A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIX. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2022. július 6-8.)
5. szekció - Hidrológia, hidrogeológia, hidraulika, numerikus modellezés - 3. Dr. Csoma Rózsa - Wagner Flóra (BME): Visszatöltési megoldások kavicsbányatavak kedvezőtlen hatásainak csökkentésére
VISSZATÖLTÉSI MEGOLDÁSOK KAVICSBÁNYATAVAK KEDVEZŐTLEN HATÁSAINAK CSÖKKENTÉSÉRE Dr. Csoma Rózsa egyetemi docens Wagner Flóra doktorandusz Budapesti Műszaki és Gazdaságtudomány Egyetem, Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszék KIVONAT Kavicsbányatavak felszínének párolgása általában a talajvízből pótlódik, mely a tó környezetében lecsökkenő talajvízszintet eredményez. Ez a magas vízszintű, csapadékos időszakban csekélyebb, míg száraz időszakban általában erőteljesebb. A vízszintsüllyedés egyik ellensúlyozási lehetősége a kitermelt, de egyéb célokra fel nem használható anyag - meddő - visszatöltése. Ez általában a haszonanyagnál finomabb, jellemzően iszap, agyag. Így kevésbé vízvezető', mint az a kitermelt kavics - homok, melynek helyére kerülve a tó okozta kedvezőtlen hatások szétterülését gátolja. Jelen munka célja néhány olyan visszatöltési lehetó'ség bemutatása és talajvízhidraulikai elemzése, mellyel a bányató környezetében a kedvezőtlen hatások ellensúlyozhatók, egy korábbi elfogadható állapot helyreállítható. Így a bányaterületek környezete védelmet kap, és a megoldás alapja lehet egy hatékony meddőgazdálkodásnak is. KULCSSZAVAK: kavicsbányató, térségi hatások csökkentése, meddő' visszatöltése, hidraulikai modellezés BEVEZETÉS A kavics, homokos kavics, homok az egyik leginkább alkalmazott alapanyag - építőanyag. Bányászatának fejlődését a beton széles körű elterjedése is gyorsította. Hazánkban ez az erőteljes fejlődés az I. világháborút követően indult (Tompa, 1982), és kisebb-nagyobb hullámokkal a mai napig tart. Az ország medence-jellege a nagyobb mennyiségű folyami kotrások mellett a fedett kavicsvagyon kiaknázását hozta előtérbe. A folyami hordalék- és törmelékkúpok esetén a haszonanyag jelentős része a talajvízszint alatt helyezkedik el, azaz a kitermelés nyomán kavicsbányató alakul ki. Nagyobb folyóink környezetében több ilyen terület található, mind a Duna mind a Tisza, valamint mellékfolyóik mentén. A kavics kitermelésével kialakuló bányatavak vízfelszínének párolgása első sorban a talajvízből pótlódik, módosítva a környék talajvízjárását és vízszintjeit. Maga a kitermelés a talajvízszint fölötti szárazon, vagy a vízszint alatti lehet (Böhm et al, 1999). Figyelembe véve azonban a hazai viszonyokat, a száraz kitermelés mélysége igen korlátozott. A kavicskitermelés környezeti hatásai régóta közismertek. Ellensúlyozásuk valamennyi érdekelt fél alapvető feladata (Barati et al, 2008). A környezet egyes elemei közül számottevő hatás a felszín alatti környezetet, főként az első vízadó rétegben található talajvizet éri, hiszen mind maga a bányászati tevékenység, mind a már felhagyott tavak az eredeti állapothoz képest talajvízveszteséget okoznak. Ezen vízveszteség hatása eltérő hosszabb idejű, magasabb hőmérsékletű, erőteljesebb párolgású, csapadékszegény, száraz, illetve csapadékosabb, alacsonyabb hőmérsékletű, csekélyebb párolgással jellemezhető nedves időszakokban. Megjegyzendő ugyanakkor az, hogy ez a vízveszteség a légkör szempontjából nyereséget jelent. Jelen munka célja olyan lehetséges beavatkozási mód több változatának bemutatása, mely viszonylagos egyszerűsége mellett alkalmas lehet a fenti, kedvezőtlen hatások mérséklésére, mellyel az alapvető építőanyagot adó kavicsbányák és környezetük közötti konfliktusok csökkenthetők.
