A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIX. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2022. július 6-8.)
5. szekció - Hidrológia, hidrogeológia, hidraulika, numerikus modellezés - 4. Decsi Bence - Decsi Bence - Ács Tamás - dr. Kozma Zsolt (BME): Egy nyírségi vizes élőhely jövőbeli vízpótlási lehetőségeinek vizsgálata hidrológiai modellezéssel
1763-1787 1806-1869 1869-1887 1941 2016 2. ábra. A Nyárjas láp partvonalának időbeli alakulása Forrás: Decsi et al., 2017 A fenti ábrán a Nyárjas láp partvonalát piros, míg a Mohos-tó szegélyét kék sokszögvonallal ábrázoltuk. A katonai felmérések alapján a Nyárjas láp a XIX.század végéig közel 80 ha-os nyílt vízfelülettel rendelkező vizes élőhely volt. Az 1941-es térképmetszeten látható, hogy kiterjedése közel a negyedére csökkent, de még ekkor is rendelkezett mintegy 20 ha-os nyílt vízfelülettel. Ezek alapján feltételezhető, hogy a Nyárjas láp teljes kiszáradása a XX. század második felében zajlott le. A helyi hidrológiai viszonyokat nagyban megváltoztatták a lecsapolási munkák, a Nyárjas láp közvetlen közelében létesítették a Baromlaki-mellékágat, mely jelentős szerepet játszott a térség vizes élőhelyeinek eltűnésében és tájkép megváltozásában. Az élőhely partvonalának szűkülésében szerepet játszott az is, hogy a XIX. század elején a térségben a vizes élőhelyeket jellemzően övező tölgyerdőket tarvágással kiirtották, mely következtében tartós száraz időszakok alatt, a futóhomok kiszáradt, majd a szél hatására erodálódott. Ez jelentős mértékben hozzájárulhatott az élőhelyek feltöltődéséhez, az üledékképződés kialakulásához (Vas, 2016). Az alkalmazott modell és leíró egyenletei A Nyárjas lápról elmondható, hogy egy tipikus Nyírségi buckaközi láp, közvetlen vízgyűjtő területe közel azonos az egykor vízállásos terület kiterjedésével. A jelenleg rendelkezésre álló talajtani adatok (Pásztor et al., 2017), illetve helyszíni kutatóárok feltárásakor tapasztaltak szerint a felszín közelében jó vízvezetőképességű, jellemzően homoktalajok találhatók (Decsi et al., 2020). A talajtani viszonyok ismeretében, illetve szakirodalmi leírásokkal összhangban feltételeztük (Jolánkai & Koncsos, 2018), hogy a mintaterületre felszíni lefolyás formájában elhanyagolható mennyiségű víz érkezik a közvetlen vízgyűjtőn kívülről. így a mintaterület vízháztartási komponensei egy dimenziós (vertikális) összetételűvé egyszerűsödtek. Ezáltal a mintaterület vízháztartását egy vertikális, talajszelvény szintű 1D szivárgáshidraulikai modellel leírhatónak feltételeztük, erre a célra a nyílt forráskódú HYDRUS-1D modellt alkalmaztuk (Simunek et al., 2009). A HYDRUS-1D modell a Richards-egyenlet (1) numerikus megoldásával képes szimulálni a felszín alatti víz mozgását, változó telítettségű talajszelvények esetén (Richards, 1931): f, = á[KM(!+1)]-sW (!)
