A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVIII. Országos Online Vándorgyűlése (2021. szeptember 14-15.)
5. Szekció - Vízügytörténet - 2. Farkas Ildikó (OVF - Környezetvédelmi és Vízügyi Levéltár): „Az Alsó-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság története” című könyv bemutatása
vállalkozhat, hogy nagyvonalakban felvázolja a fejlődés ívét, kiemelve a jelentősebb eseményeket, fordulópontokat. Az 1948-ban államosított, majd többször átszervezett és szétzilált vízügyi szervezet helyzetére nyugvópontot az 1953-as év tett. Az 1060/1953. (IX.30.) MT. 4. sz. határozat 1953. október 1- i hatállyal elrendelte az OVF, továbbá területi szerveinek, a 11 vízügyi igazgatóságnak megalakítását. A bajai vízügyesek helyzete ebben a történetben sajátos, hiszen az ő szerepük igazgatóságként csak 2 évvel később „kezdődött el". Ezalatt a rövid, köztes időszak alatt a Budapesti Vízügyi Igazgatóság keretén belül működött, mint Bajai Kirendeltség (a másik kirendeltségi székhely Kalocsán volt). A Pest- Nógrád- és Bács-Kiskun megyét is magába foglaló terület egyetlen központból való irányítása azonban nehézségekbe ütközött, s a térség vízgazdálkodási feladatainak fontossága is megkövetelte egy új területi szerv felállítását. Az önálló Bajai Vízügyi Igazgatóság (az 1109/1954. (XII.31.) MT. számú határozat alapján) 1955. január 15-én, a budapesti igazgatóság szétválasztásával alakult meg. Megalakulásakor a kirendeltségbeli felépítését, vezetőségét, embereit örökölte meg, így első igazgatója a volt kirendeltségvezető, Ballai István lett. Az elkövetkező években több változás is történt: 1959- ben az 33/1959. OVF. számú utasítás az igazgatóságok nevét a természetföldrajzi területüket kifejező elnevezésre változtatta, így a bajai VÍZIG innentől kezdve Alsó-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóságként folytatta tevékenységét, működési területének határai pedig 1963-ban véglegesültek. Az 1955-ös év más miatt is jeles dátum: megszületett a Magyar-Jugoszláv Vízgazdálkodási Bizottság megalakulásáról szóló egyezményt. Magyarország és mindenkori déli szomszédunk között jelenleg is fennálló, vízügyi együttműködést megalapozó kétoldalú egyezmény az Igazgatóságra is jelentős feladatokat ró. Az évente ülésező Bizottság tevékenysége a vízgazdálkodás valamennyi szakterületét felöleli. Az együttműködés egyik pillére a közös érdekűvé nyilvánított Dunaföldvár-Vukovár (1560-1333 fkm) közötti 227 km-es folyószakaszon az összehangolt tervek alapján végzett folyószabályozási és ármentesítési, védekezési feladatok ellátása. Az elmúlt évtizedek együttműködésének két nagyon jelentős kiadvány is emléket állított, amelyek 30 (Litauszki- Crkvenjakov 1986), illetve 50 év (Dr. Faludi - Dr. Kubatov 2006.) távlatából foglalják össze a közös munkát. A vízügy történetének legsikeresebb, legmeghatározóbb két évtizede következett: a 60-as években megkezdett, megalapozott munka a 70-es években érte el felívelő szakaszát, kiteljesedését. Ennek hátterét számos jelentős intézkedés, esemény adta: megszületett az 1964.évi IV. törvény, az ún. vízjogi törvény, amely keretbe foglalta a vízügyi szervezetet és annak feladatait. A törvény nem csak a vízügy „klasszikus" feladataira reflektált, hanem az egyre bővülő, és egymással összefüggő tevékenységekre is, így a vízkészlet-gazdálkodásra, vízminőségvédelemre, kutatás-fejlesztésre, vízellátás-csatornázásra. Felismerte, hogy ezeknek a komplex feladatoknak teljesítése, összehangolása csak a távlati tervezés keretében valósulhat meg. A törvény a távlati tervezés alapjául az a Vízgazdálkodási Kerettervet tette meg (az Igazgatóság területére vonatkozóan: Alsó-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve), amely
