A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVIII. Országos Online Vándorgyűlése (2021. szeptember 14-15.)
5. Szekció - Vízügytörténet - 8. Kiszner Bettina (FETIVIZIG): Visszaemlékezés a 2000. évi felső-tiszai rendkívüli árvízre
Kiszner Bettina folyó- és tógazdálkodási referens, Árvízvédelmi és Folyógazdálkodási Osztály Felsó'-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság Visszaemlékezés a 2000. évi felső-tiszai rendkívüli árvízre Kivonat A Felsó'-Tisza vízgyűjtődére jellemző' a rövid idő alatt kialakuló nagy árvizek, ilyen volt például a 2000. év áprilisi is. Az 1992-1995. közötti aszályos időszakot követően, a Tiszán több nagy árhullám is levonult, amelyek meghaladták az addig feljegyzett legnagyobb vízállásokat. A 2000. évi árvíz nagyságát a megelőző csapadékos időszak és a hóolvadás is jelentősen befolyásolta. ATiszán és a mellékfolyókon több hullám alakult ki, amely a Felsó'-Tisza vidéki Igazgatóság működési területén a Tisza Vásárosnamény-Gávavencselló' közötti, valamint a Kraszna és a Szamos torkolati szakaszán, több árvízvédelmi szakaszon rendkívüli készültség elrendelését tette szükségessé. A tartós és magas vízterhelés következtében a kedvezó'tlen adottságú földtöltéseken több helyen káros árvízi jelenségek alakultak ki, ahol ideiglenes védművek építésével (töltésmagasítás, bordás megtámasztás, ellennyomó medence, hullámverés elleni védelem) kellett a fővédvonal védképességét biztosítani. A Tisza visszaduzzasztása a Lónyay-főcsatornában a korábbi vízállás maximumokat meghaladó árvizet eredményezett. Az árvíz levonulása után fogalmazódott meg a Lónyay-fó'csatorna torkolati műtárgy (árvízkapu) megépítésének szükségessége, amely 2007-ben meg is épült. Az árvíz rávilágított a Felsó'-Tisza - különösen árvízi jelenséggel terhelt és magassági hiányos - árvédelmi töltései felülvizsgálatának fontosságára, az 1997-ben megkezdett fejlesztések ütemezett folytatására annak érdekében, hogy a térség árvizekkel szembeni kockázatai a kezelhető mértékre csökkenjenek. Kulcsszavak Tisza, árvíz, védekezés, rendkívüli készültség, árvízvédelmi kapu, hullámverés, buzgár, szivárgás elleni védekezés, védelmi osztag. BEVEZETŐ A Kárpát-medence éghajlatát, az egymást váltó csapadékosabb és szárazabb periódusok jellemzik, melyek meghatározzák a folyóinkon kialakuló árvizek gyakoriságát is. A 80-as 90-es évek szárazabb időszakát követően a 90-es évek végétől egy árvizekben bővelkedő, csapadékosabb időszak kezdődött, legalábbis a Tisza vízrendszerében. Az „évszázad árvizé"-nek nevezett 1998. novemberi felső-tiszai árvizet, az 1999. márciusi árvizet és rendkívüli belvizet követően, 2000. áprilisban újra rendkívüli, a korábbi vízállás maximumokat meghaladó árhullám vonult le a Tiszán. ELŐZMÉNYEK A levonuló árvizet kiváltó hidrológiai helyzetet az 1999-ben lehulló év végi csapadékösszeg eredményezte, mely térségünkben az átlagosnál 17 %-kal volt nagyobb. 1999. november és 2000. március közt észlelt csapadék 92 mm-rel meghaladta a sokévi átlag értékeket. Ez a többlet háromhavi télvégi csapadéknak felel meg. Decembertől február közepéig a csapadék döntően hó formájában hullott, aminek vastagsága a hazai vízgyűjtőn január végén 10-35 cm volt. A vízgyűjtő külföldi sík- és dombvidéki területein 15-45 cm, a hegyvidékeken 60-170 cm volt a hóvastagság, a hóvízegyenérték 70-300 mm között alakult. A Tisza Tiszabecs feletti vízgyűjtőterületén a hóban tárolt vízkészlet meghaladta az 1 milliárd m3-t. A Szamos, a Túr, a Kraszna
