A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIX. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2022. július 6-8.)

1. szekció - Vízkárelhárítás - 21. Pomázi Flóra - Baranya Sándor (BME): A Dráva antropogén és természetes hatásokra bekövetkező medersüllyedésének becslése a kisvízszintek trendelemzése alapján

Az antropogén hatások lehetnek direkt, azonnali és indirekt, elhúzódó hatások is. A lokális, direkt hatások közé tartoznak a folyószabályozási beavatkozások (pl. kanyarulat-átvágások és sarkantyúk), a folyami kotrás (folyószabályozási célú mederkotrás, illetve ipari homok- és kavicskitermelés), valamint a vízlépcsők építése. A folyószabályozási művek jellemzően a mederesés növelésén, illetve a meder szűkítésén keresztül okozzák a meder süllyedését, míg a kotrás és a vízlépcsők létesítése esetében a hordalékszállításban keletkező hiány pótlására következik be a meder eróziója. Az antropogén hatások közé sorolt területhasználat azonban szintén egy nagyobb területet, teljes vízgyűjtőt érintő, indirekt hatás, amely a lefolyási viszonyok módosításán keresztül hat a folyó mechanizmusaira (Gregory 2006). Ezekre a közvetlen hatásokra a folyó válaszadása is elhúzódó jellegű.

MedersüNyedési folyamatok a hazai folyókon

Legtöbb folyónkon medermélyülés figyelhető meg (SOLVEX-BME 2014a-d). A Kárpát-medence tektonikai mozgásainak következtében az Alföld és a Kis-Alföld folyamatosan süllyed, magával vonva a síksági folyók medrének süllyedését is. A kiemelkedő területeken (pl. Dunántúli-középhegység) a teraszképződés mellett szintén a folyók bevágódása jellemző. Az emberi beavatkozások tovább növelték a medermélyülési folyamatok intenzitását. A jelentős folyószabályozási beavatkozások hatására megnövekedett a folyók munkavégző képessége, a vízlépcsők (hazai és határon túli, felvízi) azonban nagymértékben csökkentették az egyes folyókon felülről érkező hordalék mennyiségét. A Duna és a Tisza süllyedése hosszú távon a mellékfolyóik fokozódó bevágódását is magával vonja (az erózióbázis süllyedése miatt), a Dunán és a Dráván pedig a mederkotrás is nagymértékben hozzájárult a medersüllyedéshez.

A Duna-vízgyűjtő magyarországi részének felülvizsgált, 2015. évi vízgyűjtő-gazdálkodási terve („VGT2") alapján a következő víztesteken jelentős: a Dráva teljes magyar szakasza (kb. 3-4 cm/év), a Duna Szob fölötti, illetve Dunaföldvár alatti szakasza (kb. 1 cm/év), a Maros keleti és torkolati szakasza, a Mosoni-Duna alsó, torkolati szakasza, a Rába torkolati szakasza, a SebesKörös felső szakasza és a Tisza Kiskörétől a Hármas-Körösig tartó része. A medermélyülés öszszesen kb. 670 km hazai folyószakaszt érint (OVF 2015).

A DRÁVA KISVÍZSZINTJEINEK TRENDELEMZÉSE

A Dráva alsó, Őrtilostól torkolatig tartó szakaszán összesen 14 vízmérce található (1. táblázat), melyek közül 10 állomás vízállás-idősorát használtuk fel az elemzéshez. Az éves kisvízszintidősőrok előállítása a DDVIZIG állomásokra a napi adatsorok, a Horvát Meteorológiai Intézet (DHMZ) állomásokra pedig a 2019-ig archivált éves adatsorok (napi átlag) alapján történt.

A kisvízi vízszintek alakulásának vizsgálata az antropogén hatásoknak megfelelően több időszakra bontva történt: a horvát vízlépcsők (Varazdin, Cakovec és Donja Dubrava) megépítését megelőző, 1975 előtti I. időszakban csak folyószabályozási beavatkozásokat végeztek; a II. időszakban már a vízlépcsők és a folyami mederkotrás hatásai az elsődlegesek; míg az utóbbi 1020 évre már lényegében minden antropogén hatás megszűnt (III. időszak).

A vízszint-idősorok alapján kijelenthető, hogy a 20. század eleje óta folyamatosan csökkentek a kisvízi vízszintek, kb. 0.40-3.40 cm/év (átlagosan 1.80 cm/év) ütemben. A Barcs fölötti, természetesebb állapotú szakaszon csak néhány folyószabályozási beavatkozást (főként az érett- és túlfejlett kanyarulatok átmetszését) végeztek, így az 1975 előtti időszakban csak enyhe, átlagosan 0.50 cm/év csökkenés következett be. A horvát vízlépcsők (kiváltképp a Donja Dubrava-i) hatása azonban 1975-től jelentősen megnyilvánult a kisvízi vízszintekben - 1975 és