A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVIII. Országos Online Vándorgyűlése (2021. szeptember 14-15.)
1. szekció - Vízkárelhárítás - 11. Katona Marianna (TIVIZIG): A Hortobágyi ártéri öblözet lokalizációs rendszerének vizsgálata és fejlesztése
Katona Marianna szakaszmérnök-helyettes Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság Polgár Szakaszmérnökség A Hortobágyi ártéri öblözet lokalizációs rendszerének vizsgálata és fejlesztése 1. Bevezetés „A természeti katasztrófák valójában, eredetileg csupán természeti jelenségek. Katasztrófává csak akkor és attól válnak, amikor és ahogyan következményeiket katasztrófává teszi a polgári társadalom." (Amadeo Bordiga)1 Az árvízi eseményeket a természeti folyamatok közé soroljuk. Az árvizek előfordulása folyamatos hazánkban, a klímaváltozás miatt veszélyezettsége fokozódhat, következményei azonban megfelelő módszerrel csökkenthetők. Az árvízmentesítés és az árvízvédekezés legfontosabb szempontja az árvizek fenntartható megelőzése. Az elsőrendű árvízvédelmi töltéseink környezetének és szerkezetének hiányosságai miatt veszélyes árvízi helyzetek alakulhatnak ki. A növekvő víznyomás hatására a meglévő hibák mellett számos új is keletkezhet. Ilyenek lehetnek a műtárgyak körüli repedések és kiüregelődések is. A több ütemben kiépült ún. hagymaszerkezetű töltések altalaj problémái is okozhatnak nehézségeket a védekezések során. Figyelembe kell venni azt a tényezőt is, hogy az érintett gátak csak időszakosan kapnak vízterhelést, ezáltal kiszáradhatnak. A víztartalmi, kémiai és biológiai hatások jelentősen befolyásolják a földmű anyagának öregedését. Ezen tényezők jelentősen hozzájárulnak a gátszakadások kialakulásához, az ilyen esetekben kerül előtérbe a másodrendű töltések rendeltetése. Dolgozatomban célul tűztem ki a Hortobágyi ártéri öblözet lokalizációs rendszerének részletes bemutatását és elemzését. Vizsgálatom során megpróbálom feltárni a problémák hatékony kezelését és meghatározni megoldási lehetőségeket. 2. A Hortobágyi ártéri öblözet bemutatása 2.1. A Hortobágy-medence története A Kárpát-medencét kitöltő Pannon tó feltöltésével egyidőben, a Hortobágyon az Ős- Sajó és a Hernád végezte a feltöltő munkát. A folyók ereje rendkívül intenzív volt, az Alföldre leérve különösen sok kavicsot raktak le a Hortobágy területén. Az utolsó félmillió évben inkább finomszemcsés üledék (iszap, agyag) volt jellemző. A Felsőpleisztocénben a Nyírséget északról és keletről övező területek süllyedni kezdtek. A Tisza 25 ezer évvel ezelőtt elhagyta a korábbi medrét, az Ér- Berettyó-völgyet, s előbb nyugatra, majd északnyugatra fordult, mivel a süllyedés a beregi területeken nagyobb volt, mint a szatmári síkságokon. Később a Bodrogköznek a beregihez hasonló folyama1 Nagy László: Gátszakadásoka Kárpát-medencében
