A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVIII. Országos Online Vándorgyűlése (2021. szeptember 14-15.)
5. Szekció - Vízügytörténet - 9. Dr. Konecsny Károly (nyugdíjas): A Tisza-Szamosköz vízrendezési munkái a XIX. század végén és a XX. század elején
ATiszai-Túr-csatorna kivitelezésének irányításában részt vevő Galambos Zoltán társulati mérnök távozott a Társulattól, mivel 1919. szeptember 3-tól a munkácsi székhelyű Szernyei Vízrendező, Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulathoz hívták meg igazgató-főmérnöknek. Az 1919. december 10-én Szatmárnémetiben tartott választmányi ülésen és közgyűlésen, báró Kende Zsigmond saját számlájáról 50 000 K-t folyósított a munkák folytatására. A fokozódó infláció miatt a Társulat, tisztviselői és alkalmazottai számára újabb drágasági segélyt folyósítottak. Az 1920. június 4-én aláírt és 1921. július 31-én életbelépett trianoni békeszerződés rendelkezései szerint új országhatárokat állapítottak meg, így a Társulat működési területe három ország (Magyarország 56%, Románia 34%, Csehszlovákia 10%) területére osztódott, megszűnt a Társulat ügyeinek egységes kezelése (Vízgazd. Adatgyűjtemény 1959). Az 1920. augusztus 16-án kelt 25.030/VI1/1920. számú rendelet FerenczÁgostont, Szatmárnémeti polgármesterét a társulat Romániába eső érdekeltségi ügyeinek intézésére miniszteri biztossá nevezte ki. Báró Kende Zsigmond társulati elnöki tisztségét 1920. december 26-ig látta el. A Társulat Magyarországra eső része 1921. március 22-én Fehérgyarmaton ülést tartott, melyen bejelentették dr. Gaál Endre (1878-1943) országgyűlési képviselő miniszteri biztosi tisztségre való kinevezését. 8.) A VÍZRENDEZÉSI TERVEK MEGVALÓSÍTÁSA Az I. világháborút lezáró Trianoni békekötés után egyrészt jelentősen csökkent a magyar részen maradt társulati terület, másrészt a korábban egységes vízrendszerben történő műszaki beavatkozások lehetősége. A háborús évek alatt megépített Tiszai-Túr-csatorna alsó 4,5 km hosszú szakasza Csehszlovákiához került. A csehszlovák és a román hatóságok nem voltak érdekelve a csatorna és a belvízrendszer eredeti tervek szerinti egységes kiépítésében. Ezért a magyar társulatnak átdolgozott, új tervek alapján egyedül kellett kiépítenie a Szamos-, Tisza- és Batármenti töltéseket, megvalósítania a Túr szabályozását, és be kellett fejeznie a szükséges belvízcsatorna rendszer kiépítését, mindezt kizárólag magyar területen (Tellyesniczky 1928). A csehszlovák oldalon alakított Tisza-Batári Ármentesítő és Vízszabályozó Társulat a Tiszai-Túr-csatorna elkészült 4,5 km mederszakaszát felhasználva, kisebb mérettel meghosszabbítva az osztómű 9 750 m szelvényig - az árvizek elvezetése céljából - 1933-ban megépítette a Batár-csatornát. A Kövessy Győző miniszteri biztos által kidolgozott tervek alapján a Társulat 1926-1930. között hajtotta végre a Tisza-Szamosköz vízrendezésének legjelentősebb munkáit. Szabályozták a Túr folyót, a Sonkádi osztóműtől a Tiszáig új nyomvonalon, megépült a Túr főcsatorna osztóművel, bukógáttal, zsilipekkel. Megépült a belvízelvezetést szolgáló 160 km hosszú csatornahálózat. A Tisza-Szamosközben ekkor épült létesítményeket több tanulmányban is bemutatták (Schick 1932, Vázsonyi 1959, Ihrig 1973, Fejér-Szlávik 2008, Szlávik 2014, Konecsny 2021) ezért ezek részletes ismertetésére itt nem térünk ki. Az így elkészült létesítmények, a korábban egységes Tisza-Szamos közt két különállóan üzemelő belvízrendszerré alakították, a Tisza-Túr közi és a Tisza-Túr-Szamosközi belvízrendszerré, melyek az elmúlt kilenc évtizedben végzett fejlesztési és felújítási munkák nyomán továbbra is szolgálják a térség vízkárelhárítását és vízhasznosítását. A román hatalom alatti első társulati választmányi ülést 1919. szeptember 3-án tartották Szatmárnémetiben, melyen megtárgyalták az aktuális kérdéseket.
