A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIX. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2022. július 6-8.)

5. szekció - Hidrológia, hidrogeológia, hidraulika, numerikus modellezés - 1. Báder László (BME): Magyarország vízmérlegének elemzése az éghajlatváltozás tükrében

A hőmérséklet emelkedésével az energiaszállító közeg mennyiségének a növekedése is szükséges. Jelezheti ezt a megnövekedett igényt a relatív páratartalom csökkenése is a 1971 és 2020 között években (9. ábrán). Persze óvatosan kell kezelnünk a páratartalom csökkenésének grafikonját, hiszen azt önmagában a hőmérséklet emelkedése is magyarázhatja (nagyobb a melegebb levegő párafelvevő képessége). A 7. ábra viszont ezen az időszakon belül (1981 és 2006 között) egyértelműen a légköri víztartalom csökkenését mutatja Magyarország túlnyomó részén.

9. ábra. A relatív nedvesség éves átlagos alakulása Magyarországon 1971 és 2020 között

(a szerző ábrája, az adatok forrása: OMSZ )

Ha azonban indikátorként értelmezzük az adatokat a 7. ábrával összefüggésben, akkor arra az eshetőségre is gondolnunk kell, hogy az éghajlati energiacserélő- és szabályozó rendszer változásairól van szó: az aktív szerepet játszó ökológiai alrendszer teljesítőképessége romlik, mert nem képes annyit párologtatni, mint amennyit a megnövekedett sugárzási egyenleg és hőmérséklet kényszere okoz. Ha pedig a párolgással a felszínről el nem szállított hőmennyiség szenzibilis (érzékelhető) hővé válik, és nő az aránya a párolgással elszállított látens (rejtett) hőszállításhoz képest, akkor egyre inkább a száraz, kopár területekre jellemző hőszállítási mintázatok felé tolódik el a felszín hőszállítása (Unger et al. 2012)

3.5 Szabályzó, visszacsatoló, korlátozó elemek

Egy rendszer elemeiben a változások törvényszerűek, de attól rendszer egy rendszer, hogy a kilengéseket képes kezelni, szabályozni, és működését egy kontollált tartományban tartani. Az éghajlati energiákat kiegyenlítő rendszeren belül a szabályozás két eltérő formáját látjuk. A fizikai alrendszerben egyszerű fizikai törvényszerűségeken alapul: a víz és az energia elérhetősége (a külső kényszerek) megszabják a párolgás és az energiaszállítás mértékét. (Ezt neveztük passzív alrenszernek a 3.2. fejezetben.) Összetettebb szabályozásra képes az ökológiai alrendszer, amely tározó, időzítő képességével akkor is hatékonyan tudja támogatni az energiacserélő folyamatokat, amikor a felszínen már nincs annyi víz, aminek az elpárolgása képes lenne a többeletenergia elszállítására: ekkor a talajban tárolt tartalékokhoz nyúl. (Ezt neveztük aktív alrendszernek.) Természetesen itt is a fizikai törvényszerűségek érvényesülnek, de a növényzeten keresztül sokkal közvetettebb módon.