A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVIII. Országos Online Vándorgyűlése (2021. szeptember 14-15.)
1. szekció - Vízkárelhárítás - 25. Vizi Dávid Béla - Szilágyi Annamária - Dr. Právetz Tamás (KÖTIVIZIG): A modern vízkárelhárítási szempontoknak megfelelő Tisza ártéri erdőállományok vizsgálata a Bivaly-tói öblözetben
Vizi Dávid Béla kiemelt műszaki referens, NKE Katonai Műszaki Doktori Iskola Szilágyi Annamária árvízvédelmi referens Dr. Právetz Tamás kiemelt műszaki referens Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság A modern vízkárelhárítási szempontoknak megfelelő Tisza ártéri erdőállományok vizsgálata a Bivaly-tói öblözetben Kivonat Az évezred eleji rendkívüli árvizek számos addigi legmagasabb árvízszint-csúcsot döntöttek meg. A kialakuló árvízszinteket számos befolyásoló tényezó' alakította, többek között a töltések között árvízvédelmi szempontból nagyobb kockázattal bíró erdőállományok aranyának növekedése, illetve a hullámtér lebegtetett hordalék általi feltöltődése. Ezen folyamatok fokozatosan csökkentették a vízszállító-kapacitást, új típusú megközelítésre sarkallva a szakembereket. A Közép-Tisza-vidéken az elmúlt évtizedek során számos beavatkozás történt, melyek között kiemelt jelentőségű az erdőgazdálkodás. A vizsgálandó Bivalytói hullámtéren új típusú, úgynevezett ikersoros faültetési gyakorlat került alkalmazásra, mely várhatóan növeli az adott terület vízszállító-kapacitását. Az új típusú megközelítés várható hatásai hidrodinamikai modellvizsgálattal kerültek megállapításra. A kérdéses szelvényben számos vízhozammérés történt a 2021. évi árvíz során, melyek össze lettek hasonlítva a területre felépített hidrodinamikai modell eredményeivel is. Az eddigi eredmények igazolták a hidrodinamikai modell megbízhatóságát, valamint az új megközelítésű hullámtéri gazdálkodás hatékonyságát. Kulcsszavak vízkárelhárítás, vízszállító-kapacitás, lefolyási sáv, hullámtér helyreállítás, hidrodinamikai modellezés, erdó'gazdálkodás BEVEZETÉS Az ezredforduló árvizei a Közép-Tisza vidékén egymás után döntötték a magassági rekordokat, ami az árvízvédelmi szakembereket a vízkárelhárítási stratégia átgondolására ösztönözte. 2004- ben törvény is rögzítette a Tisza völgy árvízvédelmi fejlesztésének három alap pillérét, ami a meglévő árvízvédelmi töltések kiépítését, az árvizek csúcsának tározókba történő szabályozott kivezetését, és a nagyvízi meder (hullámtér, árvízvédelmi fővédvonalak közötti terület) vízszállító képességének visszaállítását határozta meg (Szlávik 2006). Az első két pillér tisztán műszaki megoldásokat jelent, a harmadik pillér a műszaki megoldások mellett már a táj használatával kapcsolatos mezőgazdasági és erdőgazdálkodási gyakorlat átgondolását is előirányozta. A Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság (KÖTIVÍZIG) területén átvonuló folyók vízjárása igen szélsőséges. A Tisza vízjátéka meghaladja a 13 métert. A folyó minimális vízszintje Szolnoknál 2003-ban (-279 cm), míg a maximális 2000-ben (1041 cm) volt. A vízhozamok hasonló szélsőséges értéket mutatnak: a maximális vízhozam 2610 m3/s (2000-ben), a minimális 58,7 m3/s (1992-ben). A töltések közötti hullámtér vízszállító-kapacitásának javítása érdekében elkészültek a Nagyvízi mederkezelési tervek, amelyek iránymutatást adnak az egyes árterek helyreállíthatósági potenciáljáról, az ott alkalmazható műszaki és egyéb megoldásokról. A műszaki megoldások között szerepel az egykori hullámtéri területek visszacsatolása, rehabilitációja, valamint a meglévő ártereken a lefolyási akadályok megszüntetése (pl.: övzátony bontás, nyárigát rendezés), új lefolyási sávok létrehozása (árapasztó vápa). A nem műszaki megoldások között elsősorban a
