészt ezek a rendszerek tovább növelik a belvizek ki­alakulásának valószínűségét. Belterületek változása Napjainkban jellemző a települések lakosságszámának növekedése. Ezen folyamat katalizálá­­sára, a már településen élő létszámának megtartására igen intenzív település fejlesztési prog­ramok indultak meg. Sajnálatosan ezek általában csak egy rész vízgyűjtő vízgazdálkodási kér­déseit hivatottak rendezni, vagy pl.: települési közösségi termálfűtő rendszerek esetében csak egy tipikusan nem vízgazdálkodási feladat ellátásának magasabb szinten történő kiszolgálását teszi lehetővé, általában a vízgazdálkodási szegmensre gyakorolt negatív következményekkel. A lakosszám növelése érdekében a települések törekednek az új területek belterületbe voná­sával, illetve a burkolt felületek növelésével kedvezőbb életkörülményeket biztosítani a már ott lakóknak, illetve növelni a betelepülők számát. Általában ezen okból a belterületekről ér­kező lefolyás mennyisége és intenzitása jelentősen megnövekszik, ami külterületi rendszerek­ben jelentős zavarokat okoz. Sajnálatosan a belterületi fejlesztések pályázati forrásai nem, vagy csak elenyésző mértékben teszik lehetővé a külterületi rendszerek fejlesztését, vagy akár csak átalakítását, ezáltal az új belterületi fejlesztések nem megoldják, hanem inkább súlyos­bítják a vízelvezetéssel kapcsolatos problémákat.

Next

/
Thumbnails
Contents