A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVIII. Országos Online Vándorgyűlése (2021. szeptember 14-15.)
1. szekció - Vízkárelhárítás - 2. Dr. Antal Örs (OVF): A balatoni vízminőségi kárelhárítás keretében végzett mederkotrási munkálatok és a további szükséges feladatok
tápanyagcseréjét nevezték meg, amiben a tó tápanyag egyensúlyának megváltozását idézte elő. Mindehhez hozzájárult az ipari és mezőgazdasági forrásból származó külső terhelések is. A megoldás itt is a hosszú távú kotrási program kidolgozása és végrehajtása volt, amely keretében beavatkozások elsősorban az üledék felső vékonyrétegének eltávolítására irányultak, oly módon, hogy a lehető legkevésbé zavarják fel az üledéket. A probléma volumenét jól tükrözi, hogy a korábbi kutatási eredmények mintegy 20 millió m3 mederiszap eltávolítását tartották szükségesnek ahhoz, hogy a tó szerves tápanyagterhelése 15 %-kal csökkenjen. (Murakami, 2020) A Balatonhoz hasonlóan az algavirágzás visszatérő jelenség a tavon. Mindezek tükrében a japán szakemberek 1975 és 2012 között összesen 8 millió m3 üledéket távolítottak el hidromechanizációs technológiával, a kikotort mederiszapot mélyfekvésű mezőgazdasági területek feltöltésére használják, ezzel növelve ezen területek áradásokkal szembeni kitettségét, valamint javítva a talaj termőképességét. (Satoru, 2021) ÖSSZEGZÉS A 2019-ben, valamint 2020-ben is jelentkező vízminőségi káresemények egyértelmű jelét mutatták a Balatonban, hogy a 2000-es évek elején felfüggesztett mederkotrási munkálatokat követően a tó biológiailag hozzáférhető tápanyag terhelése ismét olyan méreteket ölt, ami kiterjedt vízvirágzási jelenségeket okoz a nyári meleg időszakok folyamán. Ennek következtében a tó vízminősége ökológiai és humán egészségügyi kockázatokat jelent, ami a 2020. évben a turisztikai szezon alatt azonnali beavatkozások keretében mederkotrási munkálatokat tett szükségessé. Az említett 2019. és 2020. évben tapasztalt alga tömegprodukciók, valamint vízminőségi mintavételezések eredményei arra engednek következtetni, hogy az ezen évekhez hasonló vízminőségi kárhelyzet a jövőben bármelyik évben kialakulhat. Ennek megelőzésére egyrészről a tó belső terhelésének csökkentése szükséges, az üledékben felhalmozódott tápanyagkészlet mechanikai úton történő eltávolításával, a Balatonra kidolgozott átfogó kotrási terv végrehajtásával. A jövőben prognosztizálható további hipertróf állapotoknak kedvez a nyári meteorológiai szélsőségek során kialakuló és tendenciózusan növekedő hőhullámok gyakorisága is. A visszatérő jelenségek megelőzése érdekében azonban a külső forrásokból származó pontszerű és diffúz terhelések kutatása és lehetséges visszaszorítása is szükséges. Mindezekből, illetve a nemzetközi példák alapján is látható, hogy a hosszú távú megoldás átfogó, komplex megközelítést igényel, amelyet tudományos kutatásokkal és kiterjedt monitoring rendszer üzemeltetésével lehet végrehajtani. A tápanyagterhelés csökkentés egyaránt ki kell, hogy terjedjen a külső és belső terhelések megelőzésére, illetve csökkentésére, a szükséges mederkotrások szerves része továbbá az „üzemszerű" feladat ellátásához szükséges technikai korszerűsítés, a kitermelt zagy fogadására alkalmas terek kialakítása és karbantartása, valamint a fenntartható módon történő üledék kezelés. A tanulmány során a 2020-ban folytatott kotrási munkák folyományaként megfogalmazott főbb tapasztalatok mellett az is levonható következtetésként, hogy a Balatonban a jobb erőforráskihasználás, valamint a kotrások hatékonyságának növelése érdekében a lepel és mélykotrások esetén is a felhalmozódási helyek kotrását célszerű végezni, akár további iszapcsapdák létesítésével.
