A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVIII. Országos Online Vándorgyűlése (2021. szeptember 14-15.)

5. Szekció - Vízügytörténet - 4. Dr. Gerencsér Árpád (nyugdíjas): Emlékeim a vízügyi ágazat 1960-as-1970-es éveiről

lett volna szüksége, amikor megalakult a műszaki fejlesztési egység. A szakmai hiányosságait okosan hidalta át, és végeredményben jó főnökünk lett. Ő egy olyan vezető volt, mint egy kevés karmesteri pálca-mozgással is jól vezénylő karmester, mert biztos volt abban, hogy a zenekar minden tagja rendesen teszi a dolgát.

Dr. Kovács György (mérnök, akadémikus) a VITUKI-ban végzett kutató munkáját Dégen Imre elnökünk „berendelésére" függesztette fel. Nemzetközileg elismert szakember volt, aki ENSZ megbízással több évet dolgozott külföldön is. A minisztériumi adminisztratív, ágazat irányítási munkát - enyhén szólva - nem szerette meg, és ha csak egy kis szabadabb ideje adódott, máris az egyenleteivel „szórakozott". Talán a régi irodaház legkisebb szobáját foglalta el, amibe csak két kis, kényelmetlen vendég széket kért be. Kezdetben mindkét székre a vendégeket ültette. Egy idő elteltével az íróasztalán sokasodtak az akták, majd rövidesen az egyik székre is került belőlük. Később már csak „álló fogadással" kínálta a látogatóit, mert minden széket aktatorony foglalta el.

Ha a szigorú titkárnője keresett rajtunk egy elfekvő ügyiratot, már mentünk is a főnök szobájába nyomozni. Ő rendszerint egy pillanatra a „felhőből földre szállt", és mosolyogva rámutatott az egyik aktahalomra, és nagy lelki nyugalommal közölte: „Szerintem ott keressétek!" Nagyon okos ember volt, aki kitűnő memóriával rendelkezett s legtöbbször ott meg is leltük az eltűnt iratot.

10. kép. Kovács György

Nem volt nehéz ennyi, különböző karakterű főnökhöz igazodni?

Őszintén elmondhatom, hogy érdemben komoly konfliktusaim nem voltak. Amit rám bíztak, azt igyekeztem mindig elvégezni, és szakmailag tartalmas, alkotó munkát végezni. Biztattak az önálló munkára, és támogatták a kutatói ambíciómat is. így lehettem például levelező aspiráns is, majd az ennek során végzett kutatási eredményeim alapján szereztem meg a mezőgazdasági műszaki doktori címet 1981-ben, Gödöllőn.

Jó volna, ha egy kicsit bemutatnád az akkori irányítási rendszert, hogy el tudjam képzelni abban a vízügynek súlyát, és szerepét.

A hosszú időszakot valóságában nagyon nehéz lenne bemutatnom, ezért az 1970-es évek vízügyi szolgálatáról igyekszem megemlékezni, koncentrálva a főhatóságra, az OVF-re, illetve az OVH-ra.

Természetesen ennyi év elteltével az emlékek részben elhalványulnak, részben pedig megszépülnek. Hogy mégis közelítően valósan tudjam bemutatni az akkori időket, az elmúlt évben szorgalmasan böngésztem a vonatkozó dokumentumokat: a Környezetvédelmi és Vízügyi Levéltárban talán elsőnek bontottam szét és néztem át a szorosan átkötött OVH-s poros dossziékat tele millió ügyirattal, a Statisztikai Hivatal könyvtárában a közgazdasági adatok után búvárkodtam, s a Mezőgazdasági Múzeumban az ide átmentett vízügyes könyvtárunk maradékát igyekeztem fellelni.