A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVIII. Országos Online Vándorgyűlése (2021. szeptember 14-15.)

5. Szekció - Vízügytörténet - 6. Károlyi András (nyugdíjas): Elfelejtett vízművek a budai Dunaparton

Károlyi András

gyémántdiplomás mérnök

Elfelejtett vízművek a budai Dunaparton

Kivonat:

A török idők után megmaradt, üzemképes vízellátó rendszerek hamarosan elégtelennek bizonyultak. Szükségessé vált a fejlesztés. Több dunaparti vízmű létesült és szolgálta a szaporodó lakosság növekvő vízigényét. Jelentős volt a várkerti rendszer megépítése. E vízművek a Wein János által megalkotott végleges budai rendszer megépítéséig nagyrészt üzemben voltak.

Történelmi visszapillantás

Közhelynek számít, hogy a biológiai lények víz nélkül nem életképesek. Elmondható ezért, hogy az emberiség mindig el volt látva vízzel, a kérdés csak az, hogy milyen minőségben és mennyiségben. Ezért az ember mindig a vizek mellett élt. A Paradicsom a Tigris és az Eufrátesz között lehetett. Kánaán a Jordán mellett volt. Egyiptom gazdagsága a Nílus áradásaitól virágzott. A régészeti leletek szerint a Duna mentén is mindig éltek népek.

A mai Budapest területén a Krisztus előtti 1. században kelta törzsek telepedtek meg, egy Akink nevű városban - e név „jó vizet" jelent. A rómaiak a Krisztus utáni 1. században érkeztek meg a Dunántúlra, és szokásuk szerint átvették a meghódított lakosságtól városuk nevét, ezt „latinosították" Aquincum-ra.

1. kép. Aquaductus-rekonstrukció a Római parton

A római polgárok a kolóniákban is ragaszkodtak a Rómában megszokott

kultúrintézményekhez, így a cirkusz, a fürdő és a vízvezeték, ha romokban, részben rekonstruált formában is, de ránk maradt. Az itt épült aquaeductus

a legrégebbi vízvezetékemlék hazánk területén. A vízvezeték a III - IV. századig szállította a vizet, majd a népvándorlás korában lassan elpusztult.

A középkorban, a XV. századig a vízellátásban nem történt említésre méltó esemény.