A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVIII. Országos Online Vándorgyűlése (2021. szeptember 14-15.)
1. szekció - Vízkárelhárítás - 5. Fabók László (Innovációs és Technológiai Minisztérium): A Balaton vízkészletének megőrzéséhez szükséges vízkárelhárítási célú beavatkozások
70+000 fkm szelvényig érvényesül, tehát a Kapos árhullámai által okozott, a Sió középső szakaszán jelentkező visszaduzzasztására a leszívás kedvező hatása nem érvényesül. A középső szakasz tehermentesítésére depóniamagasítással, vagy a Kapos árhullámainak visszatartásával oldható meg. Megjegyzendő, hogy a Kapos árhullámainak megfelelő helyen történő viszszatartásával a folyó menti belvizes helyzet javulása is várható. Az elvégzett vizsgálatok alapján 100 m3/s vízeresztést feltételezve, a Sió alsó szakaszán MÁSZ + magassági biztonság felett vonulnak le az árhullámok. A vizsgált időszakban MÁSZ felett közel 13,4 millió m3 vízmennyiség vonult le, mintegy 17 nap alatt. Ezen vízmennyiség közelítőleg 9 m3/s átlagos eresztéssel MÁSZ körüli értéken tartható, így a Nádor-csatornába történő átvezetése (annak kedvező vízállása esetén) javasolható. Megjegyzendő, hogy ezen időszakban, a kialakult maximális vízhozamot figyelembe véve, a MÁSZ körüli érték tartása érdekében az eresztés a 21,8 m3/s körüli vízhozamot is elérheti, így az átvezetés nagy körültekintést igényel. A Nádor-csatorna magas vízállása esetén ezen mennyiség Pálfa és Kajdacs között létesítendő tározóba biztonságosan kivezethető. Magas dunai vízállás esetén közelítőleg 60,2 millió m3 tározandó vízmennyiséget figyelembe véve a Sió és a Nádor között mindkét, valamint a Nádor balparti tározók együttesen sem képesek a kialakuló árhullámok tározására. Ilyen helyzet kialakulása esetén az alsó szakasz tehermentesítése a Kapos árhullámainak visszatartásával oldható meg. Természetesen ahhoz, hogy a Sió felső- és középső szakasza képes legyen a 100 m3/s vízhozamok levezetésére, a depóniák közelítőleg 80 cm-rel történő emelése javasolható, a középső szakaszon betorkolló vízfolyások árhullámainak az adott vízfolyáson történő visszatartása mellett. A távlati 100 m3/s-os vízeresztések biztosítása érdekében, a Kapos folyón közelítőleg 25 millió m3 víz befogadására alkalmas árvízcsúcs csökkentő tározó létesítése javasolt. A Kapos árhullámainak visszatartása esetén, az elvégzett vizsgálatok alapján elegendő a Sió- és Nádor csatornák közötti tározók igénybevétele, viszont a felszabaduló tározókapacitás, öt napot meghaladó kedvezőtlen dunai vízállás esetén, az árvízi biztonságot tovább növeli. A Kapos tározó igénybevétele esetén a Sió középső, Kapos torkolat közeli szakaszán az árhullámok MÁSZ-t meghaladóan a magassági biztonság tartományban tartható, viszont védekezés szempontjából előnyös, hogy a Simontornya - Ozora között kialakítandó vizes élőhely irányába a káros víztöbblet egy része kivezethető. Továbbá elmondható, hogy az árhullámok Kapóson történő visszatartásával az alsó szakaszon a vízállások MÁSZ alatt alakulnak, így a Kapos tározó megépítését követően a Sió - Nádor összekötő csatorna vízpótló funkció betöltése mellett tovább üzemeltethető. FORRÁSMUNKÁK Fabók László (2020): A Balaton megfelelő ökológiai -, vízminőségi - és mennyiségi állapotának eléréséhez szükséges vízkárelhárítási célú beavatkozások. Kézirat, NKE-VTK Árvíz- és belvízvédelmi szakmérnöki képzés, Baja Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság: vízállás és vízhozam adatok 2009-2018-ig, Balatonból történő vízeresztés adatatok 1985-2019-ig. Szlávik Lajos - Sziebert János - Váradi József-Zellei László (2005): A Sió-csatorna mederrendezésének vizsgálata. Vízügyi közlemények különszám, 381-431 o. Virág Árpád (1998): A Balaton múltja és jelene. Egri Nyomda Kft., Eger Virág Árpád (2005): A Sió és a Balaton közös története (1055-2005). Közlekedési Dokumentációs Kft., Budapest VIZITERV CONSULT Kft. (2015): A Balaton levezető rendszerének korszerűsítése. (Készült az Országos Vízügyi Főigazgatóság megbízásából.) Témafelelős: Rosza Péter. Műszaki koncepció. Budapest-Székesfehérvar. Zellei László - Sziebert János - Csonki István - Kaszab Gábor (1999): A Sió vízszállító képessége. Vízügyi közlemények 1999. évi 2. füzet, 260-276 o.
