A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIX. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2022. július 6-8.)
5. szekció - Hidrológia, hidrogeológia, hidraulika, numerikus modellezés - 26. Szalai József - Garamhegyi Tamás - Hatvani István Gábor - Kovács József (OVF - ELTE - Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont): Hidraulikus áramlási rendszerek lehatárolása sekély felszín alatti vizek vízszint-idősorainak statisztikai elemzése alapján
A sekély felszín alatti vizek monitoring-állomásainak (kutak) három csoportja térben szinte tökéletesen elkülönült. Az első csoportba tartozó kutak (G1) - kevés kivétellel - a Duna-Tisza köze hátsági részén, 105 m B. f. feletti magasságban helyezkednek el. A G2 és G3 csoportba tartozó kutak sokkal közelebb vannak (10-15 km-re) az egyik vagy a másik folyóhoz. A G3 csoportba tartozó monitoring-állomások elsősorban a Duna partja közelében vannak és meglehetősen kis magasság-tartományban helyezkednek el (4. ábra). (Továbbirészletek: a Garamhegyi et al. (2020) 3. fejezetében.) A sekély felszín alatti vizek szintje, a domborzat és a lehetséges meteorológiai hatótényezők közötti kapcsolat A (G1) és (G2) területrészlet határa 105 m B. f. feletti magasságban helyezkedik el. (Valójában a G1 a legkritikusabb, a vízszint-változásokkal leginkább kitett térség.) Ez egybevág a gravitációs áramlási rendszerek legfőbb jellemzőivel: vagyis a felszín magasságbeli különbségei a felszín alatti áramlás elsődleges szabályozói, emiatt a sekély felszín alatti vizek szintje a domborzatot követi (Tóth, 2009, Detty-McGuire, 2010, Rinderer et al. 2014), továbbá a sekély felszín alatti víz kiáramlása nem korlátozódik a völgyek legalacsonyabb pontjára (pl. csatornák), hanem kiterjed a térség teljes alacsonyabban elhelyezkedő felére is (Tóth, 1963, 1970). A sekély felszín alatti vizek szintje, a domborzat és a lehetséges meteorológiai hatótényezők közötti kapcsolat vizsgálata alapján megalapozottnak tűnnek az alábbi feltételezések: • a vizsgált terület központi része, a Hátság (G1, >105 m B. f.) gravitációs áramlási rendszer beáramlási zónája (R); • a két folyó partjaihoz közeli és a velük párhuzamos területet (G2) kisebb változékonyság jellemzi, mint a G1-et, mégis van kapcsolata a domborzattal, így valószínűsíthető, hogy egy gravitációs áramlási rendszer kiáramlási zónája lehet (D); • a Duna partjánál elhelyezkedő kismértékű vízszintemelkedéssel jellemezhető monitoring-állomások (kutak) (G3) feltételezhetően egy másik áramlási rendszer kiáramlási zónájához tartoznak (DO) (4., 5. ábra). A korábbi tanulmányokkal történt összehasonlítás A HCA alkalmazásával lehatárolt területrészek nagymértékű átfedést mutatnak a korábbi tanulmányokban meghatározott területekkel, bár ezeket (i) a különböző időhorizontokból származó - 1976-2003 (6a. ábra) (Rakonczai-Geiger, 2006) és 1970-2004, 6b. ábra) (Szalai, J. et al. 2011) sekély felszín alatti vizek vízszint-változásai alapján, valamint (ii) a terület vízrajzi monitoring-állomásait (kútjait) elsősorban geomorfológia alapokon csoportosítva (Rakonczai-Geiger, 2006, Szalai, J. et al. 2011) állapították meg. Sajnos ezeknek a vizsgálatoknak a számszerű eredményei nem állnak rendelkezésre, ezért közvetlen numerikus összehasonlításra nem, csak empirikus egybevetésre volt lehetőség (6c. ábra). A sekély felszín alatti vízszintek idősorának 30 éves időszakra vonatkozó értékelése azt mutatta, hogy az A és B2 csoport (Rakonczai-Geiger, 2006) a jelen tanulmány központi, a Hátság területére (G1), míg a B1 csoport (Rakonczai-Geiger, 2006) a G2 és a G2 és B2 területeket fedi, a G3 pedig a két folyó partja közelében (6a,c ábra) helyezkedik el. Egy másik, mintegy 35 éves időintervallumot felölelő, a jelen tanulmányban felhasználnál lényegesen több mint kétszer annyi monitoring-állomás (kút) adatsoraira támaszkodó elemzés során öt részterületet határoztak meg, azonban ennek a csoportosításnak a numerikus validálására nem került sor (Szalai, J. et al. 2011) (6b. ábra).
