A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIX. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2022. július 6-8.)

5. szekció - Hidrológia, hidrogeológia, hidraulika, numerikus modellezés - 21. Nagy Eszter Dóra (BME): Hazai kis és közepes vízgyűjtők válaszidejének vizsgálata

Válaszidő becslése empirikus összefüggésekkel Wisnovszky 1958-ban tisztán elméleti alapon dolgozta ki empirikus összefüggését, az egyenlet kalibrálásához vagy igazolásához nem álltak rendelkezésére megfigyelt adatok. A válaszidő számí­tására hazai viszonylatban legtöbbet alkalmazott összefüggés becslési pontosságáról tehát nem rendelkezünk információval. Ennek orvoslására hasonlítottam össze a Wisnovszky egyenlettel és a fenti fejezetekben bemutatott módszerekkel kapott értékeket. A nemzetközi szakirodalomban számos empirikus összefüggés fellelhető (Nagy et al. 2016), ezért más egyenletek becslési pontoságát is vizsgáltam. Az alkalmazott összefüggéseket az 1. táblázat ismerteti. A Salcher egyenletre alapozta Wisnovszky saját összefüggését, míg a Ventura egyenlet talán az egyetlen, ami Wisnovszky összefüggése mellet megtalálható a hazai szakirodalomban, mint az összegyüle­­kezési idő számítására alkalmas összefüggés. Haktanir és Sezen összefüggése pedig egy korábbi tanulmány során (Nagy et al. 2016) bizonyult alkalmasnak az összegyülekezési idő számszerűsíté­sére hazai viszonylatban. 1. táblázat. Összegyülekezési idő számítá­sára használt empirikus összefüggések, ahol A [km2] a vízgyűjtő terület, L [km] a leghosz­­szabb lefolyási úthossz, S [-] a leghosszabb lefolyási úthossz átlagos esése, és Lmax [km] a leghosszabb mederszakasz hossza. Módszer neve Empirikus összefüggés Wisnovszky (1958) Salcher (Wisnovszky 1958) Ventura (V. Nagy 1978) Haktanir és Sezen (1990) Tr L2 yjA-S/100 L. 1 c 600 ^S/100 Tc = 0,1272 A S/100 Tc = 0,7473 ■ L. 0,841 max EREDMÉNYEK Mért értékek összehasonlítása Elsőként a DMCA módszerrel kapott karakte­risztikus értékeket és az E-DMCA módszerrel kapott medián értékeket hasonlítottam össze annak igazolására, hogy az általam fejlesztett E­DMCA módszerrel kapott értékkészlet mediánja vissza tudja adni az eredeti DMCA módszerrel kapott karakterisztikus értékeket. A 4. ábrán látható, hogy a 61 vízgyűjtőből összesen hat eseté­ben volt nagyobb az eltérés, mint 40%. Az eltérés négy kisebb területű vízgyűjtő esetén 1-3 óra, ezek esetében a rövidebb válaszidőből adódóan kisebb eltérés is nagyobb relatív hibát eredmé­nyez. Ez az időbeli felbontás csökkentésével feltehetően javítható. A módszer összességében jól visszaadja a teljes idősorra kapott karakterisztikus értéket, hiszen a vízgyűjtők 85%-án kevesebb az eltérés, mint 20%.

Next

/
Thumbnails
Contents