A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVIII. Országos Online Vándorgyűlése (2021. szeptember 14-15.)

5. Szekció - Vízügytörténet - 4. Dr. Gerencsér Árpád (nyugdíjas): Emlékeim a vízügyi ágazat 1960-as-1970-es éveiről

Talán nem sértem az emléküket, amennyiben néhány mondattal megemlékezem róluk és elmondom velük kapcsolatos néhány emlékemet.

Miklós, Forstner István, Kövesi Gyula, dr. Kertai Ede, dr. Dávid László, dr. Starosolszky Ödön,

dr. Kovács György.

5. kép. Dégen Imre 6. kép. Gergely István

Elnökeink

Dégen Imre (mérnök, címzetes egyetemi tanár)

Dégen Imre jól felkészült (Bécsben, Prágában végezte egyetemi tanulmányait) szigorú, szorgalmas, nagy munkabírású és határozott vezetője volt a szervezetnek. Azon ritka felső szintű vezető volt, aki nem akart mindenkinél többet tudni, hanem támaszkodott a beosztottak szaktudására, munkájára is. A helyetteseivel és a főosztályvezetőkkel közvetlen kapcsolatot tartott, de az épület folyosóján egyszer sem találkoztam vele. Előfordult az néha, hogy személyesen kikérte a kisebb beosztású, fiatal mérnök véleményét egy-egy szakmai kérdésben. Néhány alkalommal engem is lehívott az esőztető öntözés témájában. Ezek közül csak egy esetet említek meg. Az esőszerű öntözésnek akkor a csővezetékek üzemszerű áttelepítése volt az egyik kritikus technológiai folyamata. A 6 méter hosszú és darabonként 15-20 kg súlyú csöveket kellett mozgatni, telepíteni. Ebben az időben néhány állami gazdaság önjáró esőztető szárnyat importált. Elnökünk személyes kérdése az volt hozzám, hogy szerintem hazánkban ennek a drága technológiának széleskörű alkalmazása előtt milyen jövő áll? A találkozás egy szakmai beszélgetéssé alakult. Nekem az volt a véleményem, hogy ennek nincs nagy jövője nálunk, mert nagyon drága. Ő viszont úgy látta, hogy a nehéz fizikai munkával járó esőztetés helyett nálunk is el fog ez terjedni az önjáró rendszer. Neki lett igaza. Azóta is egy kicsit szégyellem magam...

A tárgyalásokra mindig nagyon alaposan felkészült. Különösen a vidéki útjainak előkészítésére volt nagyon kényes. A témában érintett főosztályoktól Műszaki Titkársága bekérte az írásos tájékoztatót és javaslataikat, majd a beérkezett anyagot a Titkárság szerkesztette egybe. így került a nagyfőnök elé. (A Műszaki Titkárságán felkészült, jó tollú fiatalabb kollégák dolgoztak. Vezetőjük ebben az időben Simonfai László, majd Krempels Tibor, utóbb Csuka József volt. Őt követte Reich Gyula.)

Egy, a megyei vezetőkkel történő találkozás előkészítésére a térség vízügyi igazgatóságától közvetlenül is tájékoztatást és javaslatokat kért be. Az „apparátus" mindig izgult, hogy nincs