A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIX. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2022. július 6-8.)

6. szekció - Vízügytörténet - 17. Tanai Anna (Magyar Környezetvédelmi és Vízügyi Múzeum): Összekötni a Dunát a Tiszával - 220 éve adták át a Ferenc-csatornát

Bácsföldvár közötti csatorna 227 km-rel és 18-20 nappal rövidítette le a hajózóutat. A lecsapolásoknak köszönhetően pedig 690 km2 terület vált művelhetővé. A Társaság az építkezéshez szükséges 4 millió forintos beruházás mellett 25 év alatt 20 millió forintos tiszta haszonra tett szert, hiszen övék volt a hajózási monopóliumból befolyt összeg, valamint a lecsapolt és bérbe vett kincstári földek jövedelme is. (Fejér 2001) Az anyagi haszon mellett a Ferenc-csatornának köszönhető az is, hogy a Bácska lecsapolt mocsarai helyén az ország legjobb termőföldjei alakultak ki, a hajózóút létrehozása pedig ugrásszerű fejlődést indított el az áruszállításban.

Sajnos a csatorna történetében fellehetők kevésbé fényes pillanatok is. Ilyen például, hogy Kiss Józsefet kizárták az építkezés munkálataiból, így teljesen kívülállóként érte meg fő műve befejezését. Sőt, nem csak munkálatokból rekesztették ki, hanem a csatorna jövedelméből is. Csak hosszú pereskedés után, 1805-ben kapott 25 000 Ft végkielégítést. 1813-ban halt meg, saját kérésére Verbászon, a csatorna mentén temették el. (Gruber 2010) Másik szomorú tény, hogy a szabadalom lejárta után a Ferencz csatornai kir. Szabadalmazott Hajózási társaság nem foglalkozott a csatorna karbantartásával, így a meder alkalmatlanná vált a hajózásra. A dunai szabályozások következtében a Monostorszegi Duna eliszaposodott, ezért a csatorna torkolatát át kellett helyezni. Évekig tartó vita alakult ki arról, hogy mihez kezdjenek a csatornával, mígnem a kincstár 1846-ban saját kezelésébe vette az ügyet és létrehozott egy külön Csatorna Igazgatóságot zombori székhellyel. Ezután (1854-55-ben) készült el a korábbi torkolat áthelyezéseként a bezdáni zsilip, hogy biztosítsa a csatorna folyamatos vízellátását.

5. kép: A Ferenc csatorna zsilipje Bezdánnál

Ezt a feladatát sajnos nem tudta ellátni, ezért olyan megoldásra volt szükség, amely az öntözés és a hajózás számára mindenkor kellő mennyiségű vizet tud biztosítani. (Faludi-Kránitz 2002) A megbízatást az éppen hazaérkező Türr István olasz altábornagy kapta meg, aki azt javasolta, hogy egy külföldi tőkével is megerősített részvénytársaság vegye kezébe az ügyet. Ők vállalták