A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVIII. Országos Online Vándorgyűlése (2021. szeptember 14-15.)

5. Szekció - Vízügytörténet - 12. Dr. Szlávik Lajos (nyugdíjas, MHT elnök) - Fejér László (nyugdíjas): Szemelvények a Körösök szabályozásának és árvizeinek történetéből

A 20. század során 17 olyan árvíz fordult elő (2. táblázat) ezeken a folyókon, amelyek valamilyen szempontból jelentősnek, rendkívülinek minősíthetők; levonulásuk következményei, a védekezési tapasztalatok meghatározó jelentőségűek voltak a védelmi rendszer továbbfejlesztése szempontjából.

5.1. Az 1913. évi árvíz

Az 1913. évi júliusi nagy árvíznél a Sebes-Körös és a Berettyó nagy árhulláma találkozott a Fekete-Körös árhullámával. Az árvíz magassága a Kettős-Körösön is meghaladta az addig észlelt legnagyobb vízszintet, jóllehet abban az évben a Fehér Körös nem hozott annyi vizet, mint 1887-ben, 1895-ben vagy 1898-ban. A Fekete-Körösön július első felében 3-4 napos időközökkel négy árhullám vonult le, amelyek az alsó szakaszon összegződtek. Korábban az egyes Körösökön egy-két nap alatt levonultak a záporesőből keletkezett árhullámok, 1913-an viszont az árhullám tartósnak bizonyult (Góg 1995).

Korbély megállapítása szerint „egyetlen korábbi körösi árvíz sem tárta fel olyan élesen az időjárásban mutatkozó szertelenségeket, mint az 1913. júliusi árvíz. Olyan időben jelentkezett, mikor inkább vízhiány, mint vízbőség miatt panaszkodnak az emberek. Megdöntötte azt a felfogást, hogy síkföldi folyóinkon a nyári árvizek a tavasziak nagyságát nem érhetik el, de bizonyságot tett amellett, hogy az árvizek keletkezésénél a meteorológiai tényezők a döntők és ilyen kivételes esetben a helyi tényezők mérsékelő hatása igen kevéssé érvényesül. Az 1913-i árvíz és az ezt követő nedves esztendők megdöntötték azt az elterjedt téves nézetet, hogy az előző 1900-11. évek szárazságát a vizek gyorsabb levezetésével a szabályozás okozta.” (Korbély 1915, 1917).

5.2. Az 1915. évi árvíz

A Körösök vízgyűjtőjén, 1914-15 telén jelentős mennyiségű hó hullott és halmozódott fel, amelyre márciusban jelentősebb eső esett és váltotta ki a Körösök addigi legnagyobb árhullámát. A Fehér-Körösön az 1915 márciusi árvíz szintje Honctőnél az 1887. évivel egyezett (460 cm), Borosjenőnél 35 cm-rel az alatt maradt, de lejjebb az áradás minden addigit felülmúlt: Kisjenőnél 48 cm-rel, Gyulánál 86 cm-rel meghaladta az 1895. évi maximumot. A Fekete-Körös felső szakaszán az árhullám az 1887., 1890., 1898. és 1913. évi alatt maradt, de a Tőz betorkollása alatt már meghaladta az eddigieket. A Fekete-Körösön a nagyvíz Tenkén 83 cm-rel maradt az 1887. évi alatt, de Zerindnél és Remetén nem csak az 1913. évit, hanem az 1887. évi korábbi maximumot is meghaladta. A helyenkénti átömlést nyúlgátakkal elhárították, a szivárgások, csurgások, töltéscsúszások ellenére sikerült a töltéseket megtartani és az árvízveszélyt elhárítani (Korbély 1917, Góg 1995).

14