A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIX. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2022. július 6-8.)
5. szekció - Hidrológia, hidrogeológia, hidraulika, numerikus modellezés - 12. Dr. Iritz László - Szalay Miklós - Rátky Éva - Laurinyecz Pál (VIZITERV Environ Kft.): A Tisza-völgy tizenkét havi vízkészlet-gazdálkodási mérlegének modellje
Vízkészlet-gazdálkodási és vízháztartási mérleg készítése A hazai vízkészlet-gazdálkodás hagyományosan nem a lefolyás teljes spektrumával, hanem a kisvízi vízhozamok tartományával méri össze a vízigényeket. Ennek oka az, hogy az ország általában, és ezen belül a Tisza magyarországi vízgyűjtője is -híján van az olyan tározási lehetőségeknek, amelyek térfogata a sokéves vízkészlet-kiegyenlítésre lenne alkalmas. Emiatt a vízkészlet-gazdálkodás a sokéves középvízhozamnak mindössze felét-ötödét kitevő kisvízhozamok tartományát tekinti elegendő biztonsággal rendelkezésre álló vízkészletnek. A jelenlegi vízkészlet-gazdálkodási gyakorlatban ez a tartomány tekinthető a vízhasználatok engedélyezési alapjának. Mindemellett azonban a sokéves évi vagy havi középvízhozamokkal végzett vízháztartási mérlegszámítások is hasznos információval szolgálhatnak a térségi hidrológiai folyamatok jellegéről, pl. az éghajlati változások hatására bekövetkező lefolyási tendenciákról. Tizenkéthavi vízmérleg térbeli felbontása A tizenkéthavi vízmérleg térbeli alapegysége a meder vagy mederszakasz (folyó-, kisvízfolyásvagy csatornaszakasz, illetve állóvíz), valamint az ehhez tartozó vízgyűjtő (1. ábra). A vízgyűjtő lehet a folyószakasz zárószelvényéhez tartozó teljes vízgyűjtő (amennyiben a folyószakaszhoz nem kapcsolódik felvízi szakasz vagy vízgyűjtő), vagy a folyószakasz felső és alsó végpontja közötti részvízgyűjtő. Adott esetben több, ugyanazon befogadóba torkolló vízfolyás vízgyűjtője összevonható egyetlen vízmérleg egységgé, ilyenkor értelemszerűen ezek a vízfolyások sem különülnek el a mérlegben. (Ezt a megoldást az indokolja például, ha egy folyószakasz részvízgyűjtőjén belül meg akarjuk különböztetni a folyó vízkészletéből közvetlenül ellátható területet attól a hegy- vagy dombvidéki területtől, amely csak a folyóba torkolló patakok, csatornák vízkészletéből részesülhet.) Az alapegységek fa-gráf jelleggel kapcsolódnak egymáshoz, azt a topológiai szabályt követve, hogy bármely vízgyűjtőhöz csatlakozhat egy vagy több felvízi vízgyűjtő, azonban egyik vízgyűjtő sem kapcsolódhat egynél több alvízi vízgyűjtőhöz. A magyarországi Tisza-vízgyűjtőt a mérleg jelenleg 57 vízmérleg egységre (vízgyűjtőre, illetve folyó vagy főcsatorna szakaszra) bontja fel (2. ábra). Ezek kijelölése több szempont együttes mérlegelésével történt. Cél volt, hogy a Tisza mellékfolyóinak belépése, tehát a jelentős készletváltozás pontjai egyúttal egység határok legyenek. Cél volt az is, hogy az egyes folyószakaszokhoz tartozó közvetlen vízgyűjtőkön belül elkülönüljenek egymástól azok a területek, amelyek a folyó vízkészletéből reálisan elláthatók, illetve azok a hegy- és dombvidéki területek, amelyek csak a saját vízkészletükkel gazdálkodhatnak. A vízmérleg egységek lehatárolása - ahol ez racionálisan megoldható volt - igazodott továbbá a hosszú észlelési idejű vízhozam mérő állomások helyéhez, ami által lehetségessé vált a számított mérlegeredmények ellenőrzése. Ez úgy történhet, hogy a vízfolyás (szakasz) zárószelvényére a mérlegegyenletből számított lefolyás (továbbadott vízkészlet az alsó vízgyűjtőre) értéke havonként összehasonlítható a zárószelvényben vagy legalább is annak közelében található vízhozam mérő állomás észlelt idősorából számított mértékadó értékekkel.
