A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIX. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2022. július 6-8.)
5. szekció - Hidrológia, hidrogeológia, hidraulika, numerikus modellezés - 8. György Máté - Ács Tamás - Decsi Bence - dr. Kozma Zsolt (KDVVIZIG - BME): Párolgásbecslő módszerek összehasonlító vizsgálata talajvízforgalmi modellezéssel
A korábbi megfontolásokhoz hasonlóan a becslő formulák értékelésénél itt is a Penman - Monteith módszert tekintem referenciának. A 10-12. ábrákon feltüntetett hidrológiai válaszok vizsgálata alapján, a PET becslő módszerekről elmondható, hogy: • Mindhárom változó és mind az öt talaj esetén a Makkink közelíti leginkább a referenciának tekintett Penman-t. • Itt mutatkozik meg igazán az, hogy a Pristley-Taylor alulbecsül. Elsősorban a telítettségnél látszik, hogy magasabb értékek adódnak rá, de a hatás főleg a perkolációnál jelentkezik, ahol az átlag, a kvantilisek és a maximum érték tekintetében is jelentősen meghaladja a többi becslő módszer eredményeit. • Szintén az alsó peremi kifolyásnál szembetűnő, hogy a Hargreaves-Samani túlbecsül. Főleg a kötöttebb talajok (siL, sC) példája mutatja ezt, ahol a többi módszertől eltérően kb. zéró a mélybeszivárgás a formulával. • A FS_Hg-Sa-nál a tényleges párolgás nem megfelelően alakul. Már a két Hargreavesbecslés összevetéséből is látható a telítettség és az alsó peremi kifolyás esetén is, hogy a FORESEE adatbázis eltérő eredményre vezet. Összességében kisebb PET-et eredményez, viszont elképzelhető, hogy az éven belül az máshogy oszlik el. Magyarázatul szolgálhat tehát, hogy az adatbázis a téli időszakra felülbecsül, ami miatt kisebb a mélybe szivárgás és az egész évre vonatkozó telítettség. Nyáron viszont alulbecsül, amikor viszont a tényleges transzspiráció többsége lezajlik, így arra szintén kisebb érték adódik. • Ha csak a tényleges transzspirációs ábrára szorítkoznánk, akkor nem látszódnának ezek a lényegi különbségek. A fentiek alapján megállapítható, hogy a telítettség és különösen az alsó kifolyás ábra nyújtja a legtöbb információt, az választja szét "leghatékonyabban" a becslő módszereket. Néhány megállapítás, amely kifejezetten a különböző talajtípusok szimulációs eredményeiből szűrhető le: • Összességében elmondható, hogy a három vizsgált hidrológiai jellemző a várakozásnak megfelelően alakult. Ahogy egyre kötöttebb a talaj, úgy válik egyre nagyobbá a telítettség és csökken le az alsó peremi fluxus. A telítettség esetén jelentős eltérések vannak: míg homokra az átlag 20% körül mozog, addig homokos agyagra 70% fölött. Az alsó peremi kifolyás esetén pedig tízszeres nagyságrendnyi különbség van. • A tényleges párolgást nézve csak a homok különül el igazán. • Fontos megállapítás, hogy a talajtípusok közti változásnál nagyobb eltérést jelenthet az, hogy a PET-et milyen módszerrel becsüljük. Pl. a vályog (L) és az iszapos vályog (siL) esetén jól látszik, hogy a Penman-nal becsült PET esetén a L-siL alsó peremi fluxusok között kisebb a különbség, mint a vályog (L) esetén a Pn-Mt-al, a Pr-Tlr-ral vagy Hg-Saval becsült perkolációk között. PET becslő módszerek mutathatnak változást a viselkedésükben talajtípustól függően, viszont az alkalmazható módszerek közötti választást ez aligha befolyásolja, inkább a vizsgálni kívánt hidrológiai változó lesz mérvadó. Becslő módszerek és helyszínek statisztikai összevetése Az előzőekben bemutatott érzékenységvizsgálat hasonló formáját választottam, amikor az eltérő meteorológiai jellemzőkkel rendelkező helyszínek hatásait vizsgáltam hidrológiai válaszok szintjén. Minden bemutatott eset a referencia vályog talajtípusra vonatkozik. A vizsgálathoz tartozó kimutatásokat a 13-15. ábrák mutatják be:
