A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVIII. Országos Online Vándorgyűlése (2021. szeptember 14-15.)

5. Szekció - Vízügytörténet - 9. Dr. Konecsny Károly (nyugdíjas): A Tisza-Szamosköz vízrendezési munkái a XIX. század végén és a XX. század elején

mentesítési munkát végzett. 1914-ig a töltésekbe 1 213 292 m3 földet építettek be. A Szamos mentén 37,1 km hosszban elkészült a legnagyobb árvíz felett 1,0 m magasan épített 3,0 m koronaszélességű töltés.

A Tisza-Szamosközben a községek megalakítottak több, kisebb lecsapoló társaságot is. A Máramarosszigeti M. Kir. Kultúrmérnöki Hivatal felügyelete alatt, 1883-ban alakult Szőllősgyula székhellyel a Gyula-Fekete-Ardói Lápi Lecsapoló Társulat; 1886-ban Sárközújlakon az Eger és Feketevíz Lecsapoló Vízhasználati Társulat; 1887-ben Avasújvárosban az Avasújvárosi Lecsapoló Társulat; 1890-ben Túrterebesen a Túrc-patak vidéki Társulat; 1892-ben Halmiban az Akli-Dabolci Láplecsapoló Társulat; 1911-ben Szatmárnémetiben a Liget Lecsapoló Társulat. A Debreceni M. Kir. Kultúrmérnöki Hivatal felügyelete alatt jött létre 1888-ban Szatmárnémeti székhellyel az Éger és Sár Lecsapoló Társulat; 1904-ben ugyanott a Nagy-Éger és Sár Vízlecsapoló Társulat.

A Szamos-jobbparti és Tiszabalparti Töltésfenntartó Érdekeltség 1908. február 12-i 476. számú határozata - a Túr vizének rendezésére vonatkozóan - kimondta, hogy addig, míg terv és költségvetés nincs, nem határoznak a társulattá alakulásról. Ennek alapján a földmívelésügyi miniszterhez az elnök kérelmet intézett, és többször sürgette a terv és költségvetés elkészítését.

Az 1912 és 1913 évi nagy árvizek után a Szamos-jobbparti és Tisza-balparti Töltésfenntartó Érdekeltség végre belátta, hogy az ármentesítés teljes megoldása tovább nem halasztható. Az érdekeltség vezetője, báró Kende Zsigmond nagybirtokos (1853-1932), 1913-ban a kormánynál kieszközölte, hogy a Tisza és Szamos partvédőműveit, a gulácsi tiszai átvágást és a kapcsolódó töltést az állam építtesse meg, továbbá a kormány mondja ki a Társulat közérdekűségét. A Túr szabályozási munkákhoz 2 300 000 pengő állami támogatást szerzett a kormánytól.

A Vízügyi Közlemények, 1914. évi 2. füzetében tett közzé azt a jegyzőkönyvet, ami a M. Kir. Országos Vízépítési Igazgatóság Kistanácsa 1914. január 5-én Budapesten, Kvassay Jenő miniszteri osztálytanácsos, osztályfőnök, a Kistanács elnöke vezetésével tartott ülésen készült. A Szamosjobbparti és Tiszabalparti Töltés Fenntartó Érdekeltséggel kapcsolatban megállapítja, hogy a Tisza-Szamosközi 206 000 kát. holdnyi ártere az árvizek kiöntései ellen nincs megvédve, mert csak a Szamos mentén vannak kiépített töltések, a Tiszán hiányos, nem megfelelő méretűek a töltések. A helyzetet nehezíti, hogy a Tisza, Batár Hódos, Túrc külvizei is szabadon ömlenek az ártérre. Egységes ármentesítésre és a belvizek rendezésére vonatkozóan a Szatmári M. Kir. Folyammérnöki Hivatal által elkészített és a minisztérium által elbírált tervet a társulattá való alakulás céljából 1912. évben az érdekeltség rendelkezésére bocsátották [Víz. Közi. 1914/2.).

1913. január 9-én érdekeltségi közgyűlést hívtak össze Szatmárnémetiben, melyen jelen volt a hatóság részéről llosvay Aladár vármegyei alispán. Az érdekeltség részéről a szavazati joggal rendelkező birtokosok, illetve azoknak meghatalmazással rendelkező megbízott képviselői jelentek meg. Jelen volt továbbá, Nyárády László miniszteri osztálytanácsos, Katona Sándor, György Lajos és Kövessy Győző kir. főmérnökök, Kovács István kir. mérnök, Szunyogh János érdekeltségi mérnök és Pisszer László kultúrmérnök. A közgyűlés tárgya, a Tisza-Szamosköz vízrendezésére, egységes árvédelmére, az ártérre ömlő külső vizeknek (Túr, Batár, Túrc stb.) szabályozása és a belvizek levezetése a Szatmári M. Kir. Folyammérnöki Hivatal által 1912-ben készített tervek végrehajtása. Az érdekeltek közül Kende Zsigmond földbirtokos ajánlotta a társulattá alakulást. Többen egyetértettek a javaslattal, mások ellenezték a társulattá alakulást és a vízrendezési munkák elkezdését, mert állami kölcsön mellett is nagynak tartották a költségeket. A szavazáson, a társulás ellen nyilatkozók szereztek többséget, így a társulattá alakulás nem történt meg.

Ebben az időszakban az érintett érdekeltségi terület 205 321 kát. hold 408 nszögöl volt, a folyókon épült védtöltések hossza 123 068 m. A töltések mentén 10 gátőr dolgozott, munkájukat 5 felvigyázó/felügyelő (vízmester) vezette. A védvonal 105 000 m hosszú telefonvonallal volt felszerelve,