A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVIII. Országos Online Vándorgyűlése (2021. szeptember 14-15.)
5. Szekció - Vízügytörténet - 11. Dr. Szlávik Lajos (nyugdíjas, MHT elnök): Újra indult a Vízügyi Közlemények kiadása
ezeket írja Kvassay Jenő: "A végrehajtott, vagy végrehajtás előtt álló munkálataink ismertetése eszméket kelt, haladásra ösztönöz az egész vonalon. Rajtunk áll immár, hogy működésünk tágas mezejéről összegyűjtsük elméleti tudásunk és gyakorlati tapasztalataink megőrzésre, megörökítésre érdemes mozzanatait... Szakismereteinket kiegészíteni, bővíteni, és ezzel a nemzeti haladáshoz a magunk részéről is a szükséges mértékben hozzájárulni: ez legyen a Vízügyi Közlemények újabb ciklusának legfőbb törekvése.” Ennek a célkitűzésnek jegyében vezette a folyóiratot Bogdánfy Ödön, majd Schmid Ödön 1918-ig. Az évek során olyan nélkülözhetetlen fegyvertársa lett a Vízügyi Közlemények a magyar vízépítő mérnököknek, hogy 1919-1922, ill. 1924-1927 közti kényszerű szünetelése után ismételten új életre keltette a vízügyi szolgálat egy-egy lelkes vezetője. Különösen sokat tett érte Sajó Elemér, aki messze tekintő vízügyi politikájának sarkalatos pontjaként tekintette a szaktudományok elmélyítését és ennek szolgálatában a nemzetközi tapasztalatcsere kiépítését, ezért 1932-ben megindította a folyóirat külföldi cseréjét. A Vízügyi Közlemények ekkora magyar vízügyi műszaki tudományok legfőbb külföldi képviselője lett. Az 1943. évi 1-2. számmal harmadszor is megszűnt a Vízügyi Közlemények. 1946-ban azonban nemcsak a lap újbóli megindítására került sor, hanem az elmaradt 1943-45 közötti évfolyamok újbóli összeállítását és utólagos kiadását is biztosították. 2005-2019 között - pénzügyi források hiányában - a folyóirat megjelenése ugyancsak szünetelt (kivéve a 2005. évi Balaton- és a 2013. évi dunai árvízi különszámokat). Elkészült viszont a Vízügyi Közlemények lapszámainak digitalizált anyaga, kereshető hasonmás formátumban. Napjainkban tehát minden érdeklődő számára szabadon hozzáférhető a folyóirat csaknem teljes múltbeli állománya. (A megjelent számokból egyetlen egy hiányzik: a Kultúrmérnöki jelentések 1882. évi füzete.) A kereshető hasonmások (searchable facsimiles) lényege a kétrétegű Adobe PDF fájl, melyben a felső, látható rétegben az eredeti oldalak szkennelt, facsimile képe látható. Az alsó rétegben az optikai karakterfelismerő programmal, kereshető szövegként digitalizált, a felsőhöz pontosan illeszkedő réteg van. A keresőrendszerrel a teljes szövegállományban kereshetünk. A Vízügyi Közlemények így elérhető, megtekinthető és letölthető a HUNGARICANA közgyűjteményi portálon fwww.hungaricana.hu). 1879 óta összesen 340 rendes és 23 külön füzet, illetve kötet jelent meg, 58 ezer oldal terjedelemben. Jelentőségét azonban nem ezek a számadatok mérik, hanem a folyóirat tartalma. A lap tanulmányait a magyar vízgazdálkodás célkitűzéseinek megfelelően állították össze úgy, hogy az a vízimérnökök és a vízgazdálkodással foglalkozó egyéb szakemberek széles körű munkájához és a gazdasági szakemberek tevékenységéhez mindenkor hasznos, tapasztalatokra épített tanácsokat adjon. A Vízügyi Közleményekben megjelent tanulmányok tárgykörei: hidrológia, hidraulika, hidrogeológia, talajmechanika, vízkémia, amelyek az alaptudományokhoz; az árvízmentesítés és -védelem, vízrendezés és vízszabályozás, szennyvíz-elvezetés és -kezelés, víztisztítás és vízellátás, vízhasznosítás, vízvédelmem, vízépítés, vízgazdálkodás és gazdaságtana, valamint a vízjog, melyek a gyakorlati vízmérnöki tevékenységekhez szükséges ismeretek fejlesztését segítik és szolgálják. Nincs a vízgazdálkodásnak és vízépítésnek olyan ága, amelyekkel a Vízügyi Közlemények ne foglalkozott volna. Itt kell megemlékeznünk a Vízügyi Közlemények megtervezésének, összeállításának és szerkesztésének munkáját egy és negyedszázad alatt végző vízimérnökökről. Ezt a munkát a vízügyi szolgálat kiváló és lelkes tagjai végezték:
