A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIX. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2022. július 6-8.)
1. szekció - Vízkárelhárítás - 23. Dr. Teknős László (NKE): Vízkonfliktusok aktuális helyzetének elemzése, értékelése
zösségek, társadalmak, államok, birodalmak, civilizációk, mondhatni az emberi fejlődés motorja volt mindig is. Az állandó vízmennyiség ellenére napjainkban a vízzel kapcsolatban számos megdöbbentő adat áll rendelkezésre. Föld népessége az 1800-as évek elején még körülbelül 1 milliárd körül alakult, 2022-ben már 7,9 milliárd (Drabancz, 2020, Worldometer, 2021). A rendkívüli létszámnövekedéssel párhuzamosan a vízkivételek globálisan megtöbbszöröződtek, azonban az egy főre jutó éves vízkészlet 1975 óta az - átlagos - 12 000 m3/fő/évről mostanra 5000 m3/fő/évre csökkent (Szöllősi- Nagy, 2022). A napi higiéniai, főzési, ivási célokra a napi ajánlott mennyiség 40-50 liter naponta, de ez például Mozambikban 9,3 liter, Szomáliában 8,9 liter, Gambiában 4,5 liter jut egy főre (Szalkai, 2008). A WHO 2017-es adatai szerint 2,1 milliárd ember nem jut megfelelő minőségű és menynyiségű vízhez, amiből 844 millió főnek az otthonában nincs kialakítva az alapvető ívóvízszolgáltatás, sőt 159 millió személy kénytelen kezeletlen felszíni vizet fogyasztani (WHO, 2017). 4,6 milliárd főnek nincsenek megfelelő higiéniai lehetőségei, közel 900 millióan, infrastruktúra hiánya miatt a szabadban végzik el a dolgukat (ez további vízszennyezést és közegészségügyi problémákat okoz). A rossz higiéniai feltételek és a szennyezett víz miatt évente 361.000 öt év alatti gyermek veszti el az életét. A vízszennyezések hatására másfélmilliárd ember nem jut tiszta ivóvízhez, évente nagyjából harmincmillió ember hal meg a szennyezett ivóvízkészletek miatt (Szalkai, 2008). Az édesvízellátással kapcsolatos problémákat tovább súlyosbítja az, hogy az édesvízkészletek nemcsak végesek, de rendkívül érzékenyek az emberi tevékenységekre. A környezet- és a vízszennyezés, az iparosodás, továbbá a népesség számának gyors növekedése mind hozzájárulnak a felhasználható édesvízkészletek csökkenéséhez (Treszkai, 2021). A víz mennyiségét tekintve, 2015-ben az emberiség mintegy kétharmada víz stressz sújtotta területeken él, illetve 1,8 milliárd fő pedig vízhiányos2 területen él. Vízhiányos területekre példaként lehet megemlíteni Indiát, ahol 80 millió, Pakisztánban 73 millió, Egyiptomban 27 millió, Mexikóban és Szaúd-Arábiában 20-20 millió, Jemenben pedig 18 millió ember szenved jelenleg is vízhiánytól (Rakonczai, 2021). A vízhiány azokban a régiókban jelent igazán rizikófaktort, ahol a gyors ütemű népességnövekedés és annak az egyenlőtlen eloszlása amúgy is alacsony vízbázissal rendelkező területen zajlik le, mint például a Közel-Kelet, Közép-Afrika, Délkelet- Ázsia (Szalkai, 2008). EEA szerint az Európai Unió területének közel egyharmada tartós vagy átmeneti jelleggel vízhiányosnak tekintendő. Ez leginkább Görögországot, Portugáliát és Spanyolországot érinti (EEA, 2018). Az 1980-as évek közepétől mintegy harminc országban volt 1000 m3/fő alatt a hozzáférhető édesvízmennyiség (Glied, 2009). Az Európán kívül Etiópiában, Dél-Szudánban, Nigériában, a Csád-tó medencéjének országaiban 2050-re konfliktusokat realizáló súlyos vízhiány prognosztizálható. Valószínűleg ezekben az országokban 500-1000 m3/fő lesz a rendelkezésre álló vízkészlet évente (Falkenmark, 2021; Treszkai, 2021). 2025-re hárommilliárd, 2050-re ötmilliárdra ember nem jut majd ivóvízhez, 2025-re a rendelkezésre álló édesvíz 70%-át használja majd fel az emberiség (Rakonczai, 2021). A vízproblémákkal kapcsolatos kockázatok egymás negatív hatásait erősítik. Itt olyanra kell gondolni, mint a népességnövekedés, annak egyenlőtlen eloszlása, az urbanizációs hajlam, épített környezet terjeszkedése (giga, megapoliszok), az infrastruktúráktól való függőség, környezet állapotának negatív romlásai (eróziók, szennyezés), éghajlatváltozás gyorsuló ütemé-2 Vízhiányosnak tekinthető egy ország, ha az egy főre jutó évi megújuló vízkészlete kevesebb, mint 500 m3, víz stressz által sújtottnak, ha ez az érték 1000 m3-nél kevesebb (Rakonczai, 2021).