A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIX. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2022. július 6-8.)
5. szekció - Hidrológia, hidrogeológia, hidraulika, numerikus modellezés - 21. Nagy Eszter Dóra (BME): Hazai kis és közepes vízgyűjtők válaszidejének vizsgálata
Válaszidő becslése empirikus összefüggésekkel Wisnovszky 1958-ban tisztán elméleti alapon dolgozta ki empirikus összefüggését, az egyenlet kalibrálásához vagy igazolásához nem álltak rendelkezésére megfigyelt adatok. A válaszidő számítására hazai viszonylatban legtöbbet alkalmazott összefüggés becslési pontosságáról tehát nem rendelkezünk információval. Ennek orvoslására hasonlítottam össze a Wisnovszky egyenlettel és a fenti fejezetekben bemutatott módszerekkel kapott értékeket. A nemzetközi szakirodalomban számos empirikus összefüggés fellelhető (Nagy et al. 2016), ezért más egyenletek becslési pontoságát is vizsgáltam. Az alkalmazott összefüggéseket az 1. táblázat ismerteti. A Salcher egyenletre alapozta Wisnovszky saját összefüggését, míg a Ventura egyenlet talán az egyetlen, ami Wisnovszky összefüggése mellet megtalálható a hazai szakirodalomban, mint az összegyülekezési idő számítására alkalmas összefüggés. Haktanir és Sezen összefüggése pedig egy korábbi tanulmány során (Nagy et al. 2016) bizonyult alkalmasnak az összegyülekezési idő számszerűsítésére hazai viszonylatban. 1. táblázat. Összegyülekezési idő számítására használt empirikus összefüggések, ahol A [km2] a vízgyűjtő terület, L [km] a leghoszszabb lefolyási úthossz, S [-] a leghosszabb lefolyási úthossz átlagos esése, és Lmax [km] a leghosszabb mederszakasz hossza. Módszer neve Empirikus összefüggés Wisnovszky (1958) Salcher (Wisnovszky 1958) Ventura (V. Nagy 1978) Haktanir és Sezen (1990) Tr L2 yjA-S/100 L. 1 c 600 ^S/100 Tc = 0,1272 A S/100 Tc = 0,7473 ■ L. 0,841 max EREDMÉNYEK Mért értékek összehasonlítása Elsőként a DMCA módszerrel kapott karakterisztikus értékeket és az E-DMCA módszerrel kapott medián értékeket hasonlítottam össze annak igazolására, hogy az általam fejlesztett EDMCA módszerrel kapott értékkészlet mediánja vissza tudja adni az eredeti DMCA módszerrel kapott karakterisztikus értékeket. A 4. ábrán látható, hogy a 61 vízgyűjtőből összesen hat esetében volt nagyobb az eltérés, mint 40%. Az eltérés négy kisebb területű vízgyűjtő esetén 1-3 óra, ezek esetében a rövidebb válaszidőből adódóan kisebb eltérés is nagyobb relatív hibát eredményez. Ez az időbeli felbontás csökkentésével feltehetően javítható. A módszer összességében jól visszaadja a teljes idősorra kapott karakterisztikus értéket, hiszen a vízgyűjtők 85%-án kevesebb az eltérés, mint 20%.
