A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVIII. Országos Online Vándorgyűlése (2021. szeptember 14-15.)
5. Szekció - Vízügytörténet - 14. Valendorfean Barbara (FETIVIZIG): Az 1970. évi árvíz és következményei
Az 1970. évi tiszai árhullámnál nagyobb volumenűek voltak az ezredforduló árvizei, melyek már intő példaként szolgáltak a szakemberek számára is: a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztésének (VTT) koncepciója keretében, a Tisza-völgy árvízvédelmi biztonságának növelését az árvízszintek csökkentésében határozták meg. Ennek folyamán nem a töltések végeláthatatlan magasítását tűzték ki célul, hanem ún. árapasztó tározók építését, mellyel a Tisza hazai szakaszán akár 1 méteres vízszintcsökkenés is elérhetővé válik (Dr. Szlávik, 2019). HIDROMETEOROLÓGIAI ELŐZMÉNYEK A Felső-Tisza jelentősebb árhullámainak előidéző körülményei rendszerint összetettek. Egyrészről a felső folyószakaszon megjelenő vízhozam-többlet, másrészről a Szamos, a Kraszna vagy a Túr mellékfolyók által okozott visszaduzzasztás együttes hatásaiból tevődik össze. Az árhullámok eredetük szerint lehetnek: hóolvadásből származó (a tiszta hóolvadás ritka), esőzésből származó (legjelentősebb) és e kettő vegyületeként vegyes árhullám. A tavaszi hóolvadások hatására keletkező árvizek esetén e terület mentén több mint százhússzorosa is lehet a nyári időszak víztömegének (Bakos, 2004). Ez 1970-ben sem volt másképp, ugyanis a március elejétől megindult hóolvadás miatt, a folyók medreiben magasabb vízállás mellett vonult le a víz. Áprilisban is csapadékos időjárás volt jellemző, így a magas vízállás tartóssá vált. Május elején pár napig a Kárpát-medencében több helyen is a hűvös időjárás dominált, valamint csapadéktevékenység volt jellemző. Ezt a Tirrén tenger vidékéről érkező nyugat-keleti pályájú ciklon vonulatai okozták. A Felső-Tisza vízgyűjtőjére átlagosan 20-22 mm csapadék, a Szamos-Kraszna vízgyűjtőjére pedig 10-15 mm csapadék hullott. Nagy intenzitású előkészítő csapadék jutott május 8-10 között a Felső-Tisza és a Szamos vízgyűjtőjére. A vízfolyásokon a 30-40 mm mennyiségű csapadék összegyülekezés után kisebb árhullámot idézett elő. Május 12-én két vízgyűjtő területen alakult ki ismét jelentősebb csapadéktevékenység, a felsőtiszai vízgyűjtőn Huszt környékén 126 mm-el, valamint a felső-szamosi vízgyűjtőn Beszterecnél 117 mm-el. Désnél Románia területén 317 cm-rel, Csengéméi 159 cm-rel haladta meg a vízállás a korábbi maximumot. Az előző napi csapadékok a talajt már átáztatták, emellett a folyók medre is telítődött. A Tisza folyó mederteltségei a következőek voltak: Tiszabecs 47%, Vásárosnamény 67%, Záhony 69%. A Szamos esetében Csengéméi 51%-os volt a mederteltségi érték (Dr. Gauzer & Bartha, 1999). Ennek okán a 12-én hullott nagy intenzitású csapadék hatására keletkező árhullám az előzőekkel egymásra futott, kiváltva ezzel az árvízkatasztrófát. Május 14-én az addigi maximumot meghaladó vízállásokat mértek az országhatár menti vízmércéken (FETIVÍZIG, 1995), melyek összegzése az alábbi 1. táblázatban szerepelnek. Vízfolyás Vízmérce helye Tetőzés ideje 1970. előtti max. (cm) 1970. évi max. (cm) Eltérés (cm) Tisza Tiszabecs 1970.V.14. 573 680 +107 Tisza Vásárosnamény 1970.V.15. 900 912 +12 Túr Garbolc 1970.V.14. 560 640 +80 Szamos Csenger 1970.V.14. 743 902 +159 Kraszna Ágerdőmajor 1970.VI.13. 650 651 +1 1. táblázat: Tetőző vízállások (FETIVIZIG, 1995)
