A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVIII. Országos Online Vándorgyűlése (2021. szeptember 14-15.)
1. szekció - Vízkárelhárítás - 1. Abonyi Csaba - Veréb Dávid (ADUVIZIG): A hajózási feltételek változása a Duna 1433-1560 fkm közötti szakaszán
meghatározott mérési pontokhoz rendelték az aktuális helyen észlelt vízmélységet, melyet az egyezményes vízszintre redukáltak a felméréskori, vonalszintezéssel meghatározott vízszintnek megfelelően. Az eredménydokumentumként létrehozott mélységvonalas helyszínrajzokon 1:2500 méretarányban ábrázolták a mérési pontokat az egyezményes vízszintre vonatkozó vízmélység deciméteres pontossággal történő megírásával. A mélységvonalakat egyméteres izovonal-sűrűséggel ábrázolták. Alaptérképről átvett információként a nyilvántartási szelvényeket, a folyamkilométer jelzéseket, a partvonalat, az árvízvédelmi vonalakat, a jelentősebb építményeket, valamint a beépített területeket a település megnevezésével feltüntetve ábrázolták. A helyszínrajzokon 200 méteres osztásközű, sztereografikus vetületi rendszerben meghatározott őrponthálózatot tüntettek fel. Az 1975- ben elkészült térképsorozat vízmélység szerint színes, a továbbiak fekete-fehér mélységvonalas helyszínrajzokat tartalmaznak. Vízszintes vonatkozási rendszerként a Budapesti Sztereografikus vetületet, magassági alapfelületként az aktuálisan érvényes egyezményes kisvízszint-értékekhez tartozóan meghatározott vízfelszíngörbét alkalmazták. 1997-től a mederfelmérések digitális, az észlelési adatok numerikus tárolására alkalmas mérőberendezések alkalmazásával készültek. 1997 és 2020 között öt alkalommal (1997, 2003, 2007, 2013, 2016) készült átfogó mederfelmérés a Duna Dunaföldvár és déli országhatár közötti szakaszán. A felmérés a korábbiakhoz hasonlóan, keresztszelvény mentén végzett mederfelvétellel készült. Az első kettő felmérés során egyesített rendszerű elektronikus tachimétert használtak a vízszintes és magassági helymeghatározásra. Az alkalmazott mérőműszer segítségével a mederfelvétel közben folyamatosan mozgásban lévő mérőhajó követése a mélységmérő berendezéssel központosán elhelyezett aktív jeladó prizmára történő automatikus irányzással és robotikus jelkövetéssel valósulhatott meg. Az észlelési adatok külön-külön kerültek letárolására a tachiméter és a mélységmérésre használt egysugaras, ultrahangos vízmélységmérőre kapcsolt tárolóegység digitális memóriájába. A feldolgozás során kerültek egyesítésre az elkülönülten rögzített, de szinkronizált időbélyeggel ellátott hely és mélység adatok. Az utolsó három felmérés során a helymeghatározást RTKGPS, geodéziai célú műholdas mérőberendezések alkalmazásával végezték, amelynek antennája a mélységmérővel központosán került elhelyezésre. A mérőműszerek által detektált adatok ebben az esetben azonos adattárolón kerültek letárolásra. A digitálisan archivált mederfelmérések közül az 1997 évi Budapesti Sztereografikus Rendszerben, a továbbiak Egységes Országos Vetületben kerültek meghatározásra és letárolásra. Minden digitális felmérés magassági alapsíkja balti. Annak érdekében, hogy az egyes felmérési állományokban rendelkezésre álló adatok érdemben összehasonlíthatóvá váljanak, azokat egységes vonatkozási rendszerben kellett feldolgozni. A feldolgozások során alkalmazott vonatkozási rendszerek: • Vetület: Egységes Országos Vetület (EOV, m) • Alapszint: balti (m B. f.) A szemléltetés és az összevethetőség érdekében minden felmérési térképsorozatot az 1997. évi Duna Vízrajzi Atlaszának alaptérképként történő felhasználásával ábrázoltuk a feldolgozás során, 1:10000 méretarányban. A digitálisan feldolgozott adatok felhasználásával a mederdomborzatot egységes rendszerben leképező virtuális felületmodellek készültek évjáratonként. A virtuális mederfelületek különbségképzéséből készített földtömegszámítási
