A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVII. Országos Vándorgyűlése (Pécs, 2019. július 3.)
3. SZEKCIÓ - A területi vízgazdálkodás időszerű feladatai - 3. Békési István - Nagy Tamás (KÖTIVIZIG): Vízvisszatartások szükségességének vizsgálata a KÖTIVIZIG területén
A belvízvédekezés vízkormányzásra, lehetőség szerinti tározásra, vízvisszatartásra és szivattyútelepi üzemeltetésre irányult. A magas főbefogadók lehetőséget adtak az egyébként vízpótlási lehetőséggel nem rendelkező holtágak feltöltésére! • 9 db tiszai holtág 13,6 millió m3 • 4 db körösi holtág 4,6 millió m3 • 4 db zagyvái holtág 0,20 milllió m3 Összesen: 17 db holtágba 18,4 millió m3 vizet tároztakbe. 3.) Vízvisszatartásos üzemrend (2019.06.11.) Időközben a Hivatalos Értesítő 34. számában (2019. 06. 06.) kihirdetésre került, a tartósan vízhiányos időszak vége, melyet 2019. június 7. napjában állapított meg Közleményében a Belügyminiszter. A hidrometeorológiai helyzet javulásával, a megtett intézkedések hatására a vízszintek lecsökkentek. A kitolódott ár-belvízi helyezet, prognosztizál egy vízszegény (nyári)időszakot, ezért a még területen lévő hasznosítható vízkészlet megtartására kaptak feladatszabást a szakaszmérnökségek, azaz a lehetőségekhez mérten, a vizsgálatban részletezett vízvisszatartásos üzemrendre térjenek át. A megtett intézkedésről a heti aszályjelentéshez adtak számot. ÖSSZEFOGLALÓ Összességében elmondható, hogy a KÖTIVIZIG szakmai stábja, legyen a területen operatív intézkedéseket, vagy a központban háttér, nem szerkezeti intézkedéseket végző munkatársa, gondot fordított a jogszabályban, más természetes és jogi személy által, a gazdálkodók, a természetvédelem által megfogalmazott, vízgazdálkodást (vízzel való gazdálkodás) célzó intézkedések megtételére. A tapasztalatok alapján a vízvisszatartás erősen kitett a domborzatnak és az antropogén hatásoknak. Ezek a hatások és adottságok a Közép-Tisza vidékén közel sem optimálisak, ahol elsősorban a kettős működésű rendszerek (gondos üzemeltetés mellett) üzemeltetése bizonyul hatásosnak. A „kisvizek” visszatartásának egyik, ha nem a legnagyobb gátja - persze a vízkészlet, a vízpótlás hiányán túl - az egyre szaporodó regionális, ill. annál kisebb, akár gazdasági/telepi szintű szennyvíz tisztítók (helytelen) üzeme. Közös feladat (leginkább a közműszolgáltatók és tervezők) a szennyvíztisztítás hatásfokának javítása, alternatív megoldások kutatása, alkalmazása, de ami a legfontosabb, a megfelelő és felelősségteljes üzemeltetés. A kisvíz visszatartás - legyen az spontán vagy irányított - lehetőségei többrétűek. A víz tározódik a terepadottságból adódóan a felületen, holtágakban, tározódik a talajban, tározható mesterséges létesítményekben. A tározódás, a tározás többrétű megjelenéséből adódóan a feladat is többrétű, azaz a vízgazdálkodással foglalkozó szervezetek mellett, elsősorban az agrárium jelentős feladata is megfogalmazódik a vízhiánykár enyhítésben. Ezen túl természetesen a természetvédelem, az ökológia fogalmaz meg elvárásokat. Az elvárásokon túl elmondható, hogy a nemzeti parkok az operatív beavatkozásokat is végeznek, amelyeket rendszerszemléletben az érdekeltek bevonásával kell megtervezni és megvalósítani, a vízgazdálkodás, vízkárelhárítás érdeksérelme nélkül. A Közép-Tisza vidékén kialakult sajátosságok, problémák megfigyelhetők, országhatáron belül és kívül egyaránt. A jelenleg is futó hazai és nemzetközi projektek eredményeit integrálhatjuk, ki-ki a saját érdekeltségi és szakmai területén.
