A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIX. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2022. július 6-8.)

5. szekció - Hidrológia, hidrogeológia, hidraulika, numerikus modellezés - 6. Farkas Dávid - Hajnal Géza (BME): Az Esztergomi Bazilika környezetének hidrogeológiai vizsgálata

• A Bazilikától délre található ivókút felmérésekor a mellette lévő akna eltömődött, avarral és más egyéb szennyeződéssel telt állapotban találtuk. A kamerás vizsgálatok alatt az ivókút és a Bazilika között húzódó gerincvezeték irányából kívánták az állapotokat felmérni, ám a kamera elakadt, mivel a csőben iránytörés, deformáció keletkezett.

A terület összes talajban futó közműve a vizsgálatok alapján és a javítást követően megfelelő állapotúnak tekinthető, kivéve az ivókút aknáját, valamint vízelvezető csatornáját. Felszín alól a kutatóárokba máshonnan nem kerülhetett víz.

A tető- és csapadékvíz elvezetőrendszer felülvizsgálata

Bármely épület vizesedésének vizsgálatánál fontos a tető vízelvezetésének vizsgálata. A tetővizeket általában ejtőcsöveken keresztül juttatják a csapadék csatornarendszerbe, mely optimális esetben gondoskodik az elvezetésről. Ebben a fejezetben a csapadék elvezetőrendszer ellenőrzésének eredményeit tömören összefoglaltuk. A számításokat Dr. Madarassy László végezte el, melynek részletes ismertetése az eredeti szakvéleményünkben (Hajnal et al 2020) olvasható. (Az alkalmazott módszerek leírását a „Vizsgálati módszertan" fejezetben ismertettük.)

A csapadékból keletkező kártételeket leggyakrabban a záporesemények okozzák. A megfelelő méretezésnek kulcsfontosságú jellemzője a csapadékesemény p előfordulási valószínűsége. Az erre vonatkozó előírások koronként változtak, jellemzően szigorodtak. A 157 éve felszentelt Bazilika életében ez a szigorodás jelentős mértékű volt, viszont ismert, hogy a Bazilika-tetőt az 1993. évi tűzvészt követően újra építették.

A tetőről levezető ejtőcsövek aknákkal csatlakoznak a csapadékvíz elvezető csatornahálózathoz. A tornyokból a lefolyóknak négy fogadóaknája van, ám egy lefolyó hiányzik és így csak három ejtőcső van. Ugyanígy a főhajó tető vízelvezetésére 12-16 fogadóakna van kiépítve, ugyanakkor a lefolyócsövek száma csak tíz. A szimmetrikus elrendezésből az látszik, hogy 12 lefolyó volt tervezve, de csak 10 lefolyócső vezeti le a csapadékvizet. A hiányzó ejtőcső vizét átirányították a legközelebbi vezetékhez, így ez dupla terhelést kap, melyet mértékadó helyzetben egyértelműen nem képes levezetni. Itt meg kell jegyeznünk, hogy mindkét hiányzó csőnek az altemplom lejáratának közelében kellett volna megépülnie.

A számítások elvégzésekor a mértékadó csapadék valószínűségét a mai előírásoknak megfelelőn p = 1%-ra (100 éves visszatérési időre) kellett választani. Az összegyülekezési idő a Bazilika esetén t = 10 perc volt. A számítás szempontjából releváns környezete a Bazilikának A = 0,6 ha nagyságú, melynek a fele burkolt, a fele rész zöldterület. Maga a Bazilika tetejének területe A = 0,5 ha.

A számítások eredményeiből megállapítható volt, hogy a mértékadó záporterhelés a teljes tetőfelületre 314 l/s hozammal bír, továbbá, hogy az egy lefolyóra jutó kb. 26 l/s-os hozam meghaladja a szabványban irányadó 22 l/s-os terhelést.

A p = 1%-os előfordulási valószínűségű mértékadó vízhozamokat összevetettük a csapadékvíz elvezetőrendszer egyes csőszakaszainak maximális vízszállító képességével, továbbá a megengedhető vízsebességgel (v < 2,5 m/s). Mivel a rendszer tervezésekor a mértékadó vízhozam számításához a p = 10%-os előfordulási valószínűség volt használatos, ezért a rendszer 27 csőszakaszából 12 szakasz nem felel meg a jelenleg hatályos tervezési irányelveknek. A számítások határának választott szelvénynél a mértékadó vízhozam Qi% = 472 l/s, viszont a rendszer csak Qio% = 264 l/s elszállítására képes.