A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVIII. Országos Online Vándorgyűlése (2021. szeptember 14-15.)

1. szekció - Vízkárelhárítás - 17. Papanek László - Borbély István (KDVVIZIG): Kulcs, Vörösparti terület stabilitásvesztése

Áttekintve az elmúlt 50 év megfigyeléseit, vizsgálatait megállapítható, hogy a kulcsi „törmeléklejtőn" kialakított településrész földtani, geotechnikai és hidrogeológiai adottságai kedvezőtlenek. Az elmúlt évtizedek felszínközeli talajmozgásait a nagycsapadékos időszakok és a tartósan magas Duna vízállás, illetve az azt követő apadás idézte elő; s ez várható a jövőben is. A talajvíz szintjét, a lejtő altalajára ható áramlási nyomást emeli, növeli a szennyvízszikkasztás (csatornahálózat hiányában) és a vízvezeték hálózat meghibásodása miatti vízelfolyások. Meg kell itt említeni, hogy a csőtörések fő oka általában nem az elhasználódott vezeték, hanem az egyre gyakoribb talajmozgások. A viszonylag merev csőrendszer nem képes elviselni a földmozgás okozta igénybevételeket, így azok elnyíródnak.

Rontotta a helyzetet a korábban „szabadon fakadó" források lefojtása, eltömése.

Kulcsnál a Duna sodorvonala a folyó jobb partjának a közelében van a túlsó parton kiépített 5 db „sarkantyú" mederszűkítő, terelő hatása miatt. Ezek a folyóra közel merőleges kőszórások a víztömeget az átellenes (kulcsi) part felé kényszerítik, amely amúgy is homorú oldalt jelent. A sarkantyús oldalon csökken a vízáramlás, az a túlpart felé terelt sodorvonal és a szőkébb keresztmetszeten átfolyó víztömeg „ránehezedik" a kulcsi partra, és a partközeiben medermélyülést, helyenként partalámosást eredményez, ami miatt a lejtőláb labilis helyzetbe jut.

Az eddig bekövetkezett lejtőmozgások okait az alábbiak szerint összegezhetjük:

• kedvezőtlen altalaj- és talajvízviszonyok;

• a lejtő altalajának kedvezőtlen rétegződési viszonyai és nyírószilárdsági jellemzői;

• a nagycsapadék, illetve a téli tartós hó olvadásából származó víz

• a partfalak mögötti platón összegyűlő, egyre nagyobb kiterjedésű belvizek szerepe;

• a csúszásveszélyes területet a múltban ért antropogén hatások (épületek, alapozások, függőleges löszfalak rézsűzése, stb.)

• a domblábnál fakadó források egy részének elfojtása;

• a Duna lejtőt alámosó, erodáló hatása (beleértve a túlparti vízterelő sarkantyúk szerepét);

• a folyó magas vízállása, illetve az azt követő apadással járó talajvíz áramlási nyomás megnövekedés;

• a szennyvízszikkasztások egyre növekvő mennyiségű vize;

• a nyomócső-vezeték hálózat rendszeres meghibásodása miatt a talajba kerülő víz;

• a korábban növényzettel takart földfelületek „megművelésének", a parkosításnak, az intenzívebb locsolásnak a talajvízszint emelő hatása;

• a tereprendezés és felszíni vízrendezés hiánya.

A lejtőmozgások oka

4. ábra sarkantyúvég bontás