A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIX. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2022. július 6-8.)
5. szekció - Hidrológia, hidrogeológia, hidraulika, numerikus modellezés - 8. György Máté - Ács Tamás - Decsi Bence - dr. Kozma Zsolt (KDVVIZIG - BME): Párolgásbecslő módszerek összehasonlító vizsgálata talajvízforgalmi modellezéssel
> Penman - Monteith formula A Penman-Monteith (Pn-Mt) (1) módszer alapvetően napi időskálán, rögzített feltételek mellett becsli a fűfelszín potenciális párolgását standard meteorológiai adatok alapján (DeJonge & Thorp, 2017): Potenciális evapotranszspirációt becslő módszerek áttekintése (1) (2) (3) ahol ETpm a referencia párolgás [mm d-1], Rn a nettó sugárzás [MJm2d-1], G a talajba jutó hőáram [MJm2d-1], pa a levegő sűrűsége [kg m-3], cp a száraz levegő fajhője [1010 Jkg-1°C-1], esea a páranyomáshiány (telítési és aktuális gőznyomás különbsége) [kPa], A a telítési gőznyomás és a hőmérséklet exponenciális kapcsolatát leíró görbe meredekségét fejezi ki adott hőmérsékleti értékre vonatkozóan [kPa °C-1], y a pszichometriai állandó [kPa °C-1], rs a térfogati felületi ellenállás [sm-1], ra az aerodinamikai ellenállás [sm-2], Kcs a terméskoefficiens, LAI a szimulált levélfelület-index, és EORATIO a maximális Kcs, ha a LAI nagyobb vagy egyenlő 6 (DeJonge & Thorp, 2017). Az n-nagysága azt fejezi ki, hogy a talaj és a légkör közti vízgőz árammal szemben a növények gázcsere nyílásai (sztómák), levelei és a talajfelszín mekkora ellenállást fejt ki. Ehhez hasonlóan az ra értéke megadja, hogy a légkörbe irányuló szenzibilis hő és vízgőz árammal szemben mekkora a növényzet felett található levegő ellenállása (Crawford & Bluestein, 2000). A felszíni energiamérleg lényegében a felszínközeli sugárzási mérleget fejezi ki a szenzibilis-, látens- és talajhőáram segítségével: Rn = H+X-E + G \W- m-2] (4) Ahol Rn a sugárzásegyenleg (vagy más néven nettó sugárzás), H a szenzibilis hőáram, (A^E) a látens hőáram, ahol E a vízgőzáram, míg A a fázisátalakulási hő, G pedig a talajba jutó hőáram. A felszíni energiamérleg egyenlete megadja a sugárzásegyenleg (Rn) által rendelkezésre álló sugárzási energia hőáramok közötti eloszlását (Holtslag & Van Ulden, 1983; Holtslag & De Bruin, 1988). A Penman-Monteith-egyenletet széles körben használják, és fizikailag megalapozottnak tekintik, de van néhány hiányossága. Először is, intenzív adatbevitelt igényel, amelyek a világ számos részén nem feltétlenül állnak rendelkezésre. Másodszor, nagyon nehéz szabványos referenciafeltételeket fenntartani egy meteorológiai állomáson. A gyakorlatban a legtöbb rendelkezésre álló időjárási adatot nem mezőgazdasági jellegű területekről jelentik, mert az állomások repülőtereken, épületek tetején, aszfaltozott felületek felett vagy azok közelében helyezkednek el és így nem szolgálnak referenciaként (Jensen, et al., 1997). Jensen és munkatársai egy korábbi kutatásukban (Jensen, et al., 1990) viszont 19 különböző megközelítéssel kiszámított PET-et hasonlítottak össze a referencia-termesztésből származó, 11 különböző szélességi és tengerszint feletti magasságot lefedő helyen, lizimétereken mért evapotranszspirációval. A Penman-Monteith módszer adta a legjobb és legmegbízhatóbb eredményeket. PÉT = KcsETpm FT = pm A(Rn-G)+ Pacp(es~ea) ra A+Y(^) ra LAI Kcs = l + (EORATIO - 1)
