A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVIII. Országos Online Vándorgyűlése (2021. szeptember 14-15.)
5. Szekció - Vízügytörténet - 3. Fejér László (nyugdíjas): Volt egyszer egy kiállítás… (125 évvel ezelőtt nyílt meg a millenniumi kiállítás vízépítészeti pavilonja)
kultúrmérnököt illette9, akiknek munkája nélkül nem lehetne mit ebben az előadásban felsorolni, hiszen az a legteljesebb mértékben tartalmazta a kiállított dokumentumok (térképek, tervrajzok és fotók), modellek, makettek, műszerek és egyéb tárgyak adatait, valamint a kiállítás látványának fényképeit. Ha ez utóbbiakat szemléljük, feltűnő a nagy zsúfoltság, a drapériák, virágcsokrok barokkos túltengése. Ám tudomásul kell vennünk a kor kiállítástechnikájának meghatározó szempontjait, amelyek nem csupán itthon, hanem egész Európában hasonlóképpen érvényesültek. A millenniumi kiállítási anyagra építve azonban egyszer még megjelent a vízépítészet egységes bemutatója: az 1900. évi párizsi világkiállítás szecessziós stílusú magyar pavilonjában. A napjainkban időnként felbukkanó magyar-francia feliratos fotók, térképek és grafikonok mindegyike ennek a kiállításnak töredékes darabja. Míg az ezredéves kiállításon a vízitársulatok bemutatója érdemelte ki a rendezők egyik aranyérmét, addig Párizsban az állami vízimunkákkal bemutatkozó Kvassay Jenő és az AI-Duna-szabályozás vezető mérnöke, Wallandt Ernő nyerte el a zsűri aranyérmét. Hogy a kiállítási anyagnak mi lett a sorsa? A társulatok, magánszemélyek és vállalatok még a pavilon bontása előtt magukkal vitték drága pénzen elkészített műtárgyaikat. Talán a legsanyarúbb sorsa ezeknek lett, mert a trianoni béke után sok társulat központja került az országhatárokon túlra, s az új hatalomnak kevésbé voltak értékesek ezek az emlékek. De, hogy saját házunk tája előtt is söprögessünk - nagyon sok modell és makett idehaza is tönkrement a gondozatlanság következtében, nem is beszélve a háborús pusztításokról és az azt követő elkallódásról. A ritka kivételek egyikeként fennmaradt pl. Pokorny Tódornak, az Alsó-szabolcsi Tiszai Ármentesítő Társulat érdekeltségi területét ábrázoló domborművű térképe, amely napjainkban a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság debreceni központjában az igazgatói iroda ékessége. Az állami vízügyi szolgálat kiállítási anyaga viszont az akkor alakult Agrár (ma Mezőgazdasági) Múzeum gyűjteményébe került, amely Múzeum első kiállítását ünnepélyes körülmények között Darányi Ignác miniszter nyitotta meg 1897. szeptember 11-én. FORRÁSOK Takács L: Védekezés a Körösökön. Vízügyi Közlemények, 3. füzet 1971a. Kovács S. Aladár-Bogdánfy Ödön (1897): Vízépítészet az 1896. évi ezredéves országos kiállításon. Budapest Matlekovics Sándor (1896): Az ezredéves kiállítás. Budapest, 9 Kettejük együttműködése már a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Vízépítési szakosztályában is létrejött, ahol ebben az időben az elnöki tisztet a műegyetemi professzor töltötte be, a jegyzői feladatokat a Vízügyi Közlemények későbbi szerkesztője, Bogdánfy látta el. Nem volt ez másképp két évtizeddel később, hiszen a Magyar Hidrológiai Társaság elődszervezetének, a Magyarhoni Földtani Társulat Hidrológiai szakosztályának megalakulásakor, 1917-ben Kovács- Sebestény professzor lett az első elnöke, Bogdánfy Ödön pedig a titkára.
