A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVIII. Országos Online Vándorgyűlése (2021. szeptember 14-15.)
2. szekció - Területi vízgazdálkodás - 8. Dr. Keve Gábor - Dr. Fekete Árpád (NKE) - Sziebert János (OVF) - Koch Dániel - Dr. Tamás Enikő Anna - Varga György - Majer Fruzsina - Krikovszky Sándor - Ficsor Johanna - Logó Beáta (NKE): Az MSZ EN ISO 748 nemzetközi vízhozammérési szabvány honosítási kérdései
egymintás t-próbát alkalmazzuk. A jól ismert t = x Vn kifejezésben most m0 = 0, az x a különbségek átlagát jelöli, míg az s a különbségek korrigált empirikus szórását jelenti. Tehát a statisztikai függvényünk: t = -yjn, ahol £Z"= í du di = xlt - x2i, s1 = - dy A 4. táblázat alapján d = -2,24739, s = 9,291183. Ezekből t = 2,24739 V31 = -1,347. A 9,291183 Student-eloszlás táblázatából adódik, hogy n-l=30 szabadsági fokhoz a = 0,05 elsőfajú hiba valószínűség esetén t0,975 = 2,042. A kritikus tartomány: K = j|t| > = {|t| > 2,042}. A statisztikai függvényünk értéke nem esik bele ebbe a kritikus tartományba (\t\ = 1,347), ezért elfogadjuk az értékek egyezésére vonatkozó nullhipotézisünket. Az előzőekben alkalmazott két statisztikai próba alapján összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a két mérési módszertan között nincs lényeges eredménybeli különbség! KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK Saját mérési tapasztalataink azt mutatták, hogy az MSZ EN ISO 748 szabvány előkészítés nélküli honosítása komoly változásokat idézne elő a hazai vízrajzi gyakorlatban. Például az 5 m-nél szélesebb vízfolyások esetén, de még az alatt is oly mértékben megnövekedne a sebességmérési függélyek száma, hogy az a mérési időt rendkívüli mértékben meghosszabbítaná. Ennek nem csupán gazdasági következményei volnának, hanem az is, hogy a jelenlegi vízrajzi szolgálat szakemberei sokkal kevesebb mérést végezhetnének el az eddigiekhez képest. Ennek eredménye viszont az amúgy is kifogásoltan kis számú vízhozam adat további csökkenéséhez vezetne. Mindez persze elsősorban a forgószárnyas és indukciós elven működő sebességmérő műszerek alkalmazása esetén volna igaz. Jó esély volna tehát arra, hogy a szolgálat minden mérést a mozgóhajós ADCP technológia alkalmazásával próbálna megoldani, mely a mi mérési tapasztalatunk szerint is a legtöbb esetben vitán felül álló megoldás. Fontos azonban megjegyezni, hogy ez a technológia sem mindenható. Sekély vízben vagy alacsony sebességtartományban, de legfőképpen jelzavaró helyzetekben nehezen vagy egyáltalán nem alkalmazható. Ezért tehát nagyon pontosan meg kell határozni, hogy a mozgóhajós ADCP vízhozammérést mely esetekben és milyen módon szabad végrehajtani. Azután meghatározandó, hogy hol lehet rögzített ADCP mérésekkel függélyenkénti méréseket végrehajtani. A fennmaradó helyzetekben viszont elő kell írni a honosított nemzetközi eljárásnak megfelelő mérések végrehajtását. Az új módszertan bevezetése tapasztalataink szerint nem okozna döntő változást a vízhozam adatokban, így az idősorok folytonossága nem sérülne (ennek ellenére a módszertani váltást az adatbázisokban jelölni kell a későbbi összehasonlíthatóság megteremtése érdekében. A szabvány értelemszerű megfeleltetése a magyar gyakorlathoz elengedhetetlen, ellenkező esetben bizonyos helyzetekben a túlzott szabadságfok helytelen megoldásokhoz vezethet. Ugyanakkor az új méréstechnika szabvány szerinti biztosításához olyan műszerek mellé is biztosítandó terepi számítógép (megfelelő szoftverrel), melyek eddig ilyen kiegészítést nem igényeltek. Jó eséllyel át kell térni a digitális terepi jegyzőkönyvek használatára a most
