A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVIII. Országos Online Vándorgyűlése (2021. szeptember 14-15.)
5. Szekció - Vízügytörténet - 12. Dr. Szlávik Lajos (nyugdíjas, MHT elnök) - Fejér László (nyugdíjas): Szemelvények a Körösök szabályozásának és árvizeinek történetéből
4. táblázat. A Fehér- és Fekete-Körös kiválasztott árhullámainak összesített adatai (1901-99) Megnevezés Fehér-Körös, Gyula Fekete-Körös, Remete Vizsgált évek száma 1. fokozat feletti tetőző árhullámok száma III. fokozat felett tetőző árhullámok száma Az éves nagyvízszint az 1. fokozatot nem érte el Az éves nagyvízszint a III. fokozatot nem érte el Az 1. fokozat felett tetőző árhullámok közötti legnagyobb időtartam A III. fokozat felett tetőző árhullámok közötti legnagyobb időtartam 99 187 30 29 évben 77 évben 4,1 év 14,9 év 99 204 15 25 évben 86 évben 4,6 év 22 év 5.3. Az 1919. évi árvíz Több kisebb megelőző árhullám levonulását követően az 1919. májusi árvíz során szinte az egész Tisza-völgyben, s így a Körösökön is sok korábbi tetőzési rekord megdőlt. Az 1919. évi árvíz tetőző szintjei meghaladták az 1915. évit. A vízszint az árvízvédelmi rendszer úgyszólván teljes hosszában színeit a töltéskorona magasságával, illetve a fölé emelkedett, úgyhogy kilométer hosszakon csak nyúlgátakkal lehetett megakadályozni az árvíznek a töltés tetején való átömlését. A Fehér-Körösbe torkolló Csohos-éren, valamint a Tőzön töltésszakadások keletkeztek, lejjebb a víz a töltések között maradt (Trauttwein 1919, Tellyesniczky 1923, Becker 1939). A Fehér- és Fekete-Körös május 4-én tetőzött, Gyulánál 329 m3/s, míg Remeténél 435 m3/s csúcsvízhozam mellett. Tekintettel a világháborús események során, április végén bekövetkezett román megszállásra (Gyulára pl. április 25-én vonultak be a román csapatok), a rendkívüli árvízi helyzet elleni védekezés szervezése és irányítása komoly nehézségekbe ütközött. A Fehér-Körös védtöltései eredetileg az 1887. évi LNV szintjének figyelembevételével épültek ki, de a munkák folyamán már figyelembe-vették az 1895. évi tetőző vízszinteket is. Az 1919. évi rendkívüli árhullám hatására az akkor még egységes Fehér-Körösi Ármentesítő Társulat elhatározta a töltéskorona szintjének egy méterrel való megemelését. A trianoni határ következtében a társulat érdekeltségi területének mintegy 90%-a maradt magyar és itt a gátak koronaszintjének emelését végre is hajtották. Ugyanakkor a Románia területén az Arad megyei Társulathoz csatolt részen a koronaszint változatlan maradt (Góg 1995, Prehoffer 1997). 5.4. A Fehér-Körös árvize és gátszakadásai 1925-ben 1925 decemberében a rendkívül kedvezőtlen időjárási viszonyok következtében a Fehér- Körösön jelentős árhullám alakult ki. A rohamosan emelkedő vízállás Honctőnél 620, Borosjenőnél 680 cm-rel tetőzött. Itt még eredményesen tudtak védekezni, azonban Kisjenőnél december 23-án 720 cm-es vízállásnál a község alatt 3, majd 24-én a község felett 4 km-rel az árhullám meghágta a gátkoronát, feltehetőleg a hidaknál képződött jégtorlódások miatt. A jobb parti töltésen két gátszakadás következett be. Ugyancsak kiszakadt a Tőz (Teuz) bal parti töltése is (3. ábra). A Fehér-Körös két szakadásán keresztül 170 millió m3 víz ömlött ki, amely a Tőz patakból kitört vízzel együtt 200 millió m3-re növekedett. A magyar területre lezúduló víztömegnek az alig fél éve, 1925 nyarán épített határ menti lokalizáló gát nem tudott ellenállni, az árvíz órák alatt elmosta azt és a kitört víz az országhatáron átfolyva - a körgáttal védett Gyulavári községen kívül - elöntötte a Fekete- és a Fehér-Körös közötti teljes deltát (4. ábra). A magyar területen való védekezést nehezítette az, hogy a magyar társulat sem a vízszint rohamos emelkedéséről, sem a gátszakadásokról nem kapott értesítést. Jellemző volt a helyzetre, hogy a 16
