A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIX. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2022. július 6-8.)
6. szekció - Vízügytörténet - 1. Dr. Czeglédi László (FETIVIZIG): Bérek és keresetek alakulása a vízügyi igazgatás történetében
rendszer életviszonyai között még hasonló mértékben versengett egymással az idő- és a teljesítménybér rendszere, mely végül is az időbérezés javára dőlt el. Az évtized során mindvégig jellemző volt a társadalomra a bérek emelkedése és az életszínvonal emelkedése, mindez természetesen a vízügyi igazgatásban is éreztette pozitív hatását. Az 1968-ben bevezetett új gazdasági mechanizmus alkalmazása hatással volt a vízügyi dolgozók jövedelmi viszonyaira is. 1967-ben az egy dolgozóra eső átlagos havi kereset 1600 - 1800 Ft között alakult. Ekkortájt a KSH adatközlése szerint az országos átlagkereset kevéssel 1900 Ft fölött alakult. Mondhatnánk, hogy nincs új a nap alatt, mert ezen adatok alapján a vízügyi ágazat bérezése már bő fél évszázaddal ezelőtt is elmaradt az országos átlagtól. Az igazgatóságoknak az 1021/1967. (VII.12.) Korm. sz. határozat, valamint az OVH által kiadott irányelvek alapján kellett elkészíteniük a heti 44 órás munkahét bevezetéséhez szükséges felkészülési tervét. A tervet az OVH felülvizsgálta és annak alapján engedélyezte a 44 órás munkahét bevezetését 1969. január 1- től. Ezáltal az egy munkásfőre eső termelési érték nem csökkenhetett, sőt a terv szerint növekedett. A dolgozók keresete sem csökkenhetett, ezért az órabérben foglalkoztatottak személyi bérét 9,1%-kal emelték. így 1969. január 1-től kéthetenként - az idény munkarendben foglalkoztatottak esetében hetenként - szabad szombatot vezettek be. 1971-re a dinamikus fejlődésnek köszönhetően az egy havi átlagos munkabér immár 2100-2300 Ft körül alakult az ágazatban. Jelentős, a keresetet - pozitív - módon befolyásoló elem volt e korszakban, hogy a vízügyi dolgozók 25, ill. 40 évnyi szolgálati idejüket követően 1 havi illetménnyel megegyező összegű jubileumi jutalomban részesültek. A korszakot a stabilitás és a kiszámíthatóság mellett mindvégig jellemezte a bérek lassú konszolidációja. A vizsgált időszak végére 1987-ben immár 7000 Ft környékén alakult az ágazat havi átlagkeresete. 1988. január 01. napjától jelentős mérvű változás következett be, ugyanis a személyi jövedelemadó bevezetésével lezárult egy korszak, a dolgozók adó terhei közel duplájára emelkedett. Az ekkor alkalmazott bérrendszereket át kellett alakítani, szükségessé vált a bérek bruttósítása. Ilyen előfeltételekkel érkezett el az ágazat a rendszerváltozás küszöbéhez. Rendszerváltozástól napjainkig Elöljáróban elmondható, hogy a rendszerváltozás és az azt követő évtizedek politikai csatározásai a vízügyi igazgatás kiegyensúlyozott korszakának a végét eredményezték. Merészen megfogalmazva mondhatjuk azt is, hogy az ágazat időszakonként gazdátlanná vált, mert éppen mostohagyermeknek számított az adott kormányzati struktúrában. Többször is Damoklész kardjaként lebegett a vízügyi szervek felett az -önálló - lét megszüntetésének veszélye. Hosszú út várt tehát a szervezetrendszerre, míg nem - a jelentős szervezeti és hatásköri profiltisztítás során - eljutott végre a jelen korba, mely újfent a relatíve stabil működési feltételek korszakaként értékelhető. Éppen ezért -anélkül, hogy szétfeszíteném a dolgozat szűkös kereteit - röviden a mai struktúráról szólnék és mellőzném a végeláthatatlan változások sorának ismertetését. A Vízügyi és Környezetvédelmi Központi Igazgatóságot 2012-ben jogutódlással megszüntették, így 2012. január 1-jén létrejött belőle a - Vidékfejlesztési Minisztérium irányítása alá sorolt - Nemzeti Környezetügyi Intézet (NeKI), valamint - a történelemben immár harmadik alkalommal - az Országos Vízügyi Főigazgatóság. A vízügyi intézményrendszert a Belügyminisztériumon belül besorolják a Közfoglalkoztatási Helyettes Államtitkárság fennhatósága alá. Az OVF ekkortól újfent országos hatáskörű középirányítói szervként funkcionál, önálló központi költségvetési szerv formájában. Területi szinten ugyancsak jogutódlással válnak ketté és alakulnak át a KÖVIZIG-ek vízügyi igazgatóságokká (VIZIG) és a Nemzeti Környezetügyi Intézet
