A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIX. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2022. július 6-8.)
6. szekció - Vízügytörténet - 1. Dr. Czeglédi László (FETIVIZIG): Bérek és keresetek alakulása a vízügyi igazgatás történetében
Védekezési bérek és rendelkezésre állási pótlék Az ár- és belvíz kártételei elleni védekezés a vízügyi igazgatási szervek legősibb és legalapvetőbb feladatának tekinthető. 19. századi feljegyzések is igazolják, hogy az egyes Társulatok az árvizek elleni védekezési tevékenységet külön díjazták, és ezeket a címzett kifizetéseket külön is tartották nyilván a pénztárnaplóikban. A védekezési szabályok mind munkajogilag, mind a bérek szempontjából rendkívüli egyediek, - és ha nem is kizárólagosan, de - szinte csak a vízügyi ágazatra jellemzőek. Immár több, mint 33 éve hatályos a krisztusi korba lépő víz- és környezeti károk elleni védekezésnél foglalkoztatottak járandóságáról szóló 6/1989. (V. 13.) KVM rendelet. E rendelet részletes vizsgálata, a védekezési bérek jellemzőinek bemutatása újfent bőven meghaladná e dolgozat kereteit, ezért a konkrét keresetek bemutatását mellőzöm. Csendes és merőben óvatos kritikát kívánok csupán e jogszabállyal kapcsolatban megfogalmazni. Munkajogi szempontból fundamentumai már rég elavultak, avagy hatálytalanná váltak, így bizonyos szabályi és intézményei már kvázi jogalap nélkülinek tekinthetők. A védekezési bérek rendszerét a rendelet a túlmunka díjazásának változatos szabályain át, a készenlétnek, a biztonsági pótléknak, valamint a dolgozók ellátásának reguláin keresztül rendezi és garantálja a védekezésben résztvevők számára. A megfogalmazott kritika ellenére mégis meg kell védenem e rendeletet és egyúttal egy pozitív jogalkotási produktumként kell rá tekintenem. Olyan időkben állta ki a próbát, és korrigálta a védekezés során megkeresett béreken keresztül a vízügyi ágazatban elérhető roppant alacsony szintű alapilletményeket, amelyben a 2000-es évek eleji nagy árvizek jelentős próbatétel elé állították az egész ágazatot. A sajátos ágazati pótlékok alkalmazása több szektorban is meghatározó, gondolok itt pl.: köznevelésre, egészségügyre, a szociális szférára. A vízügyi igazgatás is sajátjának tudhat egy ilyen külön nevesített pótlékot. A védekezési tevékenységben részvétel nem csak önkéntes, hanem kötelező is azokra nézve, akik a sajátos ágazati, ún. rendelkezésre állási pótlékban részesülnek (RÁP). Tehát nagyon fontos eleme, hogy nem kötelező bérelemről van szó, kifejezetten célzottan azoknak jár, akik a vízügy kárelhárítási szervezetébe munkáltatói döntés alapján beosztásra kerülnek. A RÁP összegét történelme során hol kollektív szerződés, hol főigazgatói utasítás, hol pedig valamely jogszabály határozta meg. Havi összege dolgozónként 2002. évben még bruttó 8550 Ft volt, 2008-ban érte el a kerek 10.000 Ft-os határt. Előbb 2017-ben - kizárólag - az őri állomány vonatkozásában emelték az összeget a duplájára. A 2018-as bérrendezés és az ehhez kapcsolódó jogszabályi környezet módosítása a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény 13/N. §-ban immár törvényi szintre emelte, hogy a rendelkezésre állási pótlék mértéke 20.000 Ft. ZÁRÓ GONDOLATOK A vízügy és a vízügyesek világa egy kissé zárt, kissé elszigetelt világ, mégis nagyon természetes és természetközeli állapotok jellemzik feladatainkat. Vízügyesnek lenni jó, valljuk néhány ezren ebben az országban. Egyúttal vízügyesnek lenni nehéz is, és ha csak a szemelvényezett béreket futjuk végig - összehasonlítva az adott korszak jellemző átlagaival - akkor láthatjuk sosem volt túl könnyű annak lenni. Ennek ellenére összetartja az ágazatot a hagyomány, az alázat és a tenni akarás és a bizakodás. A vízügyesek nagy családja több figyelmet, magasabb társadalmi megbecsülést és rendezettebb bérhelyzetet érdemelne. A dolgozat, ha vázlatosan is de áttekintette a múltbeli tényeket, a jelen állapotokat. Zárásként pedig abban bízom, hogy a jövő pozitív irányba tovább színezi és jelentős mértékben gazdagítja a vízügyi ágazat történetét és bérhelyzetét is
