A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIX. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2022. július 6-8.)
5. szekció - Hidrológia, hidrogeológia, hidraulika, numerikus modellezés - 1. Báder László (BME): Magyarország vízmérlegének elemzése az éghajlatváltozás tükrében
A civilizációk kialakulása és fejlődése során az ember képessé vált a hidrológiai ciklus stabilitását befolyásolni, és a mérleg nyelvévé vált. Egyre fejlettebbek és hatékonyabbak vagyunk, mégis egyre inkább ki vagyunk szolgáltatva a külső tényezők változásainak? Itt valami nincs rendben. Most ezért nem „csak" egy vízügyi problémát, hanem egy civilizációs problémát kell megoldanunk. Ha a bevezetőben említett súlyos állítások igazak, hogy az ember természet-átalakító képessége annyira megnőtt, hogy meg tudja határozni a vízkörzés sorsát, akkor tulajdonképpen saját sorsát is képes meghatározni. Ha a hatékonyságunkat magunk ellen fordítjuk (az erőforrások gyors felélésével, vagy a környezeti állapotok gyors-és kedvezőtlen irányú változtatásával) akkor velünk van a baj, nem a külső környezet kedvezőtlen változásaiban kell kizárólagosan (és önigazolásképpen) keresni a problémák okát. A víz- és a természeti környezet szerepét kell újra értékelnünk, megértenünk és meg kell tanulnunk együttműködni vele. Ne akarjuk legyőzni, mert akkor Ő győz le bennünket. A dolgozat főbb megállapításainak összefoglalása segíthet az együttműködés kialakításában: • A vízmérleg egyenletében a párolgás nem veszteség, hanem rendkívüli jelentőségű környezeti szolgáltatás. • A hidrológiai ciklus funkciójának értelmezésekor szerencsésebb a mérlegegyenlet olyan formáját használni, ahol a bevételi oldallal szemben tüntetjük fel a szolgáltatási tagokat, amelyek közül a legnagyobb - és a környezeti stabiltást jelentő - tag a párolgás. • Ha a közvetlen passzív párolgásról az ökológiai rendszereken keresztül történő önszabályzó párologtatás felé tolódik el az arány az összesített párolgásban (evapotranszspiráció), az a hidrológiai ciklus és a légkörzés stabilitását segíti. • Az oktatás minden szintjén azt a képet kell kialakítani a vízről, hogy a víz sokkal több, mint erőforrás, amely mindenki számára hozzáférhető. A víz egy önszabályozó életfenntartó körfolyamat része, amelynek működése létérdekünk, és általános emberi kötelességünk. • A vízügyi ágazat tevékenységi körét célszerű lenne újra értelmezni. A vízellátás feladatköre a jelenlegi lakossági, mezőgazdasági és gazdasági igényeken túl ki kell, hogy terjedjen az éghajlati energiakiegyenlítő körfolyamathoz, a párolgáshoz szükséges víz biztosítására is. • Az édesvízi készletek folyamatos megújulnak a párolgással... csak a körforgás megfelelő pontján kell kivenni az emberiség számára szükséges készleteket majd visszajuttatni a ciklusba a körforgás azonos vagy megelőző pontján Még mielőtt versenyfutás kezdődne a vízért a légköri vízigény és a felszíni (természeti és társadalmi) vízigények kielégítése között, sürgősen cselekedni kell. A megoldás felé vezető út az, ha passzív párolgáshoz képest az ökológiailag szabályozott (és hasznosított), éghajlati igényekhez igazodó aktív párologtatást növeljük. Ez messze nem csak a vízügy feladata, a kihívás az élet minden területét érinti az oktatástól a kutatásig, a legkülönbözőbb ágazatokkal együtt. Az élet minden területén új szemléletre van szükség a vízzel kapcsolatban. Minden szektor hozzá tud járulni a vízkörzés stabilitásának megőrzéséhez. Ezzel a megközelítéssel a vízügyi ágazat szerepe is új értelmezést nyer: úttörője és motorja lehet a kedvező változásoknak. Minden ágazatnak azonban ki kell dolgozni a saját feladatait, amelyek azonos alapelven működnek: a Föld felszínének energiaforgalmát segítsék aktívan a természetes folyamatok. Csak néhány területet kiragadva a kör-körös megoldások bevezetésére adódó számtalan lehetőség közül: a mezőgazdaságban a talajtakaró és talajjavító gazdálkodás elterjesztése (amely lefedi és védi a felszínt, növeli a beszivárgást, segíti a párologtatást a
