A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIX. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2022. július 6-8.)
6. szekció - Vízügytörténet - 4. Fejes Lőrinc (KÖTIVIZIG): A Kiskörei vízlépcső és a Tisza-tó rendkívüli üzemeltetése a 2000. évi cianid szennyhullám levonulásakor
A KISKÖREI VÍZLÉPCSŐ ÉS A TISZA-TÓ RENDKÍVÜLI ÜZEMELTETÉSE A 2000. ÉVI CIANID SZENNYHULLÁM LEVONULÁSAKOR Fejes Lőrinc szakaszmérnök Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság, Kiskörei Szakaszmérnökség KIVONAT A Tisza folyót 2000. február elején a Szamoson keresztül egy példátlanul nagy cianid-ion koncentrációjú mérgezés érte (1. ábra). A koncentráció már a levonulás során egyrészt a Tisza hígító hatása és a további mellékfolyók aktuálisan jelentó's vízhozama eredményeként jelentó'sen hígult. További koncentráció csökkenést eredményezett a Tiszalöki Vízlépcső fölött eló'zetesen tárolt víztömeg, később a Sajó, majd a Tisza-tóból hozzáadott többlet vízkészlet. Az elsó' döbbenet után a lehetséges védekezési stratégia kialakítása került eló'térbe. A fó' kérdés az volt: Csökkenthetó'-e a cianid-ion koncentráció bármilyen beavatkozással (2. ábra)? Megszületett a döntés, hígítás céljából többlet víz felhalmozására. Eszerint a betározást úgy kellett végrehajtani, hogy a Tisza-tóba szennyezett víz ne jusson ki (5. ábra). Az elfogadott üzemrend szerint amint a cianid-ion koncentráció Tiszafürednél eléri a 0,2 mg/l-t, Kiskörénél felsó' átbukással megkezdó'dik a tározóban felhalmozott többlet víz leengedése, a cianid szennyhullám hígítása (4. és 6. ábra). A végrehajtott vízügyi intézkedések, köztük a Kiskörei Duzzasztómű rendkívüli üzemének elrendelése, a Tisza-tó feltöltése jó minó'ségű hígító vízzel, az öblítő csatornák elzárása és az ártéri fokok lezárása lehetó'vé tették, hogy a Közép-Tisza vidéken a mérgező anyagot a folyó medrében lehessen levezetni, egy rendkívüli vízkormányzási manó'ver sorozattal. Ezzel a tevékenységgel esésnövelést hajt végre az üzemeltető' vízügyi igazgatóság oly módon, hogy a folyó és a tározó vízszintjét megbuktatva (esését növelve), a lefolyás viszonyokat a meder felé befolyásolja (6. és 10. ábra). Ennek következtében a hígítás miatt a koncentráció csökken (7. és 9. ábra). Ebből az következik, hogy a gátakon belüli hullámtér, a gazdag élővilággal rendelkező' holtágak, és ami rendkívül fontos a Tisza-tó öblözeteinek, medencéinek vízminó'sége és élővilága - a Tisza-tó teljes vízfelületének 93 %-a - gyakorlatilag nem károsodott (11. és 12. ábra). KULCSSZAVAK zagytározó havária, cianid-ion szennyezés, cselekvési program, Kiskörei Vízlépcsó, Tisza-tó, rendkívüli üzemrend, vízkormányzás, ivóvíz ellátás, együttműködés, eredmények ELŐZMÉNYEK Mint ismeretes, Romániában 2000. január 30-án a Nagybánya melletti egyik szabadban lévő ciános zagytározójából körülbelül 100 ezer m3 méreg szabadult ki és jutott a Zazár-, majd a Lápos-patakon keresztül a Szamos folyóba. A térségben évszázadok óta működő arany- és ezüstbányák melléktermékeként felgyűlt meddőhányókból az utóbbi néhány évben elkezdték kivonni a még bennük található aranyat és ezüstöt. Az 1999-ben üzembe helyezett zagytározóban ülepítik ki a nátriumcianiddal kevert híg zagyból a már arany és ezüstmentes meddőt. Január 30-án a sok csapadék hatására a zagytározó "nem kellően biztonságos", többszörösen feldolgozott meddőből készült töltését elmosta a víz és indult el a méreg pusztító útjára. A Tisza folyót 2000. február elején a Szamoson keresztül érte el a példátlanul nagy cianid-ion koncentrációjú mérgezés. Ennek mértéke a Szamoson, Csengernél mért adatok alapján csúcsértékként 32,6 mg/l cianid-ion volt, amely 326-szorosa a megengedettnek. A koncentráció már a levonulás során egyrészt a Tisza hígító hatása és a további mellékfolyók - köztük a Bodrog - aktuálisan jelentős vízhozama eredményeként jelentősen hígult. További koncentráció csökkenést eredményezett a Tiszalöki Duzzasztómű fölött előzetesen tárolt víztömeg, később a Sajó, majd a Tisza-tóból hozzáadott többlet vízkészlet.
