A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVIII. Országos Online Vándorgyűlése (2021. szeptember 14-15.)
5. Szekció - Vízügytörténet - 1. Dajka István (FETIVIZIG): A 2001-es beregi árvízkatasztrófa és hatása az árvízvédelem módszereinek fejlesztésére
Magyar-ukrán határvízi kapcsolatok fejlődése A magyar-ukrán határvízi Egyezmény európai mércével mérve is korszerűnek mondható, mert figyelembe veszi az ELI Víz Keretirányelvét, a Szófiai és a Helsinki konvenciókat, vízgyűjtő szemléletű, hatálya a teljes vízgyűjtőterületre kiterjed, elfogadja a „szennyező fizet" elvet, és az esetleges szakmai viták rendezésének szokásos nemzetközi, jogi kereteit. A magyar és az ukrán vízügyi szervezetek a nagy ár- és belvizek idején az egyezményi kötelezettségeiket is meghaladó gyors segítségadással, kiegészítő információk nyújtásával támogatták egymás munkáját. Az 1998, a 2001, a 2008. és a 2017. évi árvizeket követően Magyarország több száz millió Ft értékben nyújtott segítséget (védelmi anyagok, gépjármű, szivattyú, vízrajzi állomások) Ukrajnának a vízügyi felkészültségének javítása céljából. Ukrajna 2000-ben a közép-tiszai árvédekezésnél nyújtott támogatást Magyarországnak. Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozása új feladatokat és lehetőségeket teremt a magyar-ukrán együttműködésben is. Minden lehetőséget kihasználnak közös környezetvédelmivízügyi fejlesztési projektek benyújtására. Az elmúlt időszakban 24 pályázatot nyújtottak be, amelyek túlnyomó része megvalósult vagy még folyamatban van. Ezek hozzásegítették a feleket a közös árvízvédelmi és belvízvédelmi öblözetekre, a Tisza országhatárt képző folyószakaszára, a Felső-Tisza vízgyűjtőjére vonatkozó közös árvízvédelmi és belvízvédelmi fejlesztési tanulmányok, koncepciók, tervek elkészítéséhez, sőt töltésfejlesztés, csatornakotrás, távmérő állomás kivitelezéséhez is. Az elmúlt 20 évben több szakmai tanulmányút lebonyolítására sor került a Felső-Tisza ukrán és magyar területen található vízgyűjtőjén, ahol a két ország vízügyi szakértői megismerhették a létesítményeket, mód nyílt a közös gondolkodásra és a tapasztalatcserére. ÖSSZEFOGLALÁS A 2001. márciusi 3-át megelőzően az időjárás és a vízjárás várható alakulásában nem voltak figyelmeztető jelek arra vonatkozóan, hogy 3 nap múlva töltéskoronát meghaladó árvíz alakul ki a Felső-Tiszán. Az ár mértéke meghaladta a védművek teherbíró képességét. A töltésszakadásokat az országos összefogás, a lehető legnagyobb mértékű védekezési erőkifejtés sem bírta megakadályozni. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 1970 után újra katasztrófát okozott az árvíz, ezúttal (53 év után újra) a Bereget sújtotta. Az 1948. évi dokumentált védekezési tapasztalatok sokat segítettek a térségi és települési lokalizációs munkák szervezésében, az ideiglenes művek kiépítésében. A rendkívül gyors ütemű és korábban nem tapasztalt mértékű áradás felhívta a figyelmet az árvízvédelmi rendszer fejlesztésének gyorsítására, a XXI. század technikai-informatikai fejlődését kihasználva új védekezési módszerek kidolgozásának és bevezetésének fontosságára. A térinformatika és a hidroinformatika utóbbi 20 év alatt bekövetkező ugrásszerű fejlődése új lehetőségeket ad az észlelés, az előrejelzés, és az árvízkezelés módszereinek megújításához, amelyet ki is használtunk: A csapadék-lefolyási, a hidraulikai, a hidrodinamikai modellek és szimulációs vizsgálatok árvízvédelemben és az előrejelzésben történő alkalmazása általánossá vált, ami az adatelőállításban, adatfeldolgozásban, távmérő rendszerek kialakításában bekövetkező ugrásszerű fejlődés nélkül elképzelhetetlen lenne. Modellek alkalmazásával felülvizsgáltuk a mértékadó árvízszinteket, korszerűsítettük az árvízi előrejelzést. Már 2001-ben léte
