A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIX. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2022. július 6-8.)
5. szekció - Hidrológia, hidrogeológia, hidraulika, numerikus modellezés - 4. Decsi Bence - Decsi Bence - Ács Tamás - dr. Kozma Zsolt (BME): Egy nyírségi vizes élőhely jövőbeli vízpótlási lehetőségeinek vizsgálata hidrológiai modellezéssel
ahol A [cm] az i-edik szimulációs napon, a j [nap]hosszúságú múltbeli ablakban összegzett klimatikus vízhiány, PREC [cm] a napi csapadékösszeg, PET [cm] a napi potenciális párolgás. A napi betáplálandó vízmennyiséget a következő összefüggéssel számszerűsítettük, majd többletcsapadékként beépítettük a peremi idősorba: ahol WR í [cm] adott napi vízpótlás, j [nap] múltbeli visszatekintés ablakának hossza, míg c [-] vízmennyiséget szabályozó arányszám. A módszer előnye, hogy a betáplált vízmennyiségek a folyamatos üzemrendhez képest kisebbek, mivel csak akkor tápláltunk be vizet többletcsapadék formájában, ha a klimatikus vízhiány szakban alkalmaztuk. A c paraméterrel vízpótlás mennyiségének szabályozási lehetőségét kívántuk beépíteni. EREDMÉNYEK A modell kalibrációját 357 darab helyszínen mért vízszinthez tudtuk végrehajtani, ezek a helyszínen rögzített vízállások változó időlépéssel (átlagos mérési gyakoriság: 14 nap) az 19942003 és a 2007-2010 közötti időszakból származnak (Vas, 2016). A kalibráció eredménye szakirodalmi javaslatok szerint jó egyezést mutatott a mért- és számított vízállások között, a Nash- Sutcliffe modellhatékonysági mutató vonatkozásában (NSE=0.77). A kalibrációs eredmények fényében a modellt alkalmasnak találtuk arra, hogy a jövőre kiterjesztett idősorok segítségével mesterséges vízpótlási stratégiák összehasonlításához használjuk (D. N. Moriasi et al., 2007). A jövőbeli peremfeltételi idősorok alkalmazása melletti szimulációk eredményeként elmondható, hogy az élőhely vízellátottsági állapota emberi beavatkozás nélkül tovább romlana, degradációja folytatódna (3. ábra). A terület mélyebb pontjain csak nagyobb csapadékok következtében alakulna ki rövid, időszakos vízállás, melynek mélysége nem érné el a 20 cm-t sem, ezek előfordulása elenyésző (4. ábra sárga görbe). Az átlagos talajvízállások továbbra is a felszínhez közel, a térszín alatti szűk 70-100 cm-es intervallumban várhatók (3. ábra). Megállapítható tehát, hogy az élőhely rehabilitációjához, a biodiverzitás, valamint a múltban nyújtott ökoszisztéma szolgáltatások helyreállítása csak mesterséges vízpótlás útján lehetséges. Az általunk alkalmazott klimatikus vízhiányon alapuló vízpótlási stratégia, a vízállások helyreállítására és azok emelése szempontjából megfelelő alternatívának bizonyult. A jelen tanulmányban bemutatott, kísérleti jellegű paraméterkészlettel végzett szimulációk eredményei szerint, a múltban észlelt maximum vízállások tartósan visszaállíthatók (4.ábra). A lenti, 4. ábrán a zöld görbe a j = 14 nap és c = 1 paraméter-kombinációval számított, a 10 klímamodell közül az átlaghoz legközelebbi változat eredményét szemlélteti, míg a zöld sáv a 10 klímamodell számított eredményeinek teljes tartományát szemlélteti. A kék görbe a j = 7 nap és c = 1 paraméter-együttessel szimulált, a 10 klímamodell közül az átlaghoz legközelebbi változat eredményét mutatja be, míg a szürke sáv a 10 klímamodell szimulációival számított vízállásainak teljes tartományát szemlélteti. Végül a bordó-lila sáv a j = 7 nap és c = 1 paraméter-kombináció 10 klímamodell által lefedett tartomány eredményeit szemléltetik. Megfigyelhető, összegzett értéke negatív volt a j nap hosszú időszak alatt. A vízpótlást csak vegetációs idő
