A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIX. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2022. július 6-8.)
6. szekció - Vízügytörténet - 14. Dr. Szlávik Lajos (nyugdíjas): 125 éve épült a Fehér-körösön a Gyulai Duzzasztómű
3170 mm. A tűtartó csövek hossza 2500 mm. A duzzasztófőhöz a betonba beépített öntöttvas csapokkal csatlakoznak. A duzzasztó tűk hossza 3350 mm, keresztmetszete a végen 100/70 mm, a középső szakaszon 100/100 mm. Anyaga csomó- es repedésmentes vörösfenyő. A tűket vasalással látták el. Ez 2 db alátétlemezből és beakasztó horogból áll. A tűk alul a betonküszöbben kiképzett horonyba, felül a tűtartó csőhöz támaszkodnak. A teljes elzáráshoz 100 db 10 cm szeles tűre van szükség. A tűket tömítő ékekkel szorítják egymáshoz. Kiemelésüket tűemelő készülékekkel végzik. Egyéb felszerelések: 100 m2 vízhatlan ponyva a tűk közötti csurgás elszigetelésére, továbbá a keretek mozgatását végző csörlő. 6. A duzzasztómű építése A duzzasztó építése 1896. augusztus 8-án kezdődött a műtárgy alatti es feletti mederelzárás munkájával. A mederelzáró töltések megépítése után a munkateret víztelenítették. A víztelenítést két kézi szivattyúval végezték. Ezekkel a szivattyúkkal tartottak szárazon a munkateret az építés ideje alatt is. A műtárgyat az év három legszárazabb hónapjában: augusztus-október között tervezték megépíteni, amikor a Fehér-Körös vízhozama nem emelkedik 3 m3/s fölé. Ezt a vízmennyiséget a tápzsilipen és a tápcsatornán le lehet vezetni. A 3 m3/s-nál nagyobb árhullámok levezetésére, biztonságból, még egy 4,00 m fenékszélességű, cölöpökkel és fenyőpallókkal biztosított, függőleges oldalfalú hullámtéri oldalcsatornát is építettek. Ennek hossza 122 m volt es az alsó mederelzárás alatt torkollott vissza a Fehér-Körösbe. Az időjárás azonban csapadékosabb volt a szokásosnál s így hat ízben meg kellett nyitni az oldalcsatornát. Egy alkalommal az oldalcsatorna sem bírta az árhullámot levezetni, áttörte a medertöltést és elöntötte a munkaterületet. Az alapgödör kiemelésekor 60 cm vastag homokot, majd ez alatt végig agyagot tálaltak. A feltárás alapján elhatározták, hogy a műtárgyat a terv szerinti síkalapozással építik meg és nem alkalmaznak szádfalakat. A betonozás egy hónapig tartott. A gáttestet 1:2:3 keverésű portlandcement betonból, a fogakat pedig 1:2:3 keverésű románcement betonból építették. Az utófenék 0,5 m vastag alapja is románcement betonból készült. A látható betonfelületeket 18 mm vastagságban 1:2 arányú portlandcement habarccsal bevakolták. A duzzasztómű felett 2 m hosszban, az utófenék után pedig 12 m hosszban betonműkő-burkolatot létesítettek. A műkövek hézagait híg portlandcement habarccsal öntötték ki. A műkövek felületét érdesítették. A szárnyfalakat - mivel azok feltöltött földre kerültek - bordázták. A bordákat a tömött talajra alapozták. Időközben elvégezték a vasszerelési munkákat is, és a műtárgy építését 1896. október végén teljesen befejezték. A 48 munkanapig tartó építkezésnél a teljes munkáslétszám 62 fő volt, ebből 9 volt szakmunkás: 5 ács, 2 mázoló és 2 szerelő. A főbb munkamennyiségek, felhasznált anyagok: földmunka: 4572 m3, beton: 1133 m3, műkőburkolat: 653 m3, kovácsolt vas: 15 t, öntött vas: 2,9 t, vörösfenyő tű: 325 db. Az elkészült duzzasztóval 2,36 m magas 86,38 m Af (86,77 m Bf) duzzasztást lehetett elérni. Ez a Fehér-Körös felvízi oldalán 0,6 millió m3 duzzasztott víz tartását biztosította. Ebből a vízmennyiségből került kielégítésre gravitációs úton - a tápzsilipen keresztül - az Élővíz-csatorna, a tavaszi jégolvadástól a téli jeges időszak beálltáig. Ez idő alatt 19 millió 053 ezer m3 víz folyik
